Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-27 / 72. szám

Vasárnap, augusztus 27.

& német üormánii válasza i»oiiicar€ iesiciérc.

Berlin, augusztus 26. (Wolff.) Ma jelent meg a hivatalos német válasz Poincaré Bar-le- Duc-ben tartott beszédére, amely többek között a következőket mondja: A francia miniszterelnök párhuzamot vont a német és francia fizetési és kereskedelmi mérleg között, hogy bebizonyítsa, hogy a márka zuhanását nem a német kereskedelmi mérleg passzivitása okozta. Tagadhatatlan azonban, hogy a márka legutóbbi elértéktelenedését, amely a békeérték 1/150-ed részéről annak 1/450-edére esett, a fenyegetések és retorziók politikájának kell tulajdonítani. A német gazdasági életet a háború teljesen kimerítette s a versaillesi békeszerződés minden aktívájától megrabolta. A német helyzetet nem lehet Franciaország 1871. évi helyzetével összehasonlítani- A frankfurti béke a francia gazdaságot teljesen érintetlenül hagyta. Egy ország csupán munkával, külföldi értékpapírok eladásával, külföldi hitelek segélyével tud a külföldnek fizetni- Mindezt azonban a béke- szerződés lehetetlenné tette. Franciaország 1871 után, csakúgy mint most, megőrizte hitelét. Németország nemzetközi hitelkérelmét azzal a megokolással utasították el, hogy a versaillesi szerződés és a londoni ultimátum Németországot a hitelre méltatlanná tette.

Poincarénak az a bizonyítása tehát, hogy Németország maga okozta a márka elértéktelenedését, teljesen hamis, aminthogy Németországnak ez az eljárása tisztára őrültség lett volna. Csak Franciaországnak s a francia iparnak volt haszna a márka leromlásából- Ez a körülmény megmagyarázza a különben érthetetlen francia politikát. Minél jobban esik a márka, annál olcsóbban kapja Franciaország a német szenet.

A két évvel ezelőtt fizetett 25 aranymárkával és 5 aranymárka jutalékkal szemben ma tonnánként csupán 4—5 aranymárkát számítanak s Írnak Németország jóvátételi számlája javára. Franciaország ezen a réven milliárdos nyereségekhez jut, amelyeket nem írnak Németország javára s vasiparát igy olcsó szénnel láthatja el, úgy hogy az idegen vasipar nem lehet versenyképes- Ezért van millió és millió munkanélküli Amerikában és Angliában. Poincaré tévesen állította azt, hogy Németország 1921 decemberéig kész- pénzfizetésekben és természetbeni szállításokban. mindössze 4 milliárd aranymárkára rugó fizetéseket teljesített. A valóságban Németország készpénzben 2.2 milliárdot fizetett le s a természetbeni szállítások értéke elérte a 16-3 milliárd aranymárkát. Hozzá kell még számítani a 19-7 milliárd aranymárkát fölemésztő megszállási költségeket, a külföldi likvidált német vagyont, amelynek összértéke 38 milliárd aranymárkánál több- Ha hozzászámítjuk a körülbelül 100 milliárd aranymárkára rugó értékű elvett német területeket és gyarmatokat, akkor, mint Ra- thenau miniszter 1922 márciusában kiszámította:

Németország a háború előtti nemzeti vagyon egyharmadát adta át a szövetségeseknek.

Teljesen alaptalan az a szemrehányás is. hogy a német kormány kedvez a tőke ki- özönlésének. A német kormány minden tőle telhetőt elkövetett s azt a kérdést intézi Poincaréhoz, vájjon volt-e a tőke kiözönlé- sének megszüntetésére irányuló francia rendszabályoknak eredményük? Abban a pillanatban, mikor Németország s a vele érintkezésben álló európai államok összeomlását csupán közös munkával lehet megakadályozni, oly beszédek, aminőket Poincaré tart, csak növelhetik a kétségbeesést.

Lkyl George Londonban.

London, augusztus 26. (Havas.) Lloyd George miniszterelnök ma délután 2 óra 30 perckor visszatért Londonba, azonban e hét végén megint vidékre utazik. Lloyd George visszatérését, amelyet tegnap nem is vártak, valószínűleg még előzőleg határozták el. Azt állítják, hogy a miniszterelnök londoni tartózkodása nem áll összefüggésben sem Brad- bury és Mauclere londoni missziójával, sem az írországi helyzettel- Azt hiszik azonban, hogy Lloyd George rövid londoni tartózkodása alatt mindenesetre értesült a berlini helyzetről- A miniszterelnök holnap újból elutazik, azonban a Downing Street-el továbbra is szoros összeköttetésben marad, miután nem lehetetlen, hogy az események szükségessé teszik visszaérkezését.

Félhivatalos forrásból érkező jelentések szerint Bradbury és Mauclere missziójának eredménytelenségéről hir még nem érkezeit. Bizonyos körökben bíznak annak a lehetőségében, hogy a jóvátételi bizottság oly megoldást fog találni, amely kisegít a jelenlegi nehézségekből.

A berlini tárgyalások nem vezettek pozitív eredményre.

Uj német javaslat a jóvátételi kérdésbenBerlin, augusztus 26. A berlini jóvátételi tárgyalások Bradburynek és Mauclerenek ma délután történt elutazásával befejeződtek. Ebből az alkalomból közös kommünikét tettek közzé, amely óvatosan megállapítja, hogy a berlini tárgyalások máig pozitív eredményre nem vezettek ugyan, azonban különböző irányú kezdeményezésekre adtak alkalmat. A. delegátusok azt hiszik, hogy ezekután a jóvátételi bizottságnak jelentést tehetnek Németország helyzetéről. A jelentésből tehát kiderül, hogy a tárgyalásokat, mini azt tegnap este Párisban állították, nem szakították félbe, A kommüniké utalásai arra engednek következtetni, hogy a delegátusok uj német javaslatot vittek magukkal Párisba- E javaslatot délelőtt a minisztertanács tárgyalta és helyesnek találta. A javaslat szerint a német kormány hajlandó a német széniparral és a fatermelőkkel külön szerződéseket kötni a leszállítandó fa- és szénmennyiségről. Külön szerepet fognak játszani a magas bírságok, amelyeket német részről kell fizetni abban

az esetben, ha a fa- és szénszállításokat nem tartanák be- Bradbury és Mauclere nem voltak felhatalmazva erre, hogy a javaslatot elfogadják, vagy elutasítsák.

a Kisebbségek védelme a bécsi uiferb&rismeaféris SíoüScréMlán.

(Saját tudósitőnk telefonjelentése.) Hétfőn kezdi meg a bécsi interparlamentáris konferencia üléseit- A konferencia programjának harmadik pontja a nemzeti kisebbségek védelmének kérdése. A kérdés hivatalos előadója Adelsvaerd, Svédország pénzügyminisztere- Adelsvaerd a kérdés tárgyalásánál a következő indítványt fogja az interparlamentáris konferencia elé terjeszteni:

A huszadik interparlamentáris konferencia elhatározza, hogy a kérdés további tanulmányozására egy állandó bizottságot küld ki azzal, hogy az a legközelebbi konferencián egy nemzetközi szabályzatot dolgozzon ki, amely biztosítaná a nemzeti és a vallási kisebbségek jogait minden államnál.

Ezzel szemben az interparlamentáris konferencia magyar csoportja egy külön, terjedelmes indítványt fog a konferencia elé terjeszteni, melynek lényege a következőkben, foglalható össze:

]. Az interparlamentáris unió úgy véli, hogy ha már a békeszerződések révén nem sikerült olyan államokat létesíteni, amelyekben nincsen idegen nemzetiség, szükséges volna legalább is az, hogy a népszövetség védelme alatt álló külön nemzetközi szerződésekben biztosítsák a kisebbségek fenma- radásának feltételeit, valamint gazdasági és kulturális fejlődését és pedig arra való tekintettel, hogy Európában mintegy 25 milliónyi kisebbség él.

2- Tekintettel arra, hogy a nemzeti kisebbségekkel való egyenlő elbánás a béke fen- maradásának egyik legfőbb előfeltétele, az interparlamentáris unió anélkül, hogy ez alkalommal az uralkodó nemzeteknek vagy pedig a népszövetségnek a nemzeti kisebbségekkel szemben követett eddigi magatartását bírálni akarná, szükségesnek tartja, hogy a szerződéseket elfogadó államok a nemzeti kisebbségek jogait tiszteletben tartsák, valamint, hogy a népszövetség a legszigorúbban ellenőrizhesse e jogok respektálását és végül, hogy a kérdésben érdekelt tényezők, azaz az uralkodó nemzetek, a nemzeti kisebbségek és a népszövetség között teljes együttműködés iöíiön létre3. Mivel az uj állam ok megalakulása folytán sok százezer családot száműztek és ezek túlságosan megterhelik ama államoknak a büdzséjét, ahová menekülni voltak kénytelenek s mivel azonfelül kínos helyzetbe hozzák hazájukat is, amely nem tehet semmit sem i érdekükben, mivel a kisebbségek jogainak vé- I delme egyedül a népszövetség hatáskörébe 1 tartozik, az interparlamentáris unió felemeli i szavát egyrészt azért, hogy ezeket az erőszakos száműzetéseket végre beszüntessék,

| másrészt pedig azért, hogy amennyiben ez lehetséges, ezeket az igazságtalanságokat jó- vátegyék.

a nemzet hivó szavát követnie kell minden magyarnak.

Legyünk tisztában azzal, hogy senki sem fog a magyar nép segítségére sietni, amely tisztán a maga erejéből kénytelen önmagát feltámasztani, egyedül és kizárólag csak a magyar föld fiai menthetik meg a nemzetet.

Nemcsak egyének, hanem minden ember munkájára, minden osztály összefogására van szükség, erőre, amely milliók erejéből tevődik össze, nemzeti érzésre, amely milliók lelkében talál visszhangra, teremtő gondolatra, amelyet millió agy termel a nemzet megmentésére*

Tanuljunk a múltból és gondoljunk a jövőre.

Ma, a nagy világkatasztrófa után minden osztály, minden nép és minden nemzetnek önmagába kell szállnia és megvizsgálnia a lelkiismeretét.

Nekünk is önmagunkba kell szállnunk és a magyar nemzet történelmét kezünkbe véve, vizsgáljuk meg mi is a lelkiismeretünket, hogy mit hibáztunk, hol vétkeztünk*

Ez a kötelességünk a múlttal szemben.

Vizsgálódásunknál gondoljunk a nagy angol történetíróra, Carlylera, aki a nagy francia forradalomról irt müvében ezeket Írja:

„Akkoriban egyesek azt mondták, hogy a király a hibás, mások, hogy a királyné tapintatlansága, viszont mások, hogy ezek és ezek a miniszterek, a király tanácsadói stb. a bűnösök. Carlyle erre igy felel: Nem! Mindenki hibás* Mind, kezdve a fejedelemtől egészen a cipőtisztítóig, mind- Nagy Károly idejétől egész napjainkig, mindnyájan, akik valaha és valahol kötelességüknek nem tettek eleget. Ezek a kötelességmulasztások lassanként egy óriási büntengerré növekedtek, amely egy napon a katasztrófához vezetett-14

Vizsgáljuk meg a múltat Carlyle szavainak értelmében és szedjük össze minden erőnket, hogy a magyar nép létének jövőjét biztosítsuk.

Akikben a nemzet Ielkiismerete még nem szólalt meg, azokban meg kell azt szólaltatni.

A kisantant államok katolikus pártjainak együttműködése.

A Národny Listy jelentése szerint Köröséé, a szlovén néppárt vezetője újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy a brünni orolünnepségek alkalmával tárgyalásokat folytatott !5 r á m e k miniszterrel, a cseh-szlová- kiai, lengyelországi és jugoszláviai katolkns pártok poltikai együttműködéséről. Bejelentette egyúttal, hogy ezeknek a pártoknak a képvselői Pozsonyban rövidesen tanácskozásra fognak összeülni, amelyre a másnem- zetiségü katolikus pártok képviselőit is meg fogják hívni.

A tanácskozások a béke, a leszerelés, a katolkns iskolák, a szociális törvényhozás s a három állam közötti jó viszony körül fognak forogni.

tiisicm

A néni zongorája.

— Egy gyerek följegyzéseiből. —

Irta: Zsoldos László.

Mi csupán hárman vagyunk apámmal meg a mamával, de a cselédet is számításba keli venni, az négy, a mama pedig folyton azon panaszkodik, hogy öt embert kell koszt altatnia, amennyiben Lujza néni, a mama nagynénje is minálumk lakik, illetőleg él, más szóval eleszi a tányérunkból a legiobb falatokat. De ha még a legjobbakat enné el, hagyján! Fájdalom azonban, többnyire a legrosszab- bakat halássza el előlünk, tekintettel arra. hogy a mama csekély háztartáspénze következtében asztalunkon, sajnos, állandóan csupa rossz élelmiszer szokott helyet foglalni.

Lujza néni külöttszobában lakik s régebben kis vagyonának kamataiból szokta volt fizetni mamának az ellátási dijat, de három év óta bizony már a tőkécskéjét szedegeti ki bónapról-bónapra a takarékból, mert a mama folyton stájgerol neki. Nagyon természetesen, hisz napjainkban oly borzasztó drága az élet, hogy apám szerint már nem is érdemes embernek születni, csak marha-, illetve dNztióbnsnak. Magam is amoudó vagyok, miért is, ha félévi bizonyítványomban (III A) a bukás szélére találnék sodródni: szilárd elhatározásomból kifolyólag azzal az élccel (vicc) fogok bizonyára haragvó szüleim elé lépni, hogy szíveskedjenek engem az úgyis sivár fövővei kecsegtető gimnáziumból kivenni s annak örömtelen mezőnye helyett inkább beíratni valahová Kőbányára, ahol is a jövőben a diplománál sokkal értékesebb zsirnak neveltetnének.

Visszatérvén Lujza néni tőkéjére, legutóbb az történt, hogy január elsején a néni bejelentette fizetésképtelenségét a mamának.

— Ne haragudjál, édes Irmám, — sopánkodott a néni — de nem tudok többé fizetni nektek, mert nincs több pénzem a bankban. Mindenem elfogyott.

— Elfogyott a pénzed, Lujza néni? — meresztette rá megdöbbenve a tekintetét a mama. — Az Istenért és ezt te csak most mondod nekem, néni, az utolsó percben?

Szegény néni szepegett.

— Nem mertem hamarább szólni, szivem, — dadogta — de most már mindegy, jöjjön, aminek jönni kell. öljetek meg. vagy dobjatok ki az utcára, édes Irma. én már nem bánok semmit — s a többit beléje fojtotta a keserves zokogás, amelyből már csak ilyen tört szavak bírtak ki-kijajdulni a száján:

— En Szerencs... esetlen!... — s más effélék.

A mama sokáig részvéttel nézte, vagyis hallgatta a szegény öreget, majd őszinte részvéte jeléül, gyöngéden megfogta mind a két ráncos kezét

— Csillapulj, édes néni. Sohse izgasd fel ennyire magad! Nem vagyunk mi sem emberevők, sem uzsorások, hisz4 utóvégre egy testvér vagy a megboldogult édesanyámmal... Ejh (s Lujza néni fáradt, fénytelen szemében a könyek mögül már megcsillant a mosoly), ejh, bánja a kánya, néni, ha elfogyott is a

vagyonkád. Azért itt maradsz nálunk tovább is, éppúgy, mint eddig és mi megbecsülünk tovább is, éppúgy, mint eddig ...

— Köszönöm, te... te jó lélek — rebegte hálálkodva a néni.

— .pc — fpMatta szelíden a mama

— majd eladjuk szépen _a zongorádat, tigy sem játszol rajta sohasem...-azért megkapunk vagy nyolcvanezer koronát...

A mama hirtelen elhallgatott. Lujza néni üed'tpn kanVnőo+t Wegő és fölegyene- se>dett ültőhelyéből, a székről:

— A., a., a., zongorámat?! — hápogta.

— Ela-lad-ni?!...

Pillanatig siri csönd támadt a szobában. Aztán a mama is, a néni is egyszerre erélyes hangokat hallatott.

— Természetesen! No, mi van abban? — (ezt a mama mondta.)

— Azt rmm adom el soha. soha. inkább éhen pusztulok el az utcán! — (ez meg Lujza néni indulatszava volt).

Megint siri csönd, amelyen lélekzetvátel múltán a mama éles hangja sivitott keresztül:

— Ne-em? Es ugyan miért nem, ha szabad kérdenem?

A néni belekapaszkodott a szék karfáiéba s lassan, szinte remegve visszaereszkedett az ülésre. Aztán leült, levette orráról a pápaszemét, reszkető kézzel, megtörülgette s újra föltette csuparánc homlokára.

— Különben, — szólalt meg végül fátyolozott. hanem azért mégis határozott hangon

— különben igazságod van, édes Irmám. Szerezzetek vevőt a zongorára, eladom. Lég-, alább, — s most egyszeriben fojtottá változott a hangja, — legalább, ami eddig emlék volt, visszavarázsolódik valóságos életté ... a melódiából hús lesz és főzelék... és az Ige... testté lesz, édes Irma, az ám . . * hahaha ...

S aztán, mindem külön gyászjelentés helyett elmondta, hogy első pillanatra azért nem akart megválni a zongorájától, mert egyszer, negyven évvel ezelőtt, ezen a zongorán játszott utoljára négykezest a vőlegényével, akit két nappal utóbb párbajban agyonlőttek, őmiatta.

Es este, vacsora után, mikor a néni már jó régen visszavonult a szobájába (melyben egyedül csak a zongora volt az övé), egyszer csak piano, megrezdültek odabent az eladásra ítélt zongorán a régóta hallgató billentyűk:

Nagy az én ró-zsám ere-je . . .

Kf-lenc pan-dur sem bír ve-Ie . . v

Csakugyan nagy lehetett az ereje, mert harmadnap, amikor a mama hetvenötezer koronáért csakugyan eladta a zongorát, négy ember is alig bírta kicipelni a lakásból a kapu alá húzott kézikocsira.

És aztán ^ mama vett egy hétkilós libát meg tortát és apám hozott haza két palack szomorodnit és a néni egész nap nem evett semmit. Csak ült az asztalnál, a pénzeszsák- jűn és néha az asztalterítő szélét simogatta végig az ujjaival, amelyek Is eközben hellyel- közzel meg-megrebbentek a fehér abroszon, mintha a billentyűket nyomkodnák a zongorán. Ugyanazon, amelyiknek egy kicsiny részét most ettük jneg vacsorára.

\