Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-19 / 65. szám

özonmai, augusztus 19.---------------i uj törvényszéknek tehát

jesz a rendeltetése, hogy a ág nyelvhasználati jogát minél 0 ,tre korlátozza, esetleg az idő

esen meg is szüntesse- ^ mi törvényszék megszüntetéséből

® jgi sérelmeket kiegészítik és bete- © íí a sérelmek, amelyek a magyar '2 ,c közönséget a törvényszéknek belső © ^trációja folytán érik- H omáromi törvényszék ügykezelése a je- . ;§,gi törvényszéki elnök működésének ideje f teljesen szlovák nyelven folyt. Az iktató- jrtyveket, mutatókat és jegyzőkönyveket ;csak szlovák nyelven vezették, az idézéseket csak ezen a nyelven állították ki. Ez kétségtelenül súlyos megsértése a nyelvtörvény- nek. Az idővel kifejlődött gyakorlat szerint csupán oly községek lakosai fordulhatnak a bíróságokhoz magyar nyelvű beadványokkal, amelyekben a népszámlálás a lakosságinak több mint a húsz százaléka magyar volt. |A nyelvtörvény pedig nem községekhez, de ‘járásokhoz köti a kisebbségi jogok gyakorlását. De még ezek joga is vitássá válik akkor, ‘■ha a pereskedő felek egyike megkeresésében és beadványában szlovák nyelven fordult a bírósághoz. Emiatt panaszt tett a komáromi ügyvédi kar az igazságügyminiszternél.

A közszabadságok súlyos megsértése az a gyakorlat is, amely bűnügyekben kifejlődött. A büntető ügyekben a nyomozó csendőrség minden, a tanuk kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet szlovák nyelven készítenek és azokat is, akik csak magyarul értenek, nem hites tolmáccsal hallgatják ki, hanem olyan laikusokkal, akik a magyar nyelvet ,nem értik teljesen. Ez az eljárás igen sokszor a gyanúsítottak személyes szabadságára is visszahat, mert ártatlan embereket fosztanak meg igy személyes szabadságuktól. Ezért a büntető eljárás terén a jogbizonytalanság jegyre nő.

! A komáromi törvényszéken az elnök utasítására az a joggyakorlat fejlődött ki, hogy a kisebbségi nyelvhasználat jogát a jogi személyektől (erkölcsi testületek, részvénytársaságok stb.) teljesen elvonták és azokat a szlovák nyelv használatára kényszerítették, iugy beadványokban, mint tárgyalások alkalmával is, mégpedig azzal a ferde és tendenciózus törvénymagyarázattal, hogy a kisebbségi jogok csak természeti személyeket illetnek meg.

A komáromi ügyvédi kar egy memoran- jdumban az igazságügyminiszterhez fordult panaszával, amelyben reámutatott arra, hogy Cseh- és Morvaországban a német kisebbségi nyelv használatát a bíróságok előtt ijogi személyek részéről egyáltalán nem korlátozzák a bíróságok.

A komáromi törvényszék területén élő jogkereső közönséget súlyosan érinti az is, ihogy a helyi bíróságok kizárólag szlovák Jnyelvü nyomtatványokat használnak, különösen közbeeső intézkedésekben, azzal a megokolással, hogy magyar nyelvű nyomtatványaik nincsenek.

i A szinmagyar Komárom város betétszer- ikesztési munkálatai tisztán szlovák nyelven folynak. A törvényszéken pedig a cégjegyzéket szintén kizárólag szlovák nyelven vezetik. Mivel ezek az okiratok nyilvánköny- 'vek és egyik főhivatásúk az, hogy azokból

az érdeklődő laikus közönség is állandó tájékozást nyerjen, Komárom és vidéke magyar lakossága szintén nyelvhasználatának egyik sarkalatos jógában károsodik. Komárom város közgyűlése a betétszerkesztések magyar nyelvű vezetése végett felterjesztéssel is élt az igazságügyminiszterhez, mert azt a nyelvet, amelyen azt itt most szerkesztik, a lakosság nem érti.

A három átnyújtott kérvényre a válasz az volt, hogy a komáromi törvényszéket megszüntették és ezzel a magyar nemzeti kisebbség egyik igazságszolgáltatási intézményét konfiskálták.

Helyi szempontból is a legnagyobb csapás ez Komárom város magyar közönségére, amely évszázados küzdelmet folytatott szabad királyi városi rangra emelése érdekében. Ez a XVII. század első felében sikerre is vezetett. Egy századdal utóbb pedig minden törekvése oda irányult, hogy a város förvényhatóságu város legyen, hogy igy városi jellege és továbbfejlődése biztosítva legyen. A város a rnunkupális jelleget csakugyan el is nyerte és ezt részére a törvény blztositotta.

A megyei és városi törvényszékek államosításának idején Komárom . Esztergommal versengett a törvényszéki székhelyért. Ebben a versenyben szintén Komárom győzött. 1872-ben felállították a komáromi törvényszéket és hatáskörét Esztergommegyére is kiterjesztette a törvény, ötven esztendő alatt a komáromi törvényszék óriási fejlődésen ment keresztül. Évtizedek alatt az ország legelső és legmodernebb letartóztatás! intézete a komáromi törvényszék fogháza volt. 1896-ban díszes palota épült a komáromi igazságügyi intézmények részére és 1921-ben az ipolysági törvényszék feloszlatásával területi hatásköre jelentékenyen kibővült. Ez az egyetlen intézmény volt az, jimely a városnak a dunai hid lezárásával teljesen megbénított forgalmát némiképpen pótolta.

A magyar Komárom forgalma teljesen megbénult és kihalt. Városi jellegétől megfosztják. Mint megyei székhely megszűnik. Törvényszékét a kormány feloszlatta. Nem tekinthető ez az eljárás a kormány részéről í egyébnek, mint annak, hogy a kormány terv- i szerűen meg akarja fosztani jogaitól egy magyar város közönségét, amely magyarságát. levetkezni és feláldozni nem akarja.

A jMtttell bizottság a járt Itéten dánt

A bizottság angol delegátusának lemondása. —* Angol lapok a német

kancellár beszédéről.

A jóvátételi bizottság ma tárgyalja a német moratórium kérdését. A bizottság tagjai már tegnap délután félhivatalos összejövetelt tartottak. A tegnapi eszme cseréről azt jelentik, hogy anélkül, hogy a programot részletekben előre kidolgozták volna, a jó- vátéteü bizottság föltételesen bizonyos alapvető határozatokat fogadott el. A bizottság tagjai egyforma szilárdsággal és jóakarattal fáradoznak azon, hogy oly közös megegyezést találjanak, amely a szövetséges kormányok hozzájárulását megnyerhetné. Éppen ezért a bizottság tagjai igyekeznek titokban dolgozni s általában nagy tartózkodást tanúsítanak.

Végleges döntést a jövő hét közepe előtt nem lehet várni — mondja a francia jelentés.

A jóvátételi bizottság angol delegátusa, úgy látszik, nem akarja kitenni magát a döntésnél valószinü francia terrornak s ezért közölte az angol kormánnyal, hogy lemond. Az angol kormány azonban nem hajlandó a lemondást elfogadni. Az angol miniszterek különben nyári vakációjukat töltik s az angol parlament nem ülésezik. A londoni tőzsde hangulata azt bizonyltja, hogy a feszültség továbbra is fennáll. A helyzetet jelenleg megállapodottnak tartják s ezt azzal indokolják meg, hogy a francia kormány egyelőre lemondott a parlament egybehivásá- ról.

Az angol sajtó kövér betűkkel közli Wirth dr. birodalmi kancellár szavait: „Először kenyeret a népnek, aztán jóvátételt.** Utal a német márka hallatlan zuhanására s az árak emelkedésére Németországban. A .,Pall Mail and GIobe“ a következőket mondja: Erőszakos rendszabályok csupán Németország erkölcsi és gazdasági összeomlását eredményezhetik, valamint a bolsevizmus kitörését s az egész Közép-Európára kiterjedő háborús fenyegetődzések újra feléledését. A Daily Express szerint Franciaország Németország ellen irányuló gazdasági büntető rendszabályait a békeszerződés megsértése nélkül nem foganatosíthatja. A Westminster Gazette kijelenti, hogy Poincaré az akcióját csak akkor hajthatja végre, ha előzőleg a Versailles! békeszerződést darabokra tépi.

Ebben a hangulatban tanácskozik az antant szerve: a jóvátételi bizottság. A feszült helyzetről ezek a jelentések adnak képet:

Közvetlen tárgyalások Páris és Berlin között?

Páris, augusztus 18- (Havas-) A Gaulois véleménye szerint ha a jóvátételi bizottság nem jut megegyezésre, nincs kizárva, hogy Paris és Berlin között közvetlen tárgyalások kezdődnek meg- A Figaro azt hiszi, hogy a Németországgal szemben folytatott francia politikában uj fordulat észlelhető.

Négy megoldási lehetősége van a jóvátételi kérdésnek.

Páris, augusztus 18. Az Oeuvre a jóvátételi bizottság kebelén belül felmerülhető lehetőségeket a következő négy pontban foglalja össze: 1- A német kérelmet elutasítják- 2. A moratóriumot megadják ama vagy hasonló feltételek alatt, amelyeket Poincaré Londonban követelt. 3- A moratóriumot elutasitják, azonban egyidejűleg elutasitják az uj szankciók életbeléptetéséhez szükséges ama megállapítást is, hogy Németország nemfizetése saját hibájából folyó szerződésszegés- 4- A moratóriumot megadják Franciaország szavazata ellenében.

A jóvátételi bizottság a döntés előtt meghallgatja a német kormányt.

Páris, augusztus 18. A Maiin jelentése szerint a jóvátételi bizottság tagjai tegnap azt a kérdést fejtegették, hogy vájjon meghallgassák-e a moratóriumról való döntés előtt a német kormány képviselőit, esetleg Fischer dr, államtitkárt, a haditeherbizottság elnökét, Bergmaun dr. volt államtitkárt, vagy Hermes dr. birodalmi pénzügyminisztert is. A lap véleménye szerint két módszer kínálkozik: A német képviselőket föl lehet Berlinben is keresni, avagy Párisba kell hivatni őket. A bizottság tegnap tárgyalt e kérdésekről, döntés azonban még nem történt.

Anglia az önálló francia eljárás ellen.

London, augusztus 18. A Newvorki Here’ londoni levelezője azt Írja, hogy hivatalos angol körökben a következőket jelentették ki: Franciaországnak Németország ellen irányuló önálló eljárását az angol kormány ellenséges cselekedetnek tekintené s az az antant végleges széthúzásához fog vezetni. Nagytekintélyű pénzügyi szakemberek állítólag kijelentették az angol kormánynak, hogy Francia- ország külön akciója Európában egy eddig méli nem látott katasztrófát idézne előAz uj konferencia terve.

Néraitországnak és Amerikának is részt kell vennie.

London, augusztus 18. A Times párisi tudósítója azokról a nagy erőlködéssel járó törekvésekről ir, amelyek segélyével a jóvátételi bizottság utat akar találni a repará- ciók bonyodalmában. Minden oldalról komolyan keresik a kompromisszum lehetőségét. A helyzet semmiesetre sem olyan reménytelen, mint huszonnégy óra előtt volt. Az esetleg később megtartandó uj konferencián azok az országok is résztvehetnc-nek, amelyek a háború utáni konferencián nem jelentek meg, — Németország és Amerika.

Németország és az Egyesült Államok nélkül az őszre tervezett konferenciának semmi értelme nem lenne.

A magyarországi r&tmmí u| memorantfummai forda! a népszövetséghez.

Budapest, augusztus 18.

A Virradat jelenti: Szeptember negyedikén a népszövetség tanácsa Genfben megkezdi uj ülésszakát, amelyen Rnszinszkó problémája is szóba kerül. A magyarországi rutén párt elnöksége ugyanis terjedelmes memorandummal fordult a népszövetséghez és ebben a memorandumban kifejti, hogy Csehszlovákja Ruszinszkónak még máig sem adta meg a békeszerződésben biztosított autonómiát. Kéri tehát, hogy a népszövetség kényszerítse Cseh-Szlovákiáí a békeszerződés ez- irányu rendelkezéseinek respektálására és i végrehajtására. A népszövetség titkársága I már foglalkozott a terjedelmes beadvánnyal és a szeptemberi tanácsülés napirendjére fogja kitűzni a ruszin probléma tárgyalását.

1ÁM€M

A harangozóválság.

írta: Nyáry Andor.

Mikor Kormos Nagy István, a világjáró magyar ur szolgájaként végigbarangolta a világot, visszatért a falujába. Sokáig odavolt, öt esztendeig is. Nem csuda hát, ha a hosszú idő alatt elszokott a nehéz munkától. Nem ízlett neki a dolog! Akárhogyan forgatta kezében a kapát vagy az ásót, sehogyan sem akart a markába illeszkedni. Ha kapált, a derekát fájditotta. A favágást meg azért nem szerette, mert közben nem lehetett pipálni. Ezenképpen igen meggyűlt a baja világjáró Kormos Nagy Istvánnak.

— Hogy mi a manónak is ment el abba a nagy világba! — sopánkodott Mári néni, a felesége. — Most ahun a, nem Ízlik neki a dolog. Urfe lett! Ennek nem lesz jó vége! Éhen pusztulunk, ahányan vagyunk!

Kormos Nagy István, csak a vállát vono- gatta a panaszos szóra:

— Bolond beszéd e‘, feleségem, Mari.

Aztán kioktatta a menyecskét:

— A mezők liliomait senki se ruházza, az .ég madarait senki se eteti, qjégis megélnek.

— Meg ám — csattant fel erre az asszony. — Csakhogy a liliomok nem járnak ködmenbe, meg csizmába. Oszt kee a zabszemmel se éri be, akit a madarak találnak az utón.

Kormos Nagy István elnevette magát:

— Ebbe meg neked van igazad! De azért ne busujj.

Az asszony szemefényét ellepte a köny:

— Miuta meggyütt kee, egy krajcárt se keresett. Mahónap se liszt, se zsir. Oszt még ne is búsuljak?

Erre már Kormos Nagy István is felkelt a kemence széléről:

— Én meg aszondom — mondta fölényes büszkeséggel — liszt is lesz, zsír is lesz. Lesz minden, amit csak kívánsz.

— Nem tóm, hogyan lenne — szepegett az asszony. Hászen semmiféle dolog sincs gusztusára. Úgy válogat kee a dolgokba, mint a jóllakott malac a korpába.

Kormos Nagy István az asszony szaván megsértődött. Hát olyan ember ő, hogy még zsírt, meg a lisztet se tudná megszerezni, ami a családnak kell. Kihúzta magát, aztán a szemére rántotta a báránybőr sapkát:

— Hát majd megmutatom. Még ebbe a hónapba helbe állok.

Az asszony az emberre nézett:

— Miféle helbe?

— Csak abba — hireskedett Kormos Nagy István — akit a jó Isten rendül a számomra.

Mári néni gúnyosan bólogatott:

— Arra ugyan várhat kee még sokáig.

És mérgesen kiment a szobából.

Az ember jóizüet göcögöít az asszony mérgelődésén.

Mári néni jóslata azonban nem teljesedett be. A történtek után alig pár napra meghalt György bácsi, az öreg harangozó.

— No feleségem Mári — tolta fel homlokára a sapkáját Kormos Nagy István. — Megmondtam a minap, hogy még ebbe a hónapba helbe állok. Hát beibe is állok. Megkérvényezem a György bácsi belit.

Az asszony szeme kerekre kerekedett:

— A harangozóságot?

— Azt! — mosolygott Kormos Nagy István. — Ippen nekem való mesterség. Napjába háromszó, négyszer harangozok, oszt semmi dógom. Úgy élek, mint a vicispán. pipálok, oszt harangozok.

így lett Kormos Nagy István a falu haranp gozója. Nagyon nekivaló mesterség volt. De szerette is. Olyan pontosan harangozott, hogy pontosabban még a gőzkocsik se járnak. Hát még a megholt lelkek! Sohasem szálltak olyan megkönnyebbülten az ég felé, mint Kormos Nagy István harangszavára. Még a harang szava is szebb volt, mióta Kormos Nagy István húzta a kötelet.

Nem is volt még a falunak olyan harangoznia, mint ö. De nem ám!

A viharfelhők úgy eloszlottak a falu fölül, ha meghúzta a harangot, mintha sohase lettek volna ott. Tíz esztendő óta, mióta ő harangozott, egyszer sem verte el a szőlőt a jég.

De büszke is volt Kormos Nagy István! Mert nem azért nem verte ám el a jég a szőlőket, mert a harang szólt, hanem azért, mert ő harangozott. Mindenki tudta, hogy tud a felhőknek parancsolni. Még világjáró korában eltanulta egy indiai varázslótól. Ez a tudat aztán nagy tekintéllyel fonta körül a tudós harangozó alakját a falu népe előtt.

Ebből a nagy tudhmányból keveredett aztán az a nagy baj is, amely annyira felforgatta a falu nyugalmát, hogy még harangozóválságra is került a sor.

A fura eset a következőképp történt:

Augusztus vége felé, Szent István napján, mikor a szőlőszemek már érőben vannak, aszongya Horog István bácsi Kormos Nagy -Istvánnak:

— Letánia után elmemink a pincébe, oszt iszunk egy áldomást István napra. Jó lesz-e?

Kormos Nagy István sohasem volt a jónak elrontója, megbeszélték hát, hogy litánia után hol és mikor találkoznak, aztán elballagnak a Horog István pincéjébe István- napot ülni.

Úgy is történt.

Három órakor találkoztak a kőkeresztnél, aztán megindultak a szőlőhegy felé. Rettentő meleg volt, mérgesen sütött a nap, csakúgy pörkölt. Kö»be Pintér Ádám is hozzáiuk csatlakozott, a fordulónál a sánta Bikszléder