Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-19 / 65. szám

Felbomlott liaison. Prága, augusztus 18. (G. I.) Parisból zavaros hírek tolulnak fe­lénk. Hangosak és rikácsolok ezek a hírek, ínint egy feldühödött ember orditozása, bi­zonytalanok és rapszódikusak, mint az önfejű makacsság lázas gondolatai. A hírek zűrza­varából egy tény mered elénk, egy higgadt bizonyosság látszik csak: a háborút követő időszak tizenharmadik konferenciája, a meg­bukott londoni tanácskozás elszakított min­den összekötő kapcsot Páris és London kö­zött. „Megegyeztünk abban, hogy nem tu­dunk megegyezni44 — mondotta Lloyd George a konferencia befejezésénél s ez a mondat úgy hangzik, mint az antant beteg­ágya fölött megcsendült lélekharang. A hivatalos nyilatkozatok tagadják azt, hogy a háború veszedelmében megszületett frigy és a béke ürügye alatt megpecsételt ^ntente cordiale megbukott, a diplomaták ta­gadásával szemben állanak azonban a té­nyek és az események. Poincaré aláhúzót- tan hangoztatja ma is, hogy a londoni kon­ferencia meddő befejezése nem változtat semmit Anglia és Franciaország eddigi vi­szonyán, de a politikai élet érzékeny szeiz­mográfja. mást mutat, mást érez s hatalmas errupciós erők kitöréseit jelzi. Izgatottan reszket a politikai szeizmográf, idegesen hánykolódik a francia politikai sajtó 'ífüiido- latmenete s akik tudják, hogy a politikai új­ságírás sokszor a bekövetkező események elé festi meg a hangulatot, azok előtt két­ségbevonhatatlan az, hogy Lloyd George' és Poincaré búcsú nélküli elválása kihúzza a' szilárd talajt az antant rozoga felépítménye alól. Nem kell a francia sajtó ravasz és dip­lomatikus cikkeinek sorai között olvasnunk, a párisi redukciók gondoskodnak arról, hogy nyílt kártyát lássunk és mikroszkóp nélkül is előttünk álljon a bomlás bacillusa. Egy ilyen nyílt színvallást olvastunk a Ma­iin tegnapi számában. Ügyes, zsurnaliszti­kái játékossággal megkonstruált politikai cikket közöl ez a tarka, sokhasábos francia ujságlepedő. A cikk egy melankolikus levél. Louis Forest írja a franciabarát angol lap­nak, a Morning Postnak s a levelet érdemes Végigolvasni: — Kedves Kartársam! Az Önök lapja komoly és becsületes újság. A kábulat közepette, ame­lyet az Önök kormányának velünk szemben ta­núsított viselkedése okozott bennünk, hasábjai­kon kereste szemünk az angol hűség maradékát. Önök az utolsó napig Js harcoltak az angol­francia politikai megegyezésért. Mire jó ez ma? Elismerjük e szövetkezés nemzeti és emberi je­lentőségét, de ma a nevükön kell megneveznünk a dolgokat: nincs bizalmunk többé Anglia alá­írásában. Fájdalmas volt a tapasztalat, amely megállapittatta velünk, hogy ma egy második papirrongy is van, amelyet Versailles! békeszer­ződésnek neveznek. Az elsőt az ellenség tépte széjjel, a másodikat a jóbarátok. Az első alka­lommal dühhel voltunk tele, de meglepetés nél­kül fogadtuk; a második alkalommal meglepőd­tünk s ami még több, megteltünk keserűséggel. Jobb Is, ha szakítunk. Miért éljünk tovább e hazugságban? Washingtonban az Önök kormá­nya oly okmányokkal hozakodott elő, amelyeket nem is ismertünk, amelyeket különben is telje­sen Inexakt módon interpretáltak. Néhány nap­pal ezelőtt Sir Róbert Horn, a? Önök pénzügy- minisztere hivatalosan megerősítette, hogy az angol adófizető több adót fizet, mint a francia. Ez teljesen hamis. Végül Lloyd George egy amerikai bank statisztikai adataival, amelyeket meghamisított, Igyekezett bizonyítani ellenünk. Hogy harcolhatnánk ilyen körülmények között együtt? Hiszen ezek a Bismarck régi eljárási módjai közül valók. Többé nem tagadhatjuk le önmagunk előtt, hogy olyan akarattal állunk szemben, amely minden áron és minden eszköz­zel ártani akar nekünk. Az angolok ma úgy bán­nak velünk, mintha németek lennének. Nos, hűséges öreg barátunk; a viszontlátásra. Önök hajóra szálltak, amelynek kapitánya a ködben oda viszi Önöket, ahova akarja. Legfel­jebb annyit tehetünk, hogy mialatt távoznak tő­lünk, a kikötő partjáról zsebkendőt lobogtatunk sokáig, nagyon sokáig s Így mondunk búcsút. Úgy fest ez a francia zsebkendö-lobogta- tás, ez a búcsúzó levél, mint egy szakításra megérett liaison utolsó életjele. írja az egyik volt szerelmes a másiknak azután, hogy a két szerelmes mindegyike többször meg­csalta már a másikat. Sokat mond ez a levél és sokat ér azért, mert nyilt és őszinte ki­fejezése a francia közhangulatnak. Nem amit és nem kendőz, nem szalad az antant fan­táziája után akkor, mikor a fantomot már el­nyelte a sürii, sötétlö köd. Megmondja nyíl­tan, hogy papirrongy az antantot össze­tartó szerződés éppen úgy, mint a versaillesi béke terroraktája s a szétrongyolt papirt ösz- szetákolni, a szétmálott szerződést fentar- tani esztelenség és lehetetlenség. Mi már régen látjuk és érezzük ezt. Tud­juk, hogy erőszakkal sikerülhet időlegesen a lehetetlent lehetőnek beállítani, sikerülhet az erők természetes elhelyezkedését erőszakos utón uj formába csoportosítani, de a politi­kai igazságot örökre megtéveszteni nem le­het. Egyszer előtör lenyügözéséből ez az igazság és szétrepeszti a reászabott kény­szerzubbonyt. Ez a folyamat következett be a közelmúlt napokban s az antant önaltatá­sának két narkotikuma: a természetellenes szövetség és a lehetetlen békemü fölött kezd úrrá lenni a józan felébredés. Mert a politikai igazság derengése van abban, ha a francia politika bármely faktora is belátja, hogy a létesített szerződések papirrongyok, melye­ket széjjel lehet tépni s melyeket elmálaszt- haf a természetes erőkifejtést magával hozó idő. A Matin zsebkendőt lobogtat a Morning Post felé, mert az antant érdekházasságát felbomlottnak látja, mi arra gondolunk, hogy az érdekházasságok divatos korszakában a nagy antant mellett van egy másik lélek és természetes kapcsolat nélküli frigy is, melyet Marienbadban akarnak ismét megpecsételni, melynek a kisaníant elnevezést adták s amelyről egyszer ki kell derülnie annak, hogy nincs jogosultsága a politikai igazság szempontjából, hogy nincs pozitiv és kon­struktív értelme, hog3r az alapja írott szer­ződés, melyből előbb-utóbb papirrongy lesz. Mi erre az alkalomra tartogatjuk a zsebkendő lobogtatást! arc #r@si eftemMö — néniéi csásiár-pnccs. Észtországi leleplezések az orosz mozgósításról. — Észtország mozgósít. A német katonai követ szerepe Moszkvában. (A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása.) — Augusztus 17. A Révaiban megjelenő „Pálwaleht44 egyik legutóbbi számában az első oldalon nagy szenzációt és izgalmat keltő cikkben foglal­kozik Oroszország nagyszabású katonai elő­készületeivel és élesen bevilágít az orosz szovjetkormány rejtett kuliszái mögé, ahol állítólag háborút kovácsolnak. A volt orosz birodalom nyugati részéből alakult államok már régóta folytonos aggó­dásban élnek- Ezt a végsőig fokozta a génuai és egyéb konferenciák nyomán elért orosz politikai megerősödés, mely a szovjetkor­mány tekintélyét odahaza jelentős mértékben növelte- Amig a Románia ellen irányuló offen- ziva. kérdése volt a rapirenden, ezek az álla­mok fellélegzettek. A helyzet azonban most ezek kárára tolódott el és egy leendő orosz oííenziva színtere ma már csak az eszt-lengyel-bukovina-vonal lehet. Az észt fővárosi lap, az orosz Pols. Now- egyik cikkének alapján közli a hirt, hogy az orosz újság Moszkvából azt az értesítést kapta, hogy Oroszország még ez év folyamán egy len- gyel-otfenzivát készít elő s augusztus vagy szeptember hónap iolyamán hadat akar üzenni Lengyelországnak­A lengyel határ mentén ama hadtesteket helyezték el, amelyek Tuhacsovszky parancs­noksága alatt állanak, kinek neve még. abból az időből ismeretes, mikor a vörös-fehér har­cok idején Tuhacsovszky a fehérek elleni had­erők főparancsnoka volt- Jelenleg a 3-, 4. és a 15. hadtest és több páncélvonat-dandár, ezenkívül műszaki csapatok, egy moszkvai kerület összes mérnökkara és a moszkvai hírhedt terror-csapat, a Cseka vannak a len­gyel határon- A Cseka-ezred kivezényléséből az észt lap a helyzet rendkívül komoly vol­tára következtet. Az orosz lovasság Bude- nuoj parancsnoksága alatt áll, aki tudvalevő­leg a Wrangel-offenziva meghiúsításával tette népszerűvé a nevét az uj orosz militarizmus hívei előtt. Hogy Románia ellen is biztosítva legyenek, a besszarábiai frontra az Összes kozák-dan­dárok vannak kiszemelve, azonkívül Kievből és Harkowból 1—1 cseka-ezred s a saratowi 47. dandár Besszarábia visszafoglalása nagyon kemény dió lett volna az első offenziva fogaira- Az uj orosz vélemény szerint sokkal kedvezőbb feltételek mellett fogják megvalósíthatni Len­gyelország leverését s akkor — mint Mosz­kvában remélik — Romániával lehet alkudni Besszarábia visszaadásáról- Az Észtország ellen felvonultatott hadsereg élén Kork, a Lettország ellen készenálló csapatok élén Re- misow állanak. Az észt mozgósításról még eddig csak ki­sebb értékű hírek érkeznek, mert az észt kor­mány titokban tartja a készülődéseket s egy őszi hadgyakorlat előkészítésével palástolja defenzív szándékait- Több korosztályt máris behívtak s több Németországban tanuló észt katonaköteles kapta már meg a behivót­A finnek ellen Oroszország még semmi ké­szülődést nem árul el, aminek az oka abban a Németországgal kötött titkos szerződésben található, mely az oroszokat egy finn beavat­kozás ellen megvédi. Az észt lap úgy tudja, hogy Moszkvában arra számítanak, hogy Lengyelország leve­rése a német militarista szellem uj feltámadá­sát jelentené s ezt az alkalmat használnák ki a német nemzeti pártok arra, hogy egy csá- szár-puccsal végét vessék a teljesitési politika átkának. Bauer, a moszkvai német katonai követ, állítólag ennek a felfogásnak a képviselője s nem tartja lehetetlennek az akkor logikusan bekövetkező monarkista forradalmat. Mivel Lenin helyettese és Kalinin a háború ellen vannak, a német katonai követ ezeknek el­mozdítását követeli és ezek helyett Kamene- vet és Rokovot akarja bejuttatni, akik tudva­levőleg háborús pártiak. Az orosz gazdasági tényezők szintén a há­ború mellett korteskednek, mert egy eredmé­nyes offenzivától gazdasági föllendülést vár­nak. A lap még részletesebben foglalkozik az Észtországra vonatkozó helyzettel és meg­állapítja, hogy orosz lapok bevallása szerint is igen sok német tiszt tartózkodik Oroszor­szágban, akiket az orosz-offenziva előkészí­tésénél használnak föl. <T»A Hogy áll a Korona? Aug. 17-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáéi'; Berlinben 3205.95 német márkát Zürichben 14.85 svájci frankot Bécsben 211400.00 osztrák koronát A komáromi törvényszék megszüntetése. Szomorú fejezet a magyarság kisebbségi jogainak történetében- Irta: Mohácsy János dr., az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kis- ipairospárí elnöke. Komárom, augusztus 18­A. magyar kisebbségnek az iskolakérdés mellett kétségtelenül az igazságügyi sérelmek a legfájóbb sebei, mert a magyar nemzeti ki­sebbséget nem csupán nyelvhasználatában érintik, hanem anyagi érdekeiben, gazdasági­lag is a legnagyobb joghátránnyal sújtják. . A nyelvtörvény a kisebbségeknek nyelvük használati jogát biztosítja azokban a járások­ban, amelyekben a lakosság húsz százalékát elérik- Jóllehet a nyelvtörvény végrehajtó- rendelete meg sem jelent, kormányrendelkezé­sek máris oly intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek a' kisebbségi nyelvhasználat tör­vénybe iktatott jogát teljesen . illuzóriussá teszik. ‘ , J . Ilyen rendelkezés a pozsonyi járásbíróságon ! a magyar tárgyalási nyelv kiküszöbölése. De i ezt méreteiben is, hatásában is messze fölül­múlja az a kormányrendelet, amely a komá­romi törvényszék feloszlatását határozta el. A rendelet azonkívül a nyitrai törvényszék területének megváltozásáról és az uj érsek- újvári törvényszék területi beosztásáról szól- j Igen súlyos nyelvi és alkotmányjogi sérelem az, hogy az ipolysági járásbíróságot a besz­tercebányai törvényszék területéhez csatol­ják- Egy nagyobbára magyar területet egy szlovák vidék szlováknyelvii törvényszékéhez csatolnak. Ez pedig egyértelmű azzal, hogy a magyar igazságszolgáltatás e vidéken tel­jesen megszűnik- Fölösleges volna annak a részletezésébe bocsátkoznunk, hogy mit je­lent ez a magyar jogkereső közönségre nézve, mely a szlovák nyelvet nem érti és mégis minden idézést, végzést és Ítéletet ezen a nyelven kézbesítenek neki, úgy hogy fontos határnapokat mulaszt el a nyelv megnemér- tése miatt és elesik a jogorvoslat lehetősé­gétől­Az érsekujvári törvényszék területe az ér- sekujvári, verebélyi, lévai, aranyosmaróti, párkányi és komáromi járásbiróságok terüle­tére terjed ki. A komáromi törvényszék volt eddig az egyetlen magyarnyelvű törvény­szék, amelynek területén úgyszólván elenyé­szően csekély, másnyelvü lakosságot leszá­mítva, tiszta magyarnyelvű lakosság lakott. Úgy az érsekujvári, mint a verebélyi, lévai és aranyosmaróti járásbiróságok területén a legutóbbi népszámlálás már sok községben a valósággal ellentétben szlovák többséget mu­tatott. így tehát nyilvánvaló az a cél, hogy az érsekujvári törvényszéket a kormány nem akarja kifejezetten magyar törvényszékké tenni- Ellenkezőleg ez a törvényszék, melyet a nyelvhatáron állítanak fel, erősen vitássá fogja tenni a magyar nyelv használatának a jogát, mivel csak a komáromi és párkányi járásbiróságok működnek szinmagyar terüle­ten, mig az ógyallai járásbiróság területén, melynek hovacsatolásáról a kormányrendelet — legalább a lapok közlései szerint — nem is tesz említést, az utolsó népszámlálás szerint már vannak tiszta szlovák községek- Ezek­ben azonban a magyar lakosság mindenütt megüti a nyelvtörvényben kívánt húsz száza­lob/af J . s ® úakaratu elbi­Í/RdtCrTkl r Mr--* Prága, szombat, 1922. augusz,' t7íf 'm W/BfWJk fjttt m flrmL Iw S B fJSÁvaL Folyószámlák?8 Postatíkarékpeé­Jm JUsaF tea. ÉM& JBm Sm JS3& fimjp w Mm f B3L MSf tár clearing-szám 48773, Döntse *** ■ <4 Agrár- nnd Industrie-Bank Prág $§2^ tornám és Hungária Bank R.-T. Budapest. Sürgönyeim Hírlap, Praho. p . SzerkesztSség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-I!., Stepánska ulice 40. I. Prága-I., Na Perstyné 6. I. Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom