Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-23 / 68. szám

Szerda, augusztus 23* 3 M örök jóvátételt probléma. Nem vagyunk Nérók és Bismarckok — mondja Poincaré. Talán mert innen rég száműzve van a humanista gondolat, vagy mert Elnökünk méltóbbnak találta Angliát rég hirdetett, de éppen nálunk meg nem valósított humanista eszméinek hirdetésére? Ki az ur a pozsonyi iskolaügyi ref erátusnáS ? A Slovák vasárnapi számának vezércikké­ben a szlovák tanárok helyzetével foglalko­zik. Elkeseredetten állapítja meg, hogy a Szlovenszkón működő 146 középiskolai ta­nár közül csupán 43 szlovák van véglege­sítve, ami bár hihetetlen, mégis tény. Ugyan ki hitte volna — írja tovább a Slovák — hogy a szabad Szlovenszkón a szlovákok nagyobb rabok lesznek, mint voltak. Es mindez annak következménye, hogy a tan­ügyi referátusban Folprecht cseh miniszteri tanácsos az ur és a szerencsétlen Stefanek- nek még annyi befolyása sincs az iskola- ügyek intézése, mint Folprecht exponált gépirőkisasszonyának: Lavicskova Zdenká- nak. Majd tiltakozik ez ellen a bánásmód el­len és kijelenti, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a szlovák tanárok el vannak kese­redve. A szlovák tanárok minősítését nem lehet kifogásolni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy mindenféle csaló Mancalokat és külön­féle összeszedett Bilek és társa féle egyé­neket tanárokká neveznek ki, ami csak azt eredményezi, hogy a szlovák tanároknak szégyenkezniök kell amiatt, hogy tanárok, mert ezek a Morvaország mögötti holmi „kul- turtrégerek“ és egyéb „proefesszorok“annyira lejáratták a tanári fogalmat. Hogy milyen nagy a szlovák tanárok között az elégedet­lenség, azt mindenki tudja, csak Prága nem, csak Prága süket és vak. Ennek követ­kezménye az a katasztrófa lesz, amelybe ;saját magát fogja Prága belekergetni. “ ................... 1 "....... Vo lloncs ».iós szomorú históriája. Volloncs Miklós a neve a nagypaládi reíormá- itusok lelkipásztorának, de hívhatnák akár Vidám Pistának is, mégis csak szomorú lenne őkelme s ivele együtt mi is. Búcsúzik a fecske, a gólya és az eszterág Is útra készül. Volloncs Miklós is velük. De míg a fecske, gólya, eszterág a maga rendelt idejét megérezve megy a másik hazájába, mert neki két hazát adott a végzete, addig Volloncs Miklós ja zsupán rendeletére kénytelen egy másik ha­zába készülni. Mi is történt voltaképpen? A határmegállapitó bizottság Nagypaládon járt. A nagypaládi magyarok a falu első emberéhez, a papjukhoz mentek fel és megkérték, Írjon egy kérvényt a határmegállapitó bizottsághoz és ta­ntálja meg a bizottságot arra nézve, hogy Nagy- paládot csatolnák vissza Magyarországhoz. Volloncs Miklós becsülettel megmondta a hl­yeinek, baj lehet ebből, mert ő már fogadalmat !tett a cseh-szlovák államra. A hívek erre azt mondották, hogyha meg nem teszi az ur, amire :kérjük, kiverjük a faluból. Volloncs Miklós megirta a kérvényt, átadta a határmegállapitó bizottságnak, mert ezt akarta a jnép. Nemsokára egy magasrangu hivatalnok jelent meg a községben és Volloncs Miklóst a dolog „visszacsinálására** szólította fel s alá akart vele 'íratni egy ellenkező tartalmú kérvényt, olyant, amelyikben a nagypaládiak a Cseh-Szlovákiához való hűség mellett nyilatkoznak. Volloncs Miklós ezt a kérvényt nem irta és nem is írhatta alá. Ettől a naptól kezdődik a magyar pap kálvá­riája. Addig a kutya se ugatta meg az állampol­gársága, az illetősége miatt, most meg a cser; •őrségtől a zsupánig mindenkinek azon fő a feje, miképpen lehetne kidobni Volloncs Miklóst. Legkönnyebb az állampolgárságba belekötni. És bele is kötöttek. És ki is utasították. Nem 'cseh-szlovák állampolgár, ki vele! De uraim! Álljunk meg egy szóra! A református egyháznak szentesitett törvényei vannak. A református lelkészt a szentesített tör­vények szerint egy helyre életfogytáig választják meg; igy választották meg Volloncs Miklóst is. Ha valakit élte fogytáig szóló időre választottak meg egy cseh-szlovákiai egyházközségbe a szen­tesített, illetőleg elismert törvény szerint, akkor az ott eo ipso állampolgár lett éppen úgy, mint az állam bármely véglegesen kinevezett tisztvi­selője! Erre nézve kúriai döntvény is van a ma­gyar állampolgársági törvény magyarázataként. 'Logikus is az, hogyha az állam megengedi a lel­késznek egy helyre élte fogytáig való megvá­lasztását, ezzel megadta neki a jogot az állam- polgárságra is. Volloncs Miklós és esetleg más református lel­készek kiutasítása a református egyházat a mü­veit nyugat reformátusaihoz való fordulásra kényszerítik, mert ott talán másként Ítélik meg a dolgot és módját ejtik a zsupáni barbarizmusok megszüntetésének. Kukucska. Páris, augusztus 22. Poinoaré ma Bar le Dúcban a Meuse • departement vezértaná­csának megnyitó ülésén beszédet tartott, amelyben majdnem kizárólag politikai kér­désekkel foglalkozott. A miniszterelnök be­szédében hangoztatta, hogy a napirend előtt az örök jóvátételi problémáról óhajt beszélni, amely Franciaország számára életkérdést je­lent. Már a háború alatt is gyakran nehézsé­gekbe ütközött, hogy a szövetségesek szán­dékait összhangba hozzák. A fegyverszünet után a politikusok egyre inkább elvesztet­ték a politikai szolidaritás érzését. Poincaré tiltakozott ama szemrehányás ellen, amely Franciaországot imperializmussal vádolja meg. Franciaország nem akarja területeit nagyobbitani, nem követel hegemóniát s nem akar egyetlen népet sem megsemmisí­teni, vagy megalázni. Csupán ama szerző­dések végrehajtását követeli, amelyektől léte függ. Poincaré nem csodálkozik azon, hogil a szövetségesek a békeszerződések és a Ké­sőbbi megegyezések befejezése után a szent egoizmus utján jártak. Úgy látszik azonban, hogy Franciaországtól megtagadják azt a jo­got, hogy francia politikát csináljon. A mi­niszterelnök tiltakozott az ellen, hogy Fran­ciaországot, amelynek emberben és anyag­ban kétségtelenül a legnagyobb veszteségei voltak s ezen az alapon a legtöbb joga van a jóvátételekre, úgy a szövetségközi konfe­rencián, mint a jóvátételi bizottságban a többség törvénye alá rendelték. Különösen Anglia nem érti meg Franciaország pénz­ügyi helyzetének komolyságát s azt a nagy- fontosságú érdeket, amely a gyors kártala­nításhoz fűződik. Poincaré ezután hosszan bizonyította azt, hogy Németország szándé­kosan értéktelenitette el valutáját. Ha Né­metország kereskedelmi deficitjét az 1919, 1920 és 1921 évi középárfolyamon átszámít­ják frankba, kiderül, hogy a francia kereske­delmi deficit a németet 28 milliárd, 185 millió frankkal lépi túl. Észszerű és logikus lett volna, ha a jóvá­tételi bizottság több Ízben megállapítja a Né­metország hibájából való nemteljesitést s a szövetséges kormányokra bízza a szükséges szankciók igénybevételét. Azonban csupán a szerződés betűjéhez és nem szelleméhez ragaszkodtak. Poincaré ezután Anglia ellen fordult, amely a német moratóriumkérelem után azonnal elismerte a moratórium szüksé­gét, anélkül, hogy előzőleg megkérdezte volna Franciaországot. A miniszterelnök pon­tos számadatokat adott a .szövetségközi adósságokra vonatkozólag. Franciaország Angliának 11.803 milliárd aranymárkával, Amerikának 13.791 milliárd aranymárkával tartozik. Anglia Franciaországnak 1.092 milliárd, Amerikának 18.800 milliárd aranymárkával tartozik. Olaszország Franciaországnak 840 millió­val, Angliának 9.740 milliárddal, Amerikának 7.420 milliárddal tartozik. Szerbia Franciaországnak 1.314 milliárd­dal, Románia Franciaországnak 873 millióval, Görögország Franciaországnak 417 millió­val, Oroszország Franciaországnak 5.643 mil­liárd és egyéb országoknak 1.309 milliárd aranymárkával tartozik. óriási igazságtalanság lenne, ha ezeket az adósságokat Németország adósságaival ha­sonlítanák össze. Franciaország elsősorban német követeléseit akarja behajtani. Éppen ezért nagyon kívánatos lenne, hogy mihama­rább szövetségközi konferenciát hívjanak össze az adósságok kérdésének megbeszélé­sére, amelyen Franciaország kifejthetné ál­láspontját. Akármi is fog bekövetkezni, — mondotta Poincaré — nem mondunk le köve­teléseinkről. Tiltakozott ama állítás ellen, hogy Franciaország a moratórium ellenér­téke gyanánt kért zálogok birtokbavevésére gondol. Nem vagyunk Nérók és Bismarckok, mondotta Poincaré — egyszerű emberek vagyunk, akiket munkájukban megzavartak. Nem akarunk mást, mint hogy békében Űz­hessük további napi foglalkozásunkat- Akármennyire is izzó a mi nemzeti politi­kánk, mégis őrültség lenne, ha nem kisérel- nők meg, hogy egy nagyszabású európai po­litikával hozzuk összhangba. Semmit sem kí­vánunk inkább, mint hogy volt ellenségeink­kel ismét békés viszonyba lépjünk. Azonban — fejezte be Poincaré fejtegetéseit — azt akarjuk, hogy kárainkat jóvátegyék s ez meg is fog történni, Bradbury uj jóvátételi terve. London, augusztus 22. A Tiinesnek je­lentik Parisból: Az érdeklődés központjában jelenleg Berlin áll, ahol most a jóvátételi bi­zottság küldöttei azon fáradoznak, hogy meg­találják a középutat. Valószínű azonban, hogy Bradbury és Manciére távollété'ben is Parisban élénk diplomáciai tevékenységet fognak kifejteni. A tudósitó szerint Berlinben a következő eszmék fognak kialakulni; 1. A valóságban Németországnak nem en­gedélyeznek moratóriumot, de a belgák, akik a szerződés szerint elsőbbségi igénnyel bírnak a jóvátételre, készpénz helyett hat ha­vi váltókat fognak kapni, melyeket Németor­szág az úgynevezett B. bankokra állít ki, vagyis a Dresdener Bank, Deutsche Bank, Discontogesellschaft, Darmstaedter Bank pénzintézetekre. Kérdéses azonban, vájjon a B. bankok kaphatók-e ezen terv számára. 2. A birodalmi aranytartalékot a birodalmi bank a megszállott területekre szállítja és a szövetségesek zálognak fogják tekinteni. 3. Lehetséges, hogy a jóvátételi bizottság hozzájárul Franciaországnak londoni javasla­tához képest a bányák és erdőségek ellenőr­zéséhez, feltéve, ha Poincaré tervét megfe­lelően módosítják, úgy hogy a német kor­mány is elfogadhatja. 4. A más hitelműveletek, amelyek külön német értékekre való pénzfelvétel elvén nyugszanak, átmenetileg javítják a helyzetet. 5. Bradbury, ha arra alkalom nyílna, a né­met kormánnyal megvitatja a mélyreható szabályok kérdését. Ez, amennyiben keresz- tülvihetőnek tartják, alárendelt jelentősé­get adna a termelési zálogokra vonatkozó követeléseknek. A tudósitó közli, hogy a mélyreható rendelkezések azok, amelyeket már a múlt héten Parisból küldött egyik táv­iratában jelzett. A terv az angol kincstári kancellár előtt fekszik és amellett száll síkra, hogy a német adósságok két részre osztassa­nak. Először készpénzre. (Pl. 2 milliárd aranymárkára, mely 30 év alatt volna fizeten­dő; 20 éves bázisról is szó volt.) Másodszor tervbe vették 100, esetleg 110 milliárd márka fizetését, mely 30 év múlva volna fizetendő. Wirth válaszolni fog Poincaré beszédére. Berlin, augusztus 22- (Saját tudósítónktól.) Hermes dr. pénzügyminiszter a jóvátételi bi­zottság képviselőivel folytatott tegnapi meg­beszéléseken utalt a teljesítő politikára s hangsúlyozta, hogy Németország tekintettel a márka katasztrófális zuhanására, a legjobb akarat mellett sem tud újabb kötelezettsége­ket átvenni. A megbeszéléseket ma délelőtt folytatják- Lehetséges, hogy a mai tárgyalá­sok folyamán német részről a megértésre tö­rekvő kezdeményező lépések fognak történni. Wirth dr- birodalmi kancellár válaszolni fog Poincaré tegnapi beszédére. A márka zuhanása bolsevista forradalomhoz vezet. Heíííerich dr. nyilatkozata. London, augusztus 22. (Saját tudósítónktól.) A New-York Tribüné berlini levelezője meg­kérdezte Helfferich dr.-t Németország jelen­legi helyzetéről. Helfferich dr. válaszában többek között a következőket mondta: Poincaré kijelentései nem csupán hamisak, de egyenesen őrültek. Különben ezt ő maga is jól tudja. Németországban mindenki tisz­tán látja s ma már valószínűleg a külföldön is felismerték, hogy a márka katasztrófális elértéktelenedése bolsevista forradalomhoz fog vezetni. A német kormány és a német bankok, amelyek Poincaré szerint a márka zuhaná­sát mesterségesen idézték elő, nem űzhet­nek ilyen öngyilkossági politikát! Meg kell gondolnunk, mily izgalom uralkodik a mun­kások, alkalmazottak, állami tisztviselők és az éhenhalásra ítélt kisjáradékosok között! Nem, Poinoaré az ultimátumok, szankciók és fenyegetések politikájával maga okozta a márka zuhanását. Poincaré nem csupán a márka értékét, mindenekelőtt a német nép egységét és létalapját is szét akarja rombol­ni. Be akarja fejezni XVI. Lajos, Richelieu, Mazarin és Napóleon munkáját. Clemencaau- nak tulajdonítják az ördögi kijelentést; „il y en a 20 millions de trop“ (Németországban 20 millió emberrel sok van.) Tudom, Poin­caré tagadja ezt; mégis úgy látszik, mintha Poincaré lenne e mondás megteremtője. Vé­leményem szerint a márka katasztrófája csupán előkészítője az európai katasztrófá­nak. Ez a katasztrófa, miután Ausztriát már elpusztította, nem fog csupán Németország­ra korlátozódni, de elmaradha lattanul eléri Franciaországot és más módon Angliát és Amerikát is. A katasztrófa elkerülésének egyetlen lehetősége a háborús időkből szár­mazó nemzetközi adósságok — beleértve a jóvátételi adósságokat is — gyors és alapos szabályozása, idetartoznak természetesen a szövetségesek amerikai adósságai is. Ame­rika huzamosabb időre nem vonhatja ki ma­gát a nagy küldetés alól, hogy az európai civilizációt megmentse a katasztrófától, amelynek az otosz bolsevizmus csak elő­játéka. Vcdöbcszédch a London-portan. Budapest, augusztus 22. (Saját tudósítónk jelentése.) A Landau-pör, heteken át való tár­gyalás után, befejezéséhez közeledik. Mo- rócza Dénes ügyész tegnapi vádbeszédének folytatásában Dobét, Sípost és Ruzsitsot zsa­rolás bűntettével, utóbbit ezenkívül szemé­lyes szabadság megsértésének vétségével, Tóth Andort hivatalos hatalommal való visz- szaélés bűntettével, Beckert és Kisst csalás bűntettével, Beckert ezenkívül a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségével is, végül Sípost, aki Landau Gézát letartóztatta, személyes szabadság megsértésével vádolja. Külön vádat Sípos ellen, Landau letartózta­tásáért és bántalmazásáért nem emel, mert a zsarolás büntette ezt is kimeríti. Az ügyész beszédének végén utalt arra, hogy a meg­csonkításról és hulla-csempészésről szóló vád mese. Ha a család tagjai ezek után is állítják Landau meggyilkolását, kénytelen lesz azt mondani, hogy a legteljesebb mér­tékben elfogultak, mert az egész tárgyalás anyagából csak azt lehet kétségtelenül meg­állapítani, hogy Sípos és társai kergették ha­lálba Landau Adolfot, akinek halála az ő fe­kete leikükön szárad. A Sipos és Dobé féle emberektől meg kell tisztítani a társadalmat s ezért kéri a bíróságot, hogy a minősítés­nek megfelelő büntetéssel sújtsa a vádlot­takat. A vádbeszéd után a biróság szünetet ren­delt el, majd R u p e r t dr. mondotta el beszédét, ö — mondotta — a nemzet­gyűlésen tett interpellációjával is csak azt akarta elérni, hogy a magyar hatóságokat a lappangó gyanúsítások ellen megvédje, mert Magyarországnak a külföld előtt semmi tit­kolni valója nincsen. Véleménye szerint az ügy aktái még nincsenek lezárva, mert az orvosok a szakvéleményükben kifejtett felte­vései alapján dönteni nem lehet. Ehhez a külső körülmények ismeretei is szükségesek. Szünet után Rupert dr., a sértettek jogi képviselője, a főtárgyalás előtt való műkö­déséért százezer koronát, a főtárgyalásért pedig szintén százezer koronát kért. Ezután D r ó z d i k Jenő dr. védő mondotta el védőbeszédét. Kimerítően foglalkozott a bünügy egész tárgyalási anyagával. Ezt a bünpört — mondotta — részben a sajtó egy része, részben Rupert Rezső nemzetgyűlési interpellációja fújta fel nagy hólyaiggá. Tisz­telettel hajlik meg a biróság előtt, amikor módot adott mindenkinek a maga igazát vé­deni. Mindent elkövettek a sértettek a gyil­kosság bebizonyítása érdekében és az eredr mény egy nagy nulia. Minél jobban befeje­zéshez közeledett a bizonyítási eljárás, annál inkább eltértek az adatok azoktól, amiket Rupert interpellációjában felhozott. Landau nem bírta el a fogságot, kishitűségében vagy pillanatnyi elmezavaTában önkezével vetett véget éleiének. Nem az első és nem az utol­só eset, amikor a cellában öngyilkosságot kö­vetnek el, de a többiek mögött nem áll Ru­pert Rezső, aki annyira pártjukat fogja. Miért nem jött el a koronatanú, Landau Géza? Miért nem mondta itt a szemükbe, hogy őt ártatlanul tartóztatták le? Ennnek a bün- pernek mos már nem Landau Adoli halála a lényege, hanem az izsáki birtok. A bíróságtól csak parányi emberszeretetet és felmentő ítéletet kér. A Landau-pör főtáryalásának mai nap­ját Dobé védőjének, Török ügyvédnek a be­széde töltötte ki, aki rámutatott arra, hogy a vádlottat politikai téveszmék vezették félre s ennélfogva úgyszólván nem is tekinthető beszámítható embernek. Részletesen kiter­jeszkedett a bünpör előzményeire. Beszéde előreláthatóan késő délutánig elhúzódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom