Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-12 / 33. szám

t JJWíffy^m^frRmp L évfolyam 33. szám. szerda, 1922. julius 12. 8s6rkesstŐ6é;: PrAsr*-n.,8tépAnská aL 40.1.— Kiadóhivatal: Prága-I., Liliova ni. 13. -Telefon: 41-71.30-346 Nyomdai szerkesztőség d. n. 65-96. Kiadóhivatal 27-39 — Előfizetési árak: egy évre 300 Ke, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ké, egy hónapra 26 Ke. — Egves szám óra i‘20 Ke. — SörgSnvcfm: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: Pflf ITIVAI MAPI! AD Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK rULlIIJViU INAriLAr FLACHBARTH ERNŐ dr. Jogállam. Prága, julius 11. (FI.) A huszadik századbeli állam abban különbözik minden előbbi történeti korszak , állami szerveitől, hogy szerveinek és polgá- j rainak jogait és kötelességeit a jogrendszer i szigorúan körülhatárolja és azokat a birósá- : gok által ugyancsak szigorú jogi formák kö­zött minden''erőszakkal szemben megvédel- mezi, illetőleg teljesítésüket — ha kell — ki is kényszeríti. Abban az államban, ahol ezek az elvek uralkodnak? ott a jogrend az ur és az az állam, amely ezeknek az elveknek föl­tétlenül érvényt is szerez, rászolgált arra. hogy jogállamnak nevezzék. A XIX. század közepe óta, amióta a rend­őrállamok rendszere — némely korcshajtás­tól eltekintve — végleg eltűnt, a világ civili­zált államai versenyeztek egymással abban, hogy a jogrendet melyikük tudja tökéleteseb­ben megvalósítani. Mikor pedig egy pár év­vel ezelőtt Középeurópában a világháború nyomán fölborult a jogrend, a régi és az uj államok ismét versengeni kezdtek egymással abban, hogy a jogrendet — vagy legalább : annak a képzetét — melyikük tudja előbb helyreállítani. Ennek a versengésnek egyik megnyilvánulása a mi szféránkban az volt, j hogy az utódállamok mindegyike minél ko­rábban el akarta hitetni a világgal, hogy a konszolidáció az ő határain belül haladt előre ; a legjobban. Ezek sorában Cseh-Sziovákia , és mai miniszterelnöke ebben a törekvésben nem állt az utolsó helyen. Az események figyelmes vizsgálata azon­ban arról győz meg bennünket, hogy ebben az államban nagyon sok hiányzik a jogállam j teljességéből. Valamit még mindig keresünk, | kutatunk és nélkülöznünk kell benne. Még mindig nem mondhatjuk el, hogy a jogrend és a törvények uralma itt föltétlenül érvé­nyesül, mert minden hónapban föl-fölbukkan egy-egy jelenség, amely a konszolidáció fo- j galmával szöges ellentétben áll. Az állam­polgárok egyes csoportjainak törvényes jo- j gait az állam a szervezett erőszakkal szem­ben nem tudja biztosítani és nem tudja ki­kényszeríteni azt sem, hogy az egyes állami szervek törvényes kötelezettségüket minden esetben teljesítsék. Nem akarjuk ezt a helyzetet illusztrálni mindazokkal az eseményekkel, amelyek a jogállam ellenére régebben történtek s ez alkalommal nem is óhajtunk általánosságban kitérni a kisebbségek számos sérelmére. Csak egy pár jellegzetes részletet emelünk ki. Tavaly nyáron Aussigban a csendőrök bele lőttek a népbe. Ezidén április havában Ipolyságon az ottani magyarságot támadta meg egy fölizgatott tömeg. Nemsokára rá: május végén Pozsonyban a tömeg egy légio­nárius gyűlés után összerombolta a Slovák és a Ludové Noviny szerkesztőségét. Junius havában Leitmeritzben cseh katonák és pol­gári egyének ártatlan iskolásgyermekek ün­nepi menetére zúdítottak kőzáport. És julius havában — pár nappal ezelőtt — egy előre szervezett nagy tömeg alvó utasokra tört Wiesában és alaposan megverte, sőt ráadá­sul még meg is lopta őket. Mindezekben az esetekben hiába követelték a bűnösök szi­gorú megbüntetését, azok még ma is szaba­don sétálnak. Más. Folkmann komáromi zsupán tavaly nyáron egy nyilatkozatában az egész magyarságot mélyen megbántotta. Most is a helyén ül. M i c s u r a Márton mi­nisztert tavaly nyáron azzal vádolták meg, hogy valahonnan ingóságokat eltulajdonított. Az esetet mostanáig sem vizsgálta meg egy elfogulatlan testület, vagy a független bíró­ság. S r o b á r Lőrinc iskolaügyi miniszter a petka utasítására harmadfél millió korona iskolapénzt osztott szét a kormány pártjai között. Ezt az esetet a miniszterhez intézett nyiií levélben is szóbahozták, de a kormány a mai napig sem tartotta érdemesnek, hogy a nyugtalan közvélemény* a rejtelmes eset­ről fölvilágosítsa. Az ellenzéki képviselők mindezekben az ese­tekben egyik interpellációt a másik Után in­tézték a kormányhoz. A kormány egy cso­mó interpellációra máig sem válaszolt, de minden egyes esetben elmulasztotta azt, hogy a háborgó közvéleménynek elégtételt adjon. Legjobban azt szeretné, ha a történtekről örökké hallgatni lehetne. Ezért ridegen elzár­kózik attól, hogy a terrorisztikus eseteket a törvényhozás egyik vagy másik kam<arájá- jának nyílt ülésén szóba hozzák. A legké­nyelmesebb megoldás kétségtelenül az agyon- hallgatás volna a kormány szempontjából. A botrányos wiesai eseményeket sem tár­gyalhatják a szenátus teljes ülésén. Benes miniszterelnök ezt nem akarja, mert a vita — úgymond — csak még jobban fokozná a mindkét részről nyugtalan közvélemény iz­gatottságát. Kérdezzük azonban: megnyu­godhatik-e a közvélemény akkor, ha azt kell gondolnia, hogy a kormány szó nélkül napi­rendre tér az eset fölött? Megszünhetnek-e a terrorisztikus kilengések, ha a terrorra haj­lamos elemek nem szereznek tudomást a kor­mány félreérthetetlen szándékáról, hogy minden melléktekintetet félretéve, szigorúan meg fogja büntetni a rend megzavaróit? Csillapodhatik-e a kisebbségi nemzetek ide­ges feszültsége, hogyha a kormány még arra sem hajlandó, hogy a törvényhozás termé­ben biztosítékot Ígérjen nekik minden erősza­kos megtámadtatás ellen? Nem lehet kétség aziránt, hogy a kormány mindezt igen jól tudja és ha mégis másként jár el, annak csak az lehet az oka. hogy a kormány elnökben — mint annyiszor — ismét felülkerekedett a külügyminiszter, akinek nincs az Ínyére, ha a parlament tribünjéről nyugat felé olyan bírá­latok hangzanak el, amelyek semmikép sem igazolhatják a cseh-szlovákiai konszolidáció szilárdságáról a külföldön elterjesztett híre­ket. Nem vonjuk kétségbe, hogy a kormány maga is minél előbb biztosítottnak szeretné látni a jogrend uralmát. Ha másért nem, hat azért, hogy külföldi propagandájában erre hivatkozhassak. Az ige megvolna, de testet nem öltött. A kormánynak nincs meg az ereje ahhoz, hogy fölébe kerekedjék a mélységben — de gyakran a felszínen is — háborgó ele­meknek. Benes kátyúba jutott belpolitikájá­nak ez a magyarázata. Voltak dicséretre- mélió kezdeményezései. így például a német rendi színház ügyében. így abban, a mozgó­sítás alkalmával előttünk tett kijelentésében, hogy a szlovenszkói minisztérium által elren­delt úgynevezett preventív letartóztatásokat megokolfaknak nem tartja, A jogrend ural­mát azonban megvalósitani nem tudta s még ma sincs föltétlenül biztosítva az állampol­gárok személyes szabadsága, testi épsége és vagyoni biztossága. Még ma is azt látjuk, hogy nem minden bűnösre sújt le az igazság­szolgáltat ás ökle és ma is előfordul, hogy a jog nem érvényesül teljes mértékben. Távol áll tőlünk, hogy a bíróságok tiszte­letreméltó működését biráljuk. A közigazga­tási bíróság tárgyilagos, mindenkor csak a jog szabályait kereső Ítélkezésének minden­kor a legmélyebb tisztelettel adóztunk. Azon­ban nemo index sine actore. A bíróság vád nélkül nem Ítélkezhet. A modern büntetőjog vádelve ezt kívánja. De a vádhatóság, az ügyészség a kormánytól függ. A kormány utasításai alapján jár el. Tehát a kormányon múlik, ha az ügyészségeknek nem adja azt az utasítást, hogy a rendzavarok ellen kérlel­TÁRCA Wilmowski festménye. (Folytatás) (2) Irta: Pékár Gyula. — Uraim, — kezdte Doerwitz — rövid pár szót előbb azokról az eszmékről, melyek engem a Wilmowski ur fölfedezésére vezet­tek. Engem, mint okkultistát, nemcsak a jövő élet érdekel, hanem egyszerűen maga a jövő s bevallom, évek hosszú sora foglalkozom már a látnoki képesség titkaival. Ott e titok, hogy voltaképp nincs se „volt“, se „lesz“, nincs igazában csak örökös jelen s az az igazi jós, aki jelenben tud látni mindent . . . Tudom, a matematikusok évezredek óta fog­lalkoznak már a jövendő kiszámításával, egyszer tán majd célt is érnek, de addig is az én szuggeszcióm már megoldotta a kér­dést. Wilmowski ur az én kezem alatt a jö­vőbe lát és nemcsak szóval referál, hanem — ami eddig még solise volt — ecsettel ad képet a látottakról. Uraim! a szóval beszélő jós nem újság, de Wilmowski ur az első festő­médium, ki szemmel látható színes vásznat ad arról, ami lesz . . . ösmerik híresebb kí­sérleteinket. Hét Ízbe," igazolódott eddig, hogy férfiak és" nők csakugyan azt az egyént választották házastársukul, akinek az arc­képét Wilmowski ur előre megfestette ne­kik. Itt vannak az olajportrai-k s a későbbi fényképek, tessék összehasonlítani őket . . . De menjünk tovább. Wilmowski ur, mikor a jövőbe néz, főként az élet utolsó percét látja tisztán. Sajátos adomány ez, neki külön ér­zéke van a halál iránt. Persze nem mond 5 időt vagy helyet, csak a végjelenetet festi meg, úgy, ahogy látja. Három államfő elkö­vetkezendő gyilkos halálát ábrázolta már igy, de eddigelé öt más privát esetben is igazolódott, hogy jós ecsetével csakugyan élethiven festette meg előre a halál pilla­natát. A társaság feszülten figyelt. A doktor, ki tán arra várt, hogy magától jelentkezzék va­laki, igy folytatta: — Hisz ugy-e tán mindegy is, ki lép’ n elő az urak közül? . . . Wilmowski ur, néz­zen csak körül és mondja meg, kinek a jö­vője iránt érez hajlandóságot . . . A festő köhécselve kelt föl. Félszegen kö­zeledett s fagyos, kék szemeivel sorra nézte az urakat. A legtöbben kényelmetlenül for­dultak el, csupán a kegyelmes ur, meg Jávor Béla állták a tekintetét. Wilmowski már-már Cholthayra mutatott, mikor a titkár hirtelen eléje lépett. — Hagyja, öcsém! — tiltakozott az öred ur. — De minek, kegyelmes uram, — mosoly­gott Béla — itt vagyok én s nekem úgyis mindegy. Inkább velem csinálja . . . ugy-e, Wilmowski ur? A médium végigmérte Jávort s hosszasan tapogatta a kezét. Élénked bólintott, hogy igen. Erre már megkönnyebbülten sóhajtott föl a társaság. Odasereglettek az állvány köré. Doerwitz még egy széket tett a festőé mellé, azután egész hatalmas termetével ki­egyenesedett. Félelmetes volt igy. Parancsoló hangon meredt a médiumra: — No kedves Wilmowski, ne féljen tő­lem . . . A vézna embert sajátos rettegés fogta el. Lihegve húzódott volna, de nem lehetett me­nekvése. A doktor vállon ragadta, két nagy tenyere közé kapta a fejét s egyszeribe le­nyűgözte őt veszedelmes tekintetével. Wil­mowski szemei küzködve csukódtak le. — Úgy! . . . Titkár ur, el ne eressze a kezét. Gyerekként ültette le a médiumot az ál- vány elé, Bélát pedig balfelől melléje. Wil­mowski egy darabig élettelen maradt ott, az­tán úgy ahogy tranceban volt, felvetette a szemét. Merően bámult a levegőbe, nyilván parancsra várt. Doerwitz a fejére tette ha­talmas tenyerét: — Ide figyeljen, Wilmomski. Érzi ezt az életet lüktetni maga mellett? A fagyos kéz szorongatni kezdte a Béláét.-- Érzem. — Kövesse szemmel ez élet fonalát. El ne eressze! Még görcsösebb szorítás. — Nem eresztem el. hetetlenül fellépjenek. Valamely államban a bíróságok lehetnek még oly igazságosak, még oly fenkölt gondolkozásnak, a jogrend nem valósulhat meg akkor, ha a kormány közegei nem állítják elébe a bűntetteseket Ennek az államnak lakosságában minden becsületesen gondolkodó ember azt óhajtja, hogy a jogállam teljes tisztaságában minél előbb megvalósuljon. Ha a kormány ezt a célt szem előtt tartja és semminemű befo­lyásra nem tántorodik el tőle, úgy el is fog kö­vetkezni a jog és igazság uralma s ez már önmagában véve is a feszültség enyhülését idézné elő a közéletben. Amíg azonban ez el nem következik, addig a jogállam Cseh­szlovákiában csak pium desiderium marad. M angol monkdsok a békeszerződések ellen. London, julius 11. Az angol munkáspárt ez évi konferenciája Edingburghban E. D. Morei fényes győzelme volt akinek a cseh-szlovák köztársaságban is számos követője van. Morei fáradhatatlan fölvilágosító harcának köszönhető, hogy ugyanakkor, amikor Poincaré a francia kamarában szerecsenmosdatást rendezett s minden felelősséget a háborúért Né­metországra háritott a konferencia elnöke, F. W. Jowel ezzel a kijelentéssel nyitotta meg beszédét: — A világtörténelem leggyilkosabb, legpusz­títóbb hazugsága az a hazugság, amely Német­országnak a háborúért való felelősségét hirdeti A versaiSlesj békeszerződésben megnyilatkozok politika a munkások millióit arra kényszeríti hogy rabszolgamódra éhbérért dolgozzanak, — ez a gyümölcse ennek a hazugságnak. Ezt a beszédet a 800 delegátusból álló gyűlés, amely több, mint négymillió munkást képviselt, kitörő tetszészajjal fogadta. A pártvezetőség a konferencia elé négy pontból álló külpolitikai hit­vallást terjesztett, amelyben különösen az első és a negyedik pont rendkívüli fontosságú. E hitvallás szerint a konferencia követeli, hogy a Versailles! béke- szerződést Európa politikai és gazdasági újraépí­tésének megfelelően revideálja; hogy a német kormány jővátétell kötelezettségét Franciaor­szág és Belgium elpusztított területeinek helyre- állítására korlátozzák; hogy a vitás kérdéseket pártatlan bíróság elé terjesszék; hogy a német területek katonai megszállását azonnal szüntes­sék meg. Továbbá: az angol kormány semmiféle katonai szövetséget, vagy egyezményt ne kös­sön. A munkáspárt előre Is elutasítja magától az ily szerződésekért vagy egyezményekért vaM felelősséget. — Helyes. Most induljon el... Menjen. El­hagyta már a jelent? — Elhagytam ... Wilmowski arca aggodalmasra vált Doer­witz mindjárt rárivalt: — Nem szabad szédülnie! Nézzen előre és menjen tovább. Mennie kell! — Megyek. A médium arca nagy erőfeszítést árult el. Homloka gyöngyözni kezdett. Hosszú per­cek után végre megkönnyebülten vetette hátra a fejét: — Nem tudok továb menni. A végire ér­tem. — Mit Iát? Wilmowski lassan nyúlt a ceruza után: — Az utolsó percet... A társaság köhécselni kezdett. Az urak zavarodottan néztek össze, csak az egy Já­vor maradt nyugodt. Szabad baljával köze­lebb húzta az állványt a médium elé, sőt a festékes zsámolyt is kezeügyébe tolta. Mo- mosolyogva figyelte, mi lesz? A festő magasra emelt ceruzával hajolt előre s jó darabig még kutaíóan meredt a légbe, méregetni látszott víziója képét. A doktor, ki készen tartotta az ecseteket s épp friss színeket nyomott ki a palettára, meg­kérdezte: — Nos? — Látom, — súgta a. médium elégedetten — tisztán látom. Trónja gyorsan siklott tova a vásznon. Bé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom