Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-23 / 68. szám

& Szerda, augusztus 23. TÁTRÁTOK Berlin és München megegyezése. Berlin, augusztus 22. (Wolff-) A reggeli la­pok müncheni jelentései szerint Schweyer és Gürtner bajor miniszterek jelentést tettek a minisztertanácsnak. A minisztertanácsnak az a véleménye, hogy mindazok a meggondolá­sok, amelyek eddig a berlini megegyezések­kel szemben fennállottak, ma már lényegileg megszűntéknek tekinthetők. A végleges eredményt csupán a koalíciós pártok képvi­selőivel való közlés után hozzák nyilvános­ságra. A népszövetségi tanács. Géni, augusztus 22. (Havas.) A népszövet­ségi tanács e hónap 30-án kezdi meg ülés­szakát, amelyen az osztrák-magyar és a ma- gyar-jugoszláv határ kérdését fogják tár­gyalni. Folynak a tárgyalások Berlinben. Beriin, augusztus 22. (Wolíf.) A reggeli la­pok szerint Bradbury és Mauclere tegnap délután kezdték meg Hermes dr. pénzügymi­niszterrel és Bergmann államtitkárral a mo­ratórium kérdéséről szóló tárgyalásokat. A jóvátételt bizottság két képviselője a már is­mert angol és francia álláspontot fejtette ki. A tárgyalások határozatokhoz még nem ve­zettek, hanem főleg a kölcsönös felvilágositást szolgálták. A voltaképpeni tárgyi megbeszé­lések csupán ma kezdődtek. A tárgyalások diplomáciai vezetése a birodalmi kancellár kezében van, aki a végső döntés jogát fen- tartotía magának. Berlin barátságosan várja SeipeSt. Berlin, augusztus 22. (Saját tudósítónktól-) A reggeli lapok Seipel dr- szövetségi kancel­lárt szives szavakkal üdvözlik. A Berliner Tageblatt azt hiszi, hogy a látogatás nem annyira politikai, mint inkább gazdasági kér­dések megbeszélésére szolgál. A jobboldali lapok szintén igen barátságos hangon Írnak s a centrum lapja, a Germánja kijelenti, hogy ámbár senki sem tudja miről fognak tárgyalni, mindenki szívből kívánja, hogy Németország a szövetségi kancellárnak mindazt rendelke­zésére bocsáthassa, amire az osztrák testvér­népnek szüksége van. A magyar panaszolt, lelebbszdsek halogatása. Prága, augusztus 22. Ismeretes az akövetkezetes és egységes eljárás, amellyel Cseh-Szlovákiá'ban a ma­gyar lakosság panaszait, felebbezéseit, hivata­los beadványait a hatóságok hónapokon, esz­tendőkön át hevertetik. Az általános sére­lem ügyében most Kömendy-Ékés La­jos nemzetgyűlési képviselő a miniszterel­nökhöz interpellációt intézett, amely igy hangzik: Kérdezem Miniszterelnök Urat, hajlandó-e a minisztériumok ezen amerikázását azonnal megszüntetni, hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy az ügyek he ver tetősének ezen szé­gyenletes rendszere megszűnjön, hajlandó-e intézkedni, hogy a minisztériumok a hozzá­juk érkező beadványokra legalább három hó­napon belül érdemleges határozatokat hoz­zanak és hajlandó-c intézkedni, hogy a mi­niszter urak minden hozott határozatukon feltüntessék, hogy a határozat sérelmes része ellen 60 napon belül a közigazgatási bíróság­hoz lehet felfolyamodással élni. yfyiGtfJfaWwftiRMB A magyarországi cscmcnych. Seipel útja és a magyar politika. Bánffy nyilatkozni fog. — Moser és Gömbös Seipel útjáról. Budapest, augusztus 22. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A külügyi, a közigazdatási és közlekedési bizottságok ma délután öt órakor együttes ülést fognak tartani, ame­lyen Moser Ernő képviselő szóvá teszi Seipel dr.-nak Benes miniszterelnökkel folytatott tárgyalását. A felszólalásra Bánffy külügy­miniszter azonnal válaszolni fog és felvilágo­sítást ad az általános külpolitikai helyzetről és Magyarországnak az osztrák-cseh tár­gyalásokkal szemben elfoglalt álláspontjáról. Ez ügyben Moser már előzetesen is úgy nyi­latkozott, hogyha igaz aa a hir, hogy Ausztria az összeomlástól való menekülése érdekében Csehországnak ajánlja fel szogálatait, akkor ez a szláv korridor megvalósítását jelenti s a gyűrű, amely Magyarországot gazdasági­lag és politikailag fojtogatja még szorosabbá válik. Moser szerint az osztrák kérdésnek ez a megoldása igen könnyen politikai bonyo­dalmakat idézhet elő ama hatalmak részéről, amelyek annak idején a nyugati korridor megvalósítása ellen foglaltak állást. A cseh politika nyilvánvalóan cseh hegemónia alatt akarja megteremteni a dunai konföderációt. Az osztrák-cseh tágyalásokra vonatkozóan Gömbös Gyula is nyilatkozott. Szerinte igen csodálatos volna, ha a nagynémetek hozzá­járulnának ahhoz, hogy Ausztria föláldozza önállóságát. A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, augusztus 22. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén Perlakj/ Gzőzö Drózdy tegnapi beszédére válaszolt s kijelentette, hogy a földadójavas­latra feltétlen szükség van, az általános pénz­ügyi helyzet rendezése céljából. A földadóka­taszter nem tökéletes ugyan, de a lelenlegi viszonyok között nem lehetett hirtelen jobbat létesíteni. A javaslat egyébként keresztül- viszi a progresszivitás elvét is. Utána Fábián Béla szólt a javaslathoz. Helytelenítette a földadójavaslat körül folyta­tott .demagógiát s kifogásolta azt, hogy a pénzügyminiszter a javaslat támogatására nem terjesztett elő semminemű statisztikai és külföldi példát. Reméli, hogy a pénzügy- miniszter a hiányt pótolni fogja. Beszéde to­vábbi során rámutatott arra, hogy nem fe­lel meg a valóságnak az az állítás, hogy a javaslat erősebben sújtja a földbirtokos osz­tályt, mint a kereskedőt, mivel a kereskedők a legutóbbi időben a megszállások következ­tében többet vesztettek, mint a földbirto­kosok. Az ülés még tart. szorítása miatt előírja, hogy a nagyobb, vagyis tíz koronáért árusított napilapok köznapon nyolc, vasárnapon legfeljebb tizenkét oldalon, az ol­csóbbak köznapon négy, vasárnapon pedig csak- hat oldalon jelenhetnek meg. — (A magyar tannyelvű osztályok tanárai­nak szlovák nyelvvizsgája.) Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő az iskola­ügyi miniszterhez az alábbi kérdést intézte: „Miniszter Ur szives volt 1921. évi december hó 21-én kelt 121675. számú módosító rendele­tével akként intézkedni, hogy a magyar taná­rok szlovák nyelvvizsga letétele nélkül is vég­legesíthetők. A módosító rendelet dacára a skolsky referát még most is követeli a taná­roktól a szlovák vizsga letételét. Legutóbb az ipoh^sági reálgimnázium magyar tanárainak véglegesítés iránti kérvényét azzal utasította, illetve küldte vissza, hogy szlovák nyelv­vizsga letételére vonatkozó kötelező nyilat- kozat kiállítása nélkül véglegesítésről vagy kinevezésről szó sem lehet. Kérdezem Minisz­ter Urat, hogy hajlandó-e saját rendeletének a skolsky referáttal szemben is érvényt sze­rezni és közbelépni, hogy komoly ok nélkül ne okozzanak nehézségeket azoknak a ma­gyar tanároknak, akik hivatásukat kifogásta­lanul és az állam érdekei szempontjából kor­rektül töltik be? Hajlandó-e Miniszter Ur a még mindig csak szerződéses viszonyban álló magyar tanárok véglegesítése iránt in­tézkedni? — (Katolikus egyházi hírek). Rozsnyóról jelentik, hogy Schuszter Józsefet a rozsnyói püspöki admi­nisztrátor Alsókriványba káplánnak rendelte ki. A besztercebányai püspökség részéről a prágai egyetemre küldött és ott végzett hittudományi hallgatók közül Budapest Józsefet és Gőbel An­drást lelkészekké szentelték fel. — A kubachl plébániára Dornik János alsómatyasóci lelkészt nevezte ki a szepesi egyházmegye püspöke. A kisonfanf Magyarország iclfétclc essen. A külügyminiszterek javaslata a népszövetséghez. Prága, augusztus 22. (Saját tudósitónktól-) Az eddigi rendelkezések szerint a marienbadi tanácskozások már holnap, szerdán megkez­dődnek. A kisantant külügyminisztereinek ta­nácskozása, amelyen Nerutowi lengyel külügyminiszter is részt vett, vasárnap kez­dődik meg Prágában- Ez utóbbin a népszö­vetségi kongresszus előkészületeit beszélik meg­Magyarországnak a népszövetségbe való NAPIJHIKEK Esti csatangolás párisi utcákon. Paris, augusztus hó. (Párisi levelezőnktől). A boulevardo- kon a camelot-k naponta négyszer, néha többször js _ töretlen lelkesedéssel száguldanak végig: „A londoni konferencia megbukott . . .“ „Saint- Aureyban hitvesgyilkosság . . .“, „A németek újra Zepplineket gyártanak . . .“ Idegeim fájdal­masan válaszolnak Páris szünetlen zajára. Úgy érzem, jó lenne a Pont des Arto-ig lesétálni, el­bámulni az alkonyi város sziluettjén s végleg le­mondani arról, hogy örök kísértések közepette végezzek stúdiumokat a Boulevard des Italiennes exotikus szépein. Szűk utcákon bolyongok, ame­lyeknek házai talán még látták a forradalmat es históriai álmodozásaimban leplezetlen tisztelettel nézem a lámpavasakat. Tempi passati — három frank ötven centimes-mal zsebemben okosabb dol­gokra is gondolhatnék —• korholom magamat s elkeseredetten vágok neki a Szajnának. Az öreg Guironnal találkozom, a 239. számú rendőrrel, aki azelőtt a Piacé de la Concorde-on posztolt azonban a rendőröket is kormányzó végzet, va­lószínűleg Naudin prefektus ur képében, ide he­lyeztek át. Melegen üdvözöljük egymást. Hogy-mínt? .. Az asszony, a gyerekek? (Guiron urnák öt gyermeke van s mellettük laktam hosszú időn át, innen a barátság). S mit szól a németekhez? Mit szól ahhoz, hogy nem akarnak fizetni azok a . . . Guiron ur pesszimista. — Monsieur, higyje el, ostobaság az egész — mondja Je m‘en fiche! Akár fizetnek, akár nem— felemelik tán az én 500 frank fizetésemet? Ha fi­zetnek is, a jó ég tudja, hány milliárdot, szegény öcsémet, aki a Marne mellett maradt, ugyan visszaadhatják-e? — Gondolja meg mégis, — az adók, meg a drágaság . . . — Uram, 71-ben mi fizettünk s apámnak nem ment rosszabul a sora, mint nekünk, akiknek ma fizetnek. Élni kell az embernek, meg a gyereke­ket felnevelni — minek az a sok gyűlölködés .. - Ütöttünk mi is, ők is, a korcsmában sem az fizeti meg az összetört üvegek árát, aki első­nek kezdte a verekedést. Meg aztán ... ki tudia a végén megmondani, ki is volt az oka... Que fairé Monsieur? Egy pillanatra .elfeledtem, hogy Párisban va­gyok s valahol a Balaton körül képzeltem maga­mat, ahol gyakran voltam éjszakai halászaton a maguk nemében egyedülálló balatoni halászokkal. Ez a hang — az öreg Guiron zsíros provencei franciassággal beszélt — a telt dunántúli magyar­felvétele kérdésében állítólag a kisantant elutasító álláspontra fc-g helyezkedni és nem fogja javasolni, hogy Magyarországot fel­vegyék a népszövetségbe. Ezenkívül arról is tanácskozni fognak, hogy a kisantant milyen taktikát kövessen, hogy képviseletei biztosítson magának a népszö­vetségi tanácsban. Tárgyalni fogják a jóvá- tételi kérdést is, ámenben különösen Jugo­szlávia és Románia van érdekelve. ságot juttatta eszembe. A halászkunyhőban fek­szünk, illatos széna a fejünk alja s Kaszás bácsi nekikezd a mesének. A diási boszorkányról és a fehér ló fiáról... s folyik a mese végtelen patakja, mig megfő a kondérban a halászlé. A derék öreg Guironró! a harminc esztendős párisi rendörködés nem mosta le a földszagot. E roppant internacio- nálé tempós nyugalma beszélt belőle; a föld egyszerű, a föld mindenkit megért s a földel min­denki megérti . . . Három frank ötvenem van, ebből majd csak megvacsorázom. Kezet fogok Guironnal s a Rue des Etoiles-on felfelé indulok. Valamivel kedves­kedni szeretnék az öregnek. Kutatok a zsebem ben . . . ejnye, még egy szivarom sincs! Végül kezembe akad valami: egy mézeskalácshuszár, a kis húgom küldte Magyarországból. A kezébe nyomom ... pour les petits ... a gyerekeknek ... no és majd minden rendbe jön . . . Aztán melankolikusan tovább indultam. Clemens. — (A prágai meteorológiai Intézet jelentése). Időjóslás: Változóan felhős, meleg idő várható, helyi zivatarokkal és gyenge szelekkel. * — (Benes dinerje Seipel tiszteletére). Hivatalos jelentés szerint tegnap este nyolc órakor B e n e s miniszterelnök Seipel kancellár tiszteletére a miniszterelnökség palotájában dinert adott, ame­lyen több miniszteren kívül Girscha és Dvora- csek meghatalmazott miniszter, a belga, olasz, japán és francia követ, valamint a prágai osztrák követség vezetője és fogalmazói kara vett részt. Este tiz órakor fogadták a sajtó és a képviselők különböző köreit A hivatalos jelentésnek ez a megállapítása nem felel meg a valóságnak, mivel az ellenzéki sajtó és számos külföldi újságíró nem kapott meghívást. Ezt hivatalosan azzal okolják meg, hogy a fogadtatás hirtelen elhatá­rozott dolog volt és már nem volt idő arra, hogy mindenkit értesítsenek. Fölvetjük azonban a kér­dést, hogy akkor miért kellett a hivatalos jelen­tésben azt közölni, hogy a fogadtatáson a sajtó különböző képviselői vettek részt. — (Állatorvosi áthelyezés). Révész Hugó rima- szombati főállatorvost Ratkóra helyezték át. A rimaszombati járás állatorvosi teendőit Goldner Ferenc nyustyai állatorvos fogja ellátni. — (Ismét korlátozták a magyarországi lapok terjedelmét). A budapesti napilapok az utóbbi időben fölemelték a lapok árát tiz koronára és főleg azóta megnagyobbították a terjedelmüket is. Voltak már olyan lapok is, melyek terjedelme a huszonnégy oldalt elérte. A magyarországi új­ságírásnak ez a visszaigyekvése a békebeli álla­pothoz most ismét megszűnik. Mint budapesti tu­dósítónk jelenti, a kormány rendeletet bocsátott ki, amelyben hivatkozik az ország súlyos gazda­sági helyzetére és a behozatal szükséges meg­(A magyarba a mennykö üssön — tanít­ják Szlovenszfcóban) A kisszebeni (sárosme­gyei) szlovák polgári iskolában Simon Lipos- láv nevű cseh tanár a következő szlovák dalt taníttatta be és énekeltette a gyeremkekkel: „Hőre Vallom, dolu Vahom, Dunai vodu pije, Dunai vodu pije, kto slováka miluje, sláva, nej zije, — kto cecha miluje sláva, nej zije, kto madára miluje, nej ho chrom zabije, kto nemea miluje, nej ho chrom zabije, chrom za­bije !“ Magyarul: Fönn a Vágón, lenn a Vá­gón a Duna vizet iszik, ki a szlovákot szereti, az éljen, aki a csehet szereti, az éljen, aki a magyart szereti, abba üssön a mennykő, üs­sön a mennykő. A gyermekek legnagyobb ré­sze sírva ment haza az iskolából, mikor a hi- esz sírva ment haza az iskolából, mikor a hí­res pedagógus a dalt betanította. A dal fü­zetben is megjelent, amelyet az iskolák ré­szére adtak ki. A mai cseh pedagógiai'' elveket és politikát hűen jellemző esetről Körmendy- Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő is érte­sült s az alábbi kérdést intézte a közoktatás- ügyi miniszterhez: Kérdezem a miniszter urat, hajlandő-e tűrni a demokrácia hazájában, hogy az álla­mot alkotó nemzeteket egyes elvakult ala­kok ily csúnya módon meggy alázzanak? Haj­landó-e tűrni, hogy azon elvakult emberek a gyermekek lelkében nemzetiségi gyűlöletet fakasszanak, hajlandó-e a pedagógiát kigu- nyoló és ahhoz nem értő, nemzeti gyűlöletet tanitó, magát tanárnak nevező alakot meg­felelően megbüntetni és végül hajlandó-e az államot alkotó nemzeteket kigunyoló dalokat tartalmazó dalfüzetet az összes iskolákból ki­tiltani? — (Pedagógiai abszurdum). Eperjesről jelen­tik: Ennek minősítette az eperjesi evangélikus gimnázium igazgatója azt az esetet, amkor az egyik bártfai ügyvéd tizenkétéves fiának a szlo­vák nyelvű harmadik osztályba való felvételét kérte. A fiú ugyanis a múlt évben Magyarorszá­gon a második gimnáziumi osztályt végezte el. De a jövő tanévben már nem tanulhat Magyar- országon, mert a kassai zsupán azzal a megoko- lással, hogy „nem nevelhetünk irredentákat", megtagadta részére az útlevél kiadását. A zsu­pán utasítása dacára az eperjesi igazgató a fia felvételét megtagadta, mert a diák nem tudja a szlovák nyelvet. Nem veszik fel a fiút egyetlen szlovenszkói magyar tannyelvű gimnáziumba sem, mivel magyar kisebbséggel nem bíró me­gyébe illetékes és igy teljesen el van zárva an­nak lehetőségétől, hogy tanulmányait folytat­hassa. — (Hogyan pártolják a szlovák fürdőket?) Bártfai tudósítónk jelenti: Nemrégen Bártfa-filt- dőre érkezett egy külföldi vendég. A fürdőbiztos távollétében a csendőrőrsnél mutatta be útleve­lét Mivel az útlevél Bártfa városra szólt, igy a csendőrség a Iáttamozást megtagadta és az utast a városi rendőrkapitányhoz utasította. A vendég ennek folytán a fürdőtől öt kilométernyire fekvő városba utazott hogy az útlevelet a rendőrség­nek bemutassa és a fürdőben való tartózkodásra engedélyt kérjen. A kapitányságon azt a felvilá­gosítást kapta, hogy a tartózkodási engedélyért az eperjesi zsupánhoz kell folyamodnia. Addig, ámig az engedély meg nem érkezik, nem tartöz- kodhatik a fiirdooen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom