Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-18 / 38. szám

Kedd, jullus T8*

Magyarország és Gsoh-Szlovákia könyvtermelése a háború után.

Prága, július

A budapesti Szent István Társulat vezér- iigazgatója, E r d ő s i Károly szerfölött érdekes előadást tartott a Szent István Akadé- ímiában, a magyar s a világ könyvtermeléséiről. Érdekes pedig ez az előadás különösen azért, mert azt mutatja ki, hogy a rossz valutájú s a passzív kereskedelmi mérleggel biró állam is lehet életképes és életremóltó. Egy nemrég elhalt nagy némer. férfiú azt tette az ember feladatává, hogy tárgyi szellemi termékeket hozzon létre. Á könyv is ezek közé a termékek közé tartozik.

Erdősi egybeveti az 1913-as és 1921-es, a jbékebelí s a háború lezajlása utáni magyar íkönyvtermelést s arra az örvendetes megállapításra jut, hogy a kétharmad részével megkevesbitett, éhező Magyarországon, a irongyos ruháju gyermekek, ösztövér hivatalnokok s az átlátszó házfedelek országában [csak két és fél százalékkal, 59 darabbal ad- jtak M kevesebb könyvet, mint 1913-ban a jrégi, nagy és jómódú Magyarországon. Visz- szaesést állapit meg a vallásos és tudományos irodalomban, a nép számára irt és népies jellegű könyvekben s a testedzési tár- |gyu kiadványokban., ellenben növekedést jtalál a szépirodalmi müvekben, főleg a regényekben, novellákban és versekben, az ifjúsági irodalomban, gazdasági munkákban, alkalmi kiadványokban és zenemüvekben.

Könyvet kiadni ma igen bajos dolog. Magánembernek, legyen akárminö előkelő tanár is, nincs módjában munkáját megjelentetni. Ezért van apadás a tudományos iroda- , lomban az 1913-as termeléssel szemben. A népies iratoknak sincs meg a kívánatos (keletjük. Az a magyar gazda, aki annyit vérzett s annyit szenvedett a háború alatt és után, akit megkínzott, kifosztott a bolseviz- mus s a román megszállás, minden erejét kénytelen megfeszíteni, hogy anyagi létét biztosítsa, hogy megélhessen. Ideje is, ereje is kevés marad az olvasgatásra. Primum vi- vere, deinde philosophari. A szépirodalmi könyvek szaporodása onnan magyarázható, hogy az élet nyomora elől szívesen menekülnek gyötrődő lelkek a múzsák derűs, békés berkeibe, a költészet színes, áldott ligeteibe, de meg onnan is, hogy Magyarországon 1921-ben lehetett utoljára idegen nyelvű munkákat szabadon fordítani. A trianoni békeszerződés szerint ebben az évben a magyarságnak be kell lépni a berni nemzetközi kiadó szövetségbe.

Szerfölött figyelemreméltók azok az eredmények is, amelyekre Erdősi a magyar- és a világkönyvtermelés összehasonlítása révén jutott. A berni szerzővédelmi iroda legutóbbi, 14 állam kulturmunkájáról szóló tájékoztatása segítségével megállapítja, hogy niajdnem minden nemzet könyvkiadó tevékenysége tudományos téren a legnagyobb. Dánia vezet, utána következik Amerika, Norvégia, és Anglia. Csehszlovákia a 10-ik, Magyarország pedig a 11-ik helyre jutott. Vallásos munkája Hollandiának van a legtöbb, aztán Amerikának, Németországnak és Dániának. Magjmrország a 9-ik, Csehszlovákia a 11-ik a sorban. Népművelési téren Hollandia után rögtön Magyarország következik. Csehszlovákia a 7-ik. A szépirodalomban Spanyolország az első, Magyarország a második (az összes termelés 33 percentiével) Csehszlovákia a harmadik. Ifjúsági iratot szintén Hollandia adott ki legtöbbet, aztán Anglia, Norvégia. Magyarország a 4-ik, Csehszlovákia a 7-ik helyet foglalja el. Az oktatásügy terén Magyarország vezet, utána Olaszország, Franciaorsszág jön. Csehszlovákiának ilyen irányú könyve csupán 2 százalék van s ezzel a 11-ik lett a sorban.

A békeévnél nagyobb könyvetermelés pusztán Dániában és Hollandiában található- Legkisebb a visszaesés a hatalmasan körül- nyirt Magyarországon, 2 és fél százalék, mig Németországban 8 százalék, Angliában 9, Olasz- és Spanyolországban 40, Amerikában 49, Belgiumban 50, Franciaországban 60 százalék.

Számszerint a legtöbb könyvvel Németország szerepel, aránylagosan, az ország lakosságához mérten azonban Dániát illeti az elsőség, ahol 850 lélekszámúra esik egy könyv. Magyarország e tekintetben a 6-ik, Csehszlovákia pedig a 7-ik helyen áll. Amott 3800, cmitt 3900 emberre jut egy könyv. A nagy kulturállamo'k csak ezek után következnek. Feltűnő, hogy mennél kisebb egy nép, annál intenzivebb a szellemi kultúrája. Mintha a nagyság még különb extenzióra, a kicsiség pedig intenzitásra ösztöké^ié a nemzeteket.

Erdősi Károly igen érdemes munkát végzett a Szent István Akadémiában tartott előadásával, hálásak vagyunk neki érte nagyon. Minden adata instruktiv, amelyek érdekes megvilágításba helyezik a müveit államokat, ám ránk nézve különösen felemelők és vigasztalók a Magyarországra vonatkozó számok. A meghódított Görögországról jegyezte fel a győzelmes római nép egyik híres Írója: Graecia capta ferum, victorem cepit.

Görögország ragyogó művelődésével igázta le viszonzásképpen könyörtelen hódítóját.

Vájjon a szellemi művelődés lelkes s példát adó szolgája és munkása, a bajok és nehézségek tengerében vergődő magyarság nem fogja-e tudni megilletni, meghódítani a győzők, a hatalmasok szivét akik, ugv lát, szik, megfojtására készülődnek? S.

Egy kis fotográfia a bürokrácia ridegségéről.

Hogy ebben a mi demokratikusnak, liberálisnak és szabadnak kihirdetett köztársaságunkban mennyire uralkodik a bürokratizmus, a régi osztrák copf, arra nagyan jellemző és ékes bizonyíték az alábbi eset: Kisszebenben, Sárosmegyében meghalt egy kedves, aranyos diák. Sudárnövésü, kéksze- mü, szelidlekü fin volt. Az eperjesi kollégiumban végezte a gimnázium hatodik osztályát. Fiedler Alfrédnek hívták. Édesatyja a Ksod-nál pályafelvigyázó, derék, becsületes, szorgalmas cipszer ember, aki rajongva szerette családját, főleg legidősebb fiát, az ő büszkeségét, reménységét, aki sohasem szomoritotta meg apai szivét, csak most, hogy örökre eltávozott.

De nemcsak szülei szerették a derék Alfré- dot, hanem tanárai, tanulótársai is, akik fájó, zokogó szívvel akarták őt utolsó útjára elkísérni és tőle búcsút venni. 26 cserkészfiu és leány, három tanárjukkal vonatra ültek julius

13-án Eperjesen, hogy elmenjenek a temetésére Kisszebenbe. Igazgatójuktól legitimációt kaptak a vasúti kedvezményre, hogy ők az eperjesi kollégiumi főgimnázium növendékei. A legitimációhoz szükséges vasúti „prihlá- ská“-t is kérték az állomásfőnökségnél, de ilyet nem kaptak, de nem is kaphattak, mert „nincs nyomtatvány", — mondották nekik — „de ez nem is szükséges, hiszen a vasúti díjszabás világosan intézkedik, hogy középiskolák növendékei, ha csoportosan tesznek kirándulást és az intézet igazgatója hivatalosan, intézeti pecséttel igazolja, hogy gimnáziumi tanulók, megilleti őket az 50 százalékos kedvezmény". Nyugodtan ültek tehát vonatra, hiszen az állomásfönök helyettese, a legilletékesebb fórum nyugtatta meg őket.

A 221. számú vonatban azonban beszállt egy cseh revizor. Novotnynak hívják. Kérte a jegyeket. Az egyik cserkész átadja a 14 és fél jegyet és a gimnáziumi legitimációt. A revizor urnák azonban nem tetszettek a cserkészek, talán a magyar beszédjük, talán a zöld nyakkendőjük miatt. Nagyon zord volt a tekintete, barátságtalan, bántó a hangja.

— Hol a „prihláska?"

— Nem kaptunk, mert nincs az állomáson nyomtatvány.

— Ahhoz nekem semmi közöm. Kedvezményre nincs joguk. Tessék az egész jegy árát megfizetni.

A cserkészeknek pénzük se volt, ártatlanságukat is érezték, nem fizettek. Le akarta szállítani őket a következő állomáson, el akarta kobozni az igazgatói legitimációt s csak nagy kérésre adta vissza. Az ügy Kis- szebenig nem volt elintézhető.

A diákok résztvettek a temetésen. Kiki- sérték kedves társukat a csendes temetőbe, ahol már nem fáj semmi. A nyitott sírnál egyikük szívből jövő szavakkal búcsúzott el tőle, a rögök tompán hullottak a virágos koporsóra, zokogtak a lelkek, könnyeztek a szemek... —

Sóhajos ajakkal, kisirt szemmel, kegyele- tes emlékkel ültek vonatra az eperjesi diákok. Ugyanaz a revizor kisérte őket visz- sza. A tekintete még zordabb, a hangja még barátságtalanabb volt. Kérte a jegyeket, a legitimációt. Megvolt minden, mert a kissze- beni állomásfőnök jólelkü ember, prihláskát is adott, mert neki véletlenül volt. Nem lehetett mibe belekapaszkodni.

A revizor azonban megtudta, hogy a cserkészek temetésen voltak. Egy Ksod. vasutas fiának a temetésén. És megszólalt a revizor:

— Vasúti kedvezményre nincs igényük. Kötelesek az egész dijat megfizetni. A vasúti dijszabás szerint kedvezményre csak tanulmányi kirándulásnál van igényük. A

temetés nem tanulmányi kirándulás. Ha maguk fürödni mentek volna, vagy hegyekre, sziklákra másztak volna (saját szavai), az más De hogy maguk az állam költségén menjenek temetésre, azt nem tűrhetjük. Feljelentem magukat az igazgatóságnál, lássák a következményeket. Mégis hallatlan igy becsapni az államot.

A cserkészek kisirt szeme a földre szege- ződött, sóhajos ajkukról még egy fájó sóhat röppent el, kegyeletes szivük még jobban elszomorodott. őket nem igy tanították, őket nem erre nevelték.

És mindez egy liberális, szabad, demokratikus köztársaságban történt az Ur 1922-ik esztendejében.

Beszélő számok.

Kassa, jullus

(—ki—). A kassai állami reálgimnázium ez évi értesítőjéből vesszük ki a következő számadatokat. Hivatalos kimutatás, nem lehet letagadni. Semmi kommentárt nem füzünk hozzá, beszélnek eleget maguk magukró! és arról, hogyan fest a a valóságban ez egyenlő elbánás elve.

1, Statisztika:

Szlov. oszt. Magy. oszt.

a) Évvégi létszám: 10 oszt.-ban 299 11 oszt. 518

b) Anyanyelv: Cseh v. szlovák 285 46

Magyar — 350

Német — 13

Zsidó (!t) — 109

(Hogy a szlovák osztályokban milyen a hiányzó 14 gyermek, arról az értesítő hallgat).

c) Születési hely:

Kassa város 33 (= 11.03%) 307 (= 59.3%)

Szlov. t. része 196 142

Csehország 12 3

Morvaország 2 3

Szilézia 5 3

Külföld 30 66

d) Lakás: Kassán a szüleinél lakik 111 442

„ szállásadónál „ 145 73

Bejáró 43 3

(A hivatalos statisztika szerint Kassán 22.5% a

magyarság. Lásd Srobár iskolaügyi miniszter legutóbbi parlamenti beszédjét):

2. Tandíjmentesség:

Egész mentes: 155 55.5% 55 13.3%

Félmentes: 6 „ 14 „

ffl. Segítés:

Intern, segítség 56 növ. 113.090 K —

„ „ 10 „ 10.000 „ — Pénzbeli segíts. 37 „ 17.570 „ 8 növ. 882.72 K

Konviktusban olcsó kosztot kap 43^ növ. —^

Készpénzsegitség ossz: 141.660K 882.72K

A segítségek százalékban: 48.8% 1.5%

Úgy a toll alá kívánkoznék a számok jelentőségének a kifejtése. De hát beszéljenek a sivár számok. Csak ideiktatjuk a 121. sz. alkotmánytörvény 132. §-át

„Amennyiben városokban és járásokban, amelyekben jelentékeny törtrész cseh-szlovák oly állampolgár lakik, kik vallási, nemzeti és nyelvi kisebbséghez tartoznak, bizonyos összegek nevelési, vallási és emberbaráti célokra lordlttat- nak közvagyonból az állami kölségvetés, a költség!, vagy más közköltségvetések szerint, e kisebbségeknek a közigazgatás általános érvényes szabályai szerint azok élvezetében és felhasználásában megfelelő rész blztoslttatlk“.

szárnysegéde is. Ferdinánd király és a trónörökös a szerencsétlenség helyére utazott.

A hidszakadás folytán a fővonal egyelőre hasznavehetetlen. A vonatok Vöröstoronyon át közlekednek, a teherforgalmat pedig a nagyszebeni vonalon bonyolítják le.

Egy bécsi gyáros a szerencsétlenségről.

Budapest, julius 17. (Saját tudósítónk távirata.) A pénteki fükaresti vonattal egy bécsi gyáros érkezett Budapestre, aki a katasztrófáról a következőket mondotta el: A két lokomotív, a pod- gyászkocsi és egy személykocsi már túl volt a hídon, mikor hirtelen az egész vonat hat méter magasból a patak mély völgyébe zuhant. Az étkezőkocsi, a hálókocsi és a több' vagon elszakadt, de a kocsik mind lefordultak a töltésről és igy az utasok legnagyobb része többé-kevésbé megsebesült. Szerinte 100 utas és 7 román vasutas meghalt s körülbelül húszán életveszélyesen megsebesültek. Negyedórával a katasztrófa után Ploestiből mentővonat érkezett Egv héttel ezelőtt ugyanazon a helyen már egyszer meg kellett állitani a gyorsvonatot, mert a hid a sok esőzéstől erősen megrongálódott s éppen akkor javították. Szerinte a vonaton egyetlen magyar utas sem volt.

„0 dn Iieber Augustin!"

Ha! méfernq! magasságból lezuhant a bakarest—becsi gyorsvonat.

A Prágai Magyar Hírlap vasárnapi számában hosszabb táviratban már hirt adott arról, hogy pénteken hajnalban a bukarest—bécsi gyorsvonattal Romániában nagy szerencsétlenség történt. Az első hirek csak a szemtanuk révén kerültek nyilvánosságra s ez az oka annak, hogy a budapesti, erdélyi, sőt a romániai lapok is legkülönbözőbb adatokat közöltek a szerencsétlenségről. A bukaresti lapok rendkívüli kiadásukban háromszáz halottról beszéltek. Azóta hivatalos jelentések és egyéb jelentések is vannak, amelyek szerint az áldozatok száma lényegesen kevesebb.

A hivatalos jelentés a katasztrófát igy adja elő: A Bukarestből indult 15-ös számú bukarest —bécsi gyorvonat pénteken reggel egynegyedötkor érkezett Comarnicra. Comarnic ésValeaLar- ga között folyik a Prakova nevű nagypatak, amelyen keresztül hat méter magasságban vasbetonból készült hid visz át. Az amugyis rozoga hid alapépítménye az esőzéstől annyira átázott, hogy a teljes sebességgel robogó gyorsvonat alatt beszakadt s a vonat négy első kocsija a vízbe zuhant. A szerencsétlenségnek eddigi megállapítás szerint hét halottja és harminchat sebesültje van. A halottak között van állítólag két magyar kereskedő is, akiknek kilétét még nem sikerült megállapítani. Meghalt Sergiu Jonescu vezérkari ezredes, a román hadügyminiszter

Regi német írások közt kutatva, egyszerre csak megakadt a szemem ezeken a szavakon. Ki ne hallotta volna közülünk — szép és borús kedvben, jó és rossz időkben — ezeket a szavakat, amikre önkéntelenül is felderült az arcunk: „O, du Iieber Augustin!“

Érdeklődve a kezembe veszem a papírlapot s a világosság felé fordítva, böngészem ki a fekete, összefolyt betűket. A szerzőjéről és a strófa keletkezésének különös körülményeiről beszéltek a sorok és igy tudtam meg, hogy most 275 éwel ezelőtt keletkezett az azóta is felejthetetlen bécsi bohém-bohócos strófa, aminek a melódiája már végigkísért jó pár emberöltőt

Ebből a különös jubileumi alkalomból idézem fel keletkezésének furcsa históriáját:

Augustin Marx hires muzsikus volt Bécsben a XVII. század közepén s élményeiről és a mindig hóna alatt szorongatott hegedűjéről ismeretes volt a neve az egész császárváros bohémköreiben.

Abból az emberfajtából való volt, amelyik igen gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy el lehet mondani róla, "hátán a háza, kebelén kenyere. Reá különösen állhatott ez a mondás, mert hegedűjét még legmámorosabb állapotaiban is ott szorongatta a keblén. Különös csodája Istennek, hogy a hegedű — már legalább ahogy a fáma tartja — sohasem jutott rossz sorsra.

1647-ben történt, hogy a bohém nótás egy kis bécsi korcsma-félébe vetődött s hogy-hogy nem. annyira belemelegedett az italba és a muzsikába, hogy a nóta vége az lett, hogy több mámort szedve be, mint amennyi anyagi javakkal rendelkezett, a búcsúzénál a korcsmáros lehnzta a kabátját s ráadásul még ki is dobta a korcsmából a hires muzsikust, aki még akkor is szerelmesen szorongatta hegedűjét a hóna alatt.

Odakint a hűvös éjszakai szél sem verte ki a fejéből a mámorfölösle^et, s az utcákon ide-oda düiöngöző Marx Augustin nem tudott hazataláluA a szélnek azonban sikerűit őt bedönteni egy ut- széli árokba. És a legenda szerint ebben a nem éppen kellemes környezetben a javithatatlan muzsikus elővette a szerszámát és elkezdett hegedülni.

A hang persze épp oly keservesen szólt a hegedűből, mint amilyen helyzetben a gazdája volt s az árok mélyéből sikongó hegedüszóra az éjszaka vig lumpjai figyelmesek lettek s megtalálták a részegen is hegedülő muzsikust.

Kacagva gyűltek egyre többen és többen az árok partjára s mulattak a hírhedt lump legújabb esetén.

Egyszerre csak uj nótába kezdett a muzsikus. Dalolt is hozzá. És az éjjeli Bécs könnyelmű lovagjai először hallották az „O, du Iieber Augustin" strófáit, ami ott született az utszéli árok melyén a kabátnélküli boros bohém hegedűjén.

Nagynehezen sikerült kiemelni az árokból s • társaság elindult a muzsikus lakására, hogy hazatámogassák, de ő egyre csak fújta: „O, du

Iieber Augustin!... Geld ist hin, Glück ist hin... Alles ist hin..." Végül már dalolta az egész kompánia.

Reggelre elszállott a mámor Augustin fejéből, de este már a kis korcsmákban mindenki fújta a melódiát, amely mint a futótűz terjedt el fülről- fülre és szájról-szájra.

•

Augustin Marx igen nagy kort ért el: 1706 október 10-én halt meg Bécsben.

De az árokban szerzett nóta kedves strófái emberöltőkön keresztül túlélték szerzőjüket4