Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-23 / 68. szám

a Magyarország* szerepe Ausztria kibontakozásában. Legvégül szükségesnek láttam, hogy fel­vessem a kancellárnak ezt a kérdést: „Mi­vel arról van szó, hogy Ausztria valamely hatalomhoz, vagy pedig a hatalmak valamely csoportjához óhajt csatlakozni és igy egy uj politikai rendszert óhajtanak Középeuró- pában előteremteni, milyen szerep jutna eb­ben a rendszerben Magyarországnak?“ Sei­pel kancellár erre a kérdésre igy válaszolt: — Az én meggyőződésem az, hogy azoknak a gazdasági koriatoknak, ame­lyek az egyes államok között ma fönn­Seipel üérHez — Prága, augusztus 22. Hivatalosan közlik: Seipel dr. osztrák szövetségi kancellár tár­gyalásait Benes dr. cseh-szlovák miniszter- elnökkel hétfőn, augusztus 21-én Segur osz­trák pénzügyminiszter, Marék dr- és Wildner dr- követek jelenlétében kezdte meg- A tár­gyalások, amelyeken cseh-szlovák részről Novak pénzügyminiszter, Girsa dr- meghatal­mazott miniszter, Krofta dr- és Dvorácsek mérnök vettek részt, a rövid déli szünettől eltekintve, az egész napon át tartottak- Sei­pel dr. szövetségi kancellár elsősorban köszö­netét mondott Benes dr. miniszterelnöknek, hogy alkalmat nyújtott a középeurópai és ez­zel együtt az osztrák kérdés tárgyalására. A szövetségi kancellár terjedelmesen fejtegette az osztrák politika irányvonalait, ecsetelte az osztrák kormány önsegélyakcióját és pénz­ügyi terveit, valamint azokat a nehézségeket, amelyekkel az akciók a londoni konferencia s az egész ügynek a népszövetséghez való átutalása után találkoztak. A cseh-szlovák köztársaság miniszterel­nökéhez a következő kérdésekkel fordult: 1- az osztrák kérdésnek a népszövetség előtt való tárgyalása nyujt-e oly kilátásokat, hogy az utolsó órában meg fogják adni ama pénzügyi bizíosiíékokat, amelyek Ausz­tria további zavartalan fennállását le­hetővé teszik, avagy pedig 2. már most más útra lépjenek, amely ab­ban állna, hogy akár közgazdasági, akár politikai szempontból valamely szomszéd­állammal vagy hatalmi csoporttal keresse­nek összeköttetést? Hosszas tárgyalás után, amelyen a két pénzügyminiszter is részt vett, Benes dr- mi­niszterelnök erre a következtetésre jutott: A népszövetség munkálatait semmieseíre sem szabad lebecsülni. Mindenesetre meg kell kísérelni ennek az utolsó útnak igény­bevételét, annál is inkább, mert bizonyo­san tudja, hogy bizonyos hatalmak e kér­désben Ausztria javára fognak közbelépni- Más megoldást Benes dr- nem ajánlana, mivel a középeurónai problémát nem kí­sérletekkel és pillanatnyilag, hanem mód­szeresen és lépési öí-lépésre kell megol­dani. 1 A megbeszélések, amelyeket teljes nyilt- sággi’l s a legjobb egyetértésben folytattak, bebizonyították, hogy Ausztria pénzügyi és gazdasági katasztrófájának megakadályo­zása nemcsak Ausztria, hanem egész Európa számára rendkívüli fontossággal bir s egy­hangúlag oly lépéseket javasoltak, amelyeket úgy osztrák, mint cseh-szlovák részről meg fognak tenni. Benes dr. miniszterelnök az IÍIC1 A kobra. Irta: SzekuSa Jenő. Délelőtt megint összeveszett a férjével. Maga sem tudta, hogy miért. Az ura kedé­lyes, magas, szőke, gömbölyű ur, — aki mindenen csak mulatni és tréfálózni tudott és nem vette szivére a házi perpatvarokat. De őt éppen ez ingerelte. Hogy nem tudja ki­hozni buta egykedvűségéből ezt a nevető óriást. A párducok tehetetlen dühét érezte tombolni parányi szivében, hogy nem meri vagy nem tudja megtámadni a hatalmas ele­fántot, mert vastag bőrén megtörnének a karmai és a fiivön hcmpölyödne rettentő or­mányának egyetlen csapása alatt. A gyengék dühe égette és marcangolta, amiket éreznek ők a nagyok, a hatalmasok és a széttéphe- tetlenekkel szemben. Az ura bizonyára nem érti őt, csak tréfás és kedves játékszernek tekinti — és nem ismeri az ő vérző és lán­goló és szenvedő és vonagló lelkét, amelyben a tengerfenék alatt lappangó vulkánok erjedő tüzei égnek — méla és kísérteties lángolás­ban. Reggel is nevetve búcsúzott el tőle. — Remélem, délben már jókedvű leszel — mondotta a férj s meg akarta csókolni a fe­Szerda, augusztus 23­állanak, le kell dölnlök- A legjobb gazda­sági együttélés egyenletes hálóját kell kiépíteni valamennyi állam között. Ausz­tria és Magyarország viszonyának meg­ítélésénél fontos nemcsak a két állam hosszú együttélése a múltban, de a gaz­dasági érdekek kölcsönössége is. Az ipari Ausztria és az agrárius Magyaror­szág érdekei nagyon közel állanak egy­máshoz. Hogy csak bizonyos oldal felé fordultunk, annak az az oka, hogy Ma­gyarország mint mentőhorgony nem jön tekintetbe, mivel majdnem ugyanolyan szükséghelyzetben van, mint Ausztria." (11.) Dénes válaszol. osztrákok akcióját a népszövetségnél, vala­mint ama hatalmaknál is támogatni fogja, amelyek Ausztria helyzete iránt való érdek­lődésüknek tanujelét adták. Végül néhány gazdasági és pénzügyi természetű gyakor­lati kérdést beszéltek meg s egy jövendő szo­rosabb gazdasági együttműködés módozatai­ról is szó volt- Megegyeztek azokban a körül­ményekben is, amelyeknek segélyével az Ausztriának már megadott cseh-szlovák hi­telt mielőbb folyósíthatják- * Francia aggodalmak. Paris, augusztus 22. (Havas.) Az „Echo de Paris14 az osztrák krízisről Írva, többek között kijelenti, hogy sem Franciaország, sem a kisantant nem nézheti tétlenül a pan- germanizmus uj offenziváját. Az „Echo Na­tional11 azt kérdezi, vájjon nem bizonyos szövetségesek juttatták-e a helyzetet oda. hogy a válság csúcspontját végül is Ausz­triának Németországhoz való csatlakozásá­ban éri el? A bécsi sajtó a prágai tárgyalásokról. Bécs, augusztus 22. Az Arbeiterzeitung a prá­gai konferencia eredményéről a következőket irja: Seipel dr. utazásának eredménye tehát a népszövetségbe és az antant támogatásába vetett reménység. A hatalmak jól tudják, hogy ha ez alkalommal sem tartják meg szavukat, úgy irán­tuk való kötelezettségeinket nemlétezőknek fog­juk tekinteni Azonban a népszövetségbe vetett reménnyel nem merülhet ki Ausztria minden cse­lekvési lehetősége, miután továbbra is igaz ma­rad, hogy Ausztriának a döntő kérdésben, az ál­lamháztartás deficitjének megszüntetésében még sokat lehet és kell is tennie. Külső hitelekre szükségünk van, hogy teret nyerjünk a belső rendszabályok alkalmazására, ezeket azonban föltétlenül igénybe kell vennünk. A Neues Wie­ner Tagblatt szerint valamennyi terv és szaná­lási program után Ausztria számára csupán a Cseh-Szlovákiával és Jugoszláviával való gaz­dasági együttműködés lehetősége maradt hátra. Ebből a szempontból Seipelnek a jugoszláv kor­mány tagjaival való egyidőben történt prágai útja csupán véletlen. A jugoszláv kormány prá­gai utazásának célja a Belsrrádban megkötött szö­vetség ratifikálásán kívül a két állam között megkötendő gazdasági megegyezés. Megállapít­ható tehát, hogy az osztrák probléma csupán érettségének fokában különbözik a Jugoszláviát és Cseh-Szlovákiát foglalkoztató problémától: a gazdasági krizistől. Itt keresendő a prágai meg­beszélések ugrópontja: mindhárom állam szaná­lása kölcsönös segítség utján, politikai önállósá­guk változatlan fentartásával. Már most is a különböző iparágak és bankok együttműködésé­ről beszélnek. Távoli célt állapítottak meg azon­leségét, aki azonban dühösen kapta el az arcát. — Takarodjék! — sziszegte. — Mert a fejéhez vágom a papucsomat. Az ura távoztával lecsöndesedett a haragja is. A tükörhöz lépett. Magas, karcsú és fe­kete nő volt, inkább sovány, — de forró és ideges idomzat. Homlokának ráncai már el­simultak s az arca már fehér volt és tiszta, mint a tenger. Ebben a pillanatban már nem tudott haragudni az urára sem, — hi­szen különben sem volt oka — jólétét, a ká­bító fényt, a pompát, a langyos, nyugalmas és ragyogó életét, — mely körülveszi és dé­delgeti — mindent, mindent a világon ennek az egyetlen férfinak köszönhet. Az ura vál­totta ki őt a nagy ismeretlenségből. Sovány és igénytelen kis gépir ókisasszony ka volt, férje pedig milliomos és hatalmas bankigaz­gató. Halálosan mégszerette a fázós kis iro­dai Hamupipőkét, magához váltotta és örök hűséget esküdött neki az oltár előtt. Ennek már hét éve. Az irodistalány Pest legragyo­góbb és legiinnepeltebb asszonyává nőtte ki magát azóta. Első időben hálás is volt az urához. Ma azonban gyűlöli. Csak ösztönö­sen. Hogy mért, arra maga sem tudna meg­felelni. — Bennem van a hiba,.. Én vagyok a ross?, dadogta, mig a fésűvel megigazgatta ébenfafényü, sürü és sötét haját. bán. A tárgyalások ez irányban nőm voltak ked­vezőtlenek. A Morgen-Zeitung a következőket irja: Benes dr. Portoroseban az utódállamok gaz­dasági egyesülésére törekedett, hogy valamennyi, a háborúból eredő kérdést likvidálhassák. A por- torosei terv Magyarország hibájából hiúsult meg s ennek eredményéképpen kiderült a Budapest és Róma között folyó összejátszás, amelyet Ausz­tria elsősorban Burgenlandiban érzett meg. Seipel elutazott. Prága, augusztus 22. Seipel dr. osztrák szövetségi kancellár ma reggel 9 óra 10 perckor a Masaryk-pályaudvarról elutazott Berlinbe* A pályaudvaron Benes dr. minisz­terelnök, Marék dr. osztrák követ s több más hivatalos személyiség búcsúzott el a kancellártól. Glosszáif. Irta: Fleischmann Gyula dr. a kér. szociális párt főtitkára. Kassa, augusztus 22. Egy könyvet olvastam az elmúlt hetekben az amerikai demokráciáról. A könyv megle­Térfi Claire-nek hívták a lánynevén, de tréfásan néha nevezték Kleopátrának is, — talán ragyogó gyöngynyakéke miatt, vagy őskori macskákra emlékeztető szépségéért. A szerelem és az önkívület lángoló pillana­taiban az ura is gyakran nevezte őt édes kis Kleopátrájának. De nem tudott ennek örülni. Különösen, ha az ura mondott bókot. Túlsá­gosan el volt kényeztetve s még a széptevés is terhesnek és lealázónak tűnt föl lángoló és fölgyujtott lelke előtt. — Miért is haragszom én Edére? — tű­nődött elmerengve. Adós maradt a válasszal. Nyilván azért haragudott csak, — mert semmi oka sem volt a haragra. Átvonult a szalonba. A szobalá­nyát hivatta. — Gvendoline, — mondta, segíts öltözköd­ni. Föl akarom próbálni az uj ruhát, amely­ben hétfőn az álarcosbálba megyek. A lány eltávozott. Neki pedig hirtelen eszé­be jutott: Azért haragszom Edére, mert annyira bol­dog. Senkinek sincs joga teljes boldogságra a földön. Igen, ha sirni, ha üvölteni látná, vastag ajkán ha megfagyna a mosoly, akkor talán megszánná és esetleg még szeretni is tudná. De erre nincs kilátás. Mert há elvesztené a vagyonát és megszámlálhatatlan millióit is, ha malmai leégnének, földjeit ha elöntené az hetős tárgyilagos volt, mert a demokratiz­mus szépségei mellett rámutatott arra a rengeteg csalásra és viszaélésre is, amit Amerikában a demokrácia köpenye alatt elkövetnek. Egyet azonban kivettem a könyvből, ami úgy látszik igaz is: Amerikában mindepki érvényesülhet, aki dolgozni akar és tud. Amerikában mindenki egyenlő (eltekintve persze a milliárdosoktól). Sok dolgot vett át Cseh-Szlovákia Ameri­kától, az ottani berendezkedésből, formák­ból, csak a lényeget, a demokratizmust nem vette át. Látszólagos demokratizmus — tényleges abszolutizmus. Ezt érezzük mindennap, ezt tapasztaljuk a saját bőrünkön. * Minden demokratikus államban a közvéle­mény — hatalom. Nincs az a kormány Ame­rikában, Angliában, amely a közvélemény előtt ne hajolna meg. Nálunk a közvélemény­nek az arcába röhögnek, vagy semmibe sem veszik. Lehetséges elképzelni egy országot, a melyben a lakosság kétharmad részének nincs szava az államban, amelyet soha semmiféle dologban nem kérdeznek meg, amelynek nincsenek jogai, csak kötelességei? Ez csak egyetlen államban lehetséges és ott meg is van — Cseh-Szlovákiában. * Eddig a nemzetiségek elpanaszolgatták sérelmeiket, orvoslást kértek, tiltakoztak, jo­gokra, szerződésekre, törvényekre hivatkoz­tak. Nem használt. Három és félév alatt rá­jöttünk, hogy ez semmit sem használ. Ha ez nem használt semmit, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy uj metódust kell keresni az or- 1 voslásra. Ezzel a gondolattal kell foglalkoztok most a kisebbségeknek. * Németországban a könyvesboltok kiraka­tai tele vannak bolsevista irányú könyvek­kel. Az árjegyzékek, tudományos folyóira­tok kommunista irók müveit hirdetik, ajánl­ják. És a közönség vásárolja, olvassa s mo­hón, szinte öntudatlanul szívja magában az uj tanokat. A kétségbeesett fuldokló utolsó szalma­szála, egy a végsőkig elkeseredett nép utolsó reménysége ez. Nem csoda. Az a sok szen­vedés, amely Nyugatról éri őket, önkénte­lenül is Kelet ielé űzi, kergeti vala- mennyiüket. Bennünket is nyugat felől ér a sok meg­aláztatás és ha szenvedéseink egyhamar nem érnek véget, ki tudja, hogy könnyes, szenvedő arcunkat nem-e íorditjuk egyszer mi is Kelet felé s nem fog-e belőlünk is ki­törni az ősember a maga kérlelhetetlen vad­ságával, kegyetlenségével? * És a glosszák — glosszáia: Köztársasági elnökünk egy gyönyörű, tar­talmas cikket irt a Londonban megjelenő uj szláv revübe. A cikk alapgondolata „a huma­nizmus11, amelyből az európai Egyesült Álla­moknak kell rnegsziiletniök. Miért kellett ennek a cikknek Londonban és nem itt megjelennie? ár, ez az ember még akkor is vidám lenne és megelégedett. Mert megmaradna ő ... az asszony... a férfi boldogságának örök kut- forrása. . Az üvegszekrényhez lépett. Lezárt vitrin­ben egy eleven kigyó ... élő kobra ... mit egy hírneves délamerikai utazótól kapott ajándékba. Ha kiszabadítaná üvegbörtönéből s ha keblére szorítaná... gyilkos fullánkját ha testébe engedhetné... néhány perc alatt átköltözne a holtak birodalmába... és egy örökké mosolygós férfiajkon elhalna a ne­vetés. Több lenne egy halott asszonnyal és kevesebb egy boldog férfival a földön. Ajka elsápadt. Szemére álmos köd borult. — Úgy fogok meghalni, mint Kleopátra! Jött a lány. Hozta az uj ruhát. Hullámos fehér öltöny volt... mit egy ókori pompéjsi üvegvázáról másoltak a szabók, — sötétbőrü egyiptomi papnők viselhették, titokzatos időkben. Most fel akarta próbálni minden­áron. — Segítsek? — kérdezte a lány izga­tottan. — Nem. Majd egyedül öltözködöm. A tükörhöz lépett. Hullámosán omlott alá karcsú testén a könnyű és fehér ókori öltö­zék. Két karját kéjesen kinyújtotta. — Ebben a ruhában kívánok meghalni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom