Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-22 / 42. szám
Konferenciák. Prága, július 21. Á magyar közmondás — némi változattal — ngy szól, hogy ha bolond ember dob követ a kútba, azt még valahogy ki lehet huzni; ha okos ember dobja bele, senkisem húzza ki többet. Már most az a kérdés, hogy akik a békeszerződéseket csinálták, amelyekkel uj képet és uj struktúrát akartak adni Európa nagy részének, okos emberek, vagy bolond emberek voltak-e. Kérdés, mondom, holott valójában nem is kérdés többé. Azt szoktuk mondani, hogy oly eseményekről, amelyek világraszóló, a népek sorsát befolyásoló hatással bírnak és oly státusférfiakról, akiknek döntő szerepük van az események alakításában, csak a história van hivatva ítéletet mondani; A történelem itélő- széke fogja elbírálni cselekedeteiket. De ma ebben a részben is nagyot változott az idők járása fölöttünk. Ma a história géniusza is hétszer hétmértföldes csizmában rohan előre s ami tegnap, egy évvel, vagy három évvel ezelőtt történt, az ma már olyan messzire eltávolodott tőlünk s annyira a múlté, hogy szinte a história patinájával fekszik előttünk s várja és provokálja nem a jövő nemzedék, hanem a kortársak Ítéletét. A mai lázas korban nem kell sokáig várni a történelem döntő veriditumára, mert ma a történelmi események a szemünk láttára rácáfolnak önmagukra s önmaguk hozzák meg önmagukról a sújtó ítéletet. Az a kő, amelyet a nyugati bölcsek a békeszerződésekben a kútba dobtak, olyan mélyen elmerült a hínárban és az iszapban, hogy száz konferencia sem tudja kimozdítani. Az egyik nemzetközi konferencia a másikat követi s mindmegannyi meddő erőlködésben, tehetetlenül omlik össze. Das ist dér Fluch dér bősen Tat, mint a halhatalan német költő írja. Az a következménye a gonosz tettnek és a hibás lépésnek, hogy a hibák, a gonoszságok, a megoldhatatlan bonyodalmak egész sorozata következik a nyomában. Az egyik szüli a másikat szakadatlan láncolatban. Az az első konferencia, amely Páris forró légkörében, a szertelen boszuvágytól sarkalva, nem tájékozódva semmiről és nem törődve senkivel és semmivel, nem hallgatva senkire, csak a saját belső remegésére és az osztozkodásra éhesek önző besugásaira, az az első konferencia, amely bomlott idegzettel elzárkózott minden józan meggondolástól s vakon és siketen a tomboló indulattól állapította meg a béke föltételeit, az nyitotta meg a zsilipjeit azoknak a bajoknak és azoknak a betegségeknek, amelyek három év óta sorvasztó lázban tartják egész Európát s amelyeknek szenvedő részesei vagyunk mindannyian, akiknek megadatott az a szomorú szerencse, hogy ezekben a mai történelmi időkben éljünk. A versaillesi szerződés kivetette sarkaiból a világot s mind politikai, mind hatalmi, mind aedig gazdasági tekintetben megbontotta Európa életrendjét. Azóta elvonultak előttünk a brüsszeli, a londoni, a wiesbadeni, a cannesi, a washingtoni, a génuai, a hágai konferenciák; de egyik sem tudta helyreállítani Európa megingott egyensúlyát, egyik sem tudta visszazökkenteni Európa népeit a normális életműködés és a kölcsönös, az egymást kiegészítő, az egymást természetszerűen segítő és kiegyenlitő, az egymás szenvedéseit megértő munkálkodás kerékvágásába. Mindezek a konferenciák csak arra voltak jók, hogy megvilágítsák, milyen mélyen fekszik a versaillesi kő a kutban s megvilágítsák különösen azt, hogy azokat a mélyreható szerves zavarokat, amelyeket a békeszerződés diktátuma, a jóvátétel szertelensége stb. idézett föl, tessék-lássék rendszabályokkal, szimptomatikus kezeléssel, ilyen vagy olyan kuruzsló szerekkel orvosolni nem lehet. Hozzá kell nyúlni a baj gyökeréhez, aminek elébb vagy utóbb el kell következnie. Ezt a tanulságot bízvást levonhatjuk az eddigi konferenciák történetéből. Mert ha a győztes hatalmak — azok, amelyek még ma is konokul elzárkóznak minden józan belátástól — önként és önmaguktól nem jutnak döntő elhatározásra, úgy rá fogja szoritani őket az egész békekoplexum revíziójára az idők viharos járása, az ellentétek nyomása, amelyek mind mélyebb szakadékot vájnak köztük és mindazok a megrázkódtatások, amelyeket Európaszerte láthatunk és amelyek a győzteseket sem hagyják érintetlenül; s a végső erdményben rá fogja kényszeríteni őket a kudarcoknak az a hosszú láncolata, amelyek a konferenciákon sorra érik őket. Itt hever most a szemünk előtt a hágai konferencia kadavere. Az orosz proletárdiktatúrával akartak ott valamilyen elfogadható egyezséget kötni, ami eleve egy halva született gondolat volt A bolsevizmust a glóbusz minden óceánja választja el a nyugati civilizációtól s nincs az a hid a világon, amely a kettőt össze tudná kapcsolni egymással, már csak azért sem, mert hiszen nem lehet tudni, hogy a vörös periidia mely pillanatban robbantja föl a hidat. Cseh-Szlo- vákia miniszterelnöke és külügyminisztere, Benes dr. a Le Flambeau című belga revii- ben cikket irt a génuai konferenciáról s ebben természetszerűen a saját szereplésének és a cseh-szlovák politikának lehető előnyös és lehető szemfényvesztő bemutatására veti a fösulyt, de viszont fölötte találóan jellemzi az orosz delegátusok körmönfont politikáját. Az oroszok Litvinov népbiztossal az élükön, bármint mesterkedtek is egyébként, nem hagytak fenn kétséget az iránt, hogy Oroszországban a magántulajdon helyreállításáról szó sem lehet. Az ő fölfogásuk az, hogy a kommunizmusé a jövő s hogy a sötétség birodalma, a mai Oroszország az a fényforrás, amely újjá fogja teremteni az egész világot. Európa az ő szemükben elvén- hedt s halálra van ítélve. Az egész kapitalista rendszer utolsó perceit, vagy mondjuk: végső korszakát éli s rövidesen el fog tűnni a föld szinéről. A jövő az övék: a bolseviz- musé, amely ennélfogva elveiből semmit sem engedhet s igy a magántulajdon elismerésére nézve sem alkudhat meg. Csak az a furcsa, irja Benes, hogy ez az elbizakodott és hetyke orosz bolsevizmus odaáll a halódó kapitalista Európa elé s kalaplevéve segítséget koldul tőle. Ez valóban groteszk kép. De mit szóljunk ahoz, hogy a kapitalista Európa az ő erkölcsi világfelfogásával és civilizatórius ősi hagyományaival viszont szóba áll a vörösökkel, sőt valósággal udvarol nekik, hogy valami engedményt, valami kedvezményt (valami kedvező nyereséges üzletet) kicsikarjon tőlük? Mit szóljunk azokhoz az európai államokhoz, amelyek szerződéseket kötnek a bolsevista Oroszországgal s ne feledjük, hogy ezek között az országok között ott találjuk Cseh-Szlovákiát is, amelynek miniszterelnöke és külügyminisztere, mint a Le Flambeauból láthatjuk, teljesen átlát a szovjet-uralom romboló rendszerén? Gé- nuában már teljesen tisztában lehettek az oroszokkal; ezt a legvilágosabban — ebben a cikében — maga Benes dr. tanúsítja. Ha mégis meghívták őket Hágába, ha mégis tárgyalnak velük és szerződnek velük és ha még Hága után is nem vágták el teljesen az érintkezés fonalát köztük és Európa között, mert hiszen végül is kilátásba helyezték egy uj konferenciának a lehetőségét, amelyen újból tárgyalni fognak az oroszokkal; ha szóval, a génuai tanulságok után is az orosz szovjettel való megegyezés az a probléma, amely legfelül lebeg Európa asztalán: akkor ezt a kiáltó ellenmondást csak egyképpen tudjuk megmagyarázni, azzal, hogy hiba van Európa erkölcsi felfogásában, vagy világosabban szólva: hogy a békeszerződések egész Európára bolsevizáló hatást tettek. Itt is és ott is számba nem veszik a magán- tulajdon szentségét s itt is és ott is lábbal taposnak megszentelt hagyományokat. Így érthető, hogy az orosz és az európai bolsevizmus kölcsönösen többé-kevésbé vonzza egymást, mert a kettő között a rokonvonások felismerhetők és világosan megállapíthatók. Ne állítsák oda példa gyanánt a német birodalmat, amely elsőnek — és éppen a génuai kord rencia idejében — kötött szerződést a szovjettel. Németországot a kétség- beesés kergette az orosz szövetségbe s a kétségbeesés nem válogat az eszközökben. A kétségbeesés vészes tanácsadó, de jaj annak is, aki a kétségbeesést teszi úrrá ellenfelei fölött. Franciaország szisztematikusan azon dolgozik, hogy megbontsa Németország belső rendjét s valóban csodák- csodája, hogy a német nép irtóztató zaklatásai és megpróbáltatásai között még nem vesztette el önmagát s nem esett a bolsevizmus áldozatául. Ez Franciaország müve, amely — minden ellenkezése mellett — valahogy el tudná viselni azt, hogy az oroszokkal való kétesértékü megegyezést hozzanak létre, de minden követ megmozgat, hogy Németország nyugalomhoz, szabad lélekzet- vételhez és békésen rendezett életföltételekhez ne juthasson. Ez Franciaország részéröl a bols. izmus támogatását jelenti — malgré lui, a sajv't akarata ellenére, csak azért, hogy a versaillesi szerződésből egy szikrát se kelljen engednie Németország és az európai béke javára. A konferenciáknak ilyen körülmények között nem lehet üdvös, hasznos, megváltó eredménye mindaddig, mig a versaillesi kő mozdulatlanul a helyén marad. Kerestetnek TÁRCA Hajnácska szobra. Irta: Lörínczy György. Sebtibe ledobta a felöltőjét az előszobában és szinte berontott az ebédlőbe. Csak ketten voltak ott: Dulházy Ábrahám és a leánya, Erzsiké. Az öreg ur, aki ugyan tiltakozott volna még ez ellen a szomorú epitheton ellen, az íróasztala előtt ült és sivarszó mellett valamit számolgatott. Erzsiké diszkréten játszott a zongorán, de felugrott, mikor Gyir- móthy Ákos, a vőlegénye, belépett. Ákos, szokása szerint néhány szál rózsát nyújtott át neki, viszont Erzsiké a homlokát, a szép, fehér, sima homlokát és a pici fehér kezecskéjét nyújtotta a fiú felé. Ákos bizony meg is csókolta mind a kettőt. Aztán sietett Ábrahám úrhoz. — Jó reggelt, Ábris bátyám, — kiáltott jókedvűen. — Tudod már, hogy milliomos vöd lesz? Ábris ur letette a szemüvegét és Ákosra bámul. — Szervusz. Megbolondultál? Ákos jóízűen nevetettt. — Nem én. Csak eladtam Sídet. Ábrahám ur a szemével a fiúra meredt. — El... adtad? ... Sídet? — kérdezte dadogva. — El. Meguntam már az örökös küzkö- dést. Többé nem csúfolnak majd, hogy a do- baréti verebek a szomszédból is azt csiripelik, mikor a sidi sovány termésre szállnak: Sidiek, sidiek, ilyennel éltek-e tik? — Pedig hát megélnek. És megélnek rajta a Gyirmóthyak is jó hat-hétszáz esztendő óta, úgy tudom. Aztán ki vette meg? Mit adott érte? Ákos nagyot fújt. — Hatmillió koronát! — vágta ki és diadalmasan nézett Ábrahám ürra. — Hat kerek milliót! Leste a hatást, de az nem mutatkozott. Sőt Ábrahám ur aggodalmasan ráncolta össze a homlokát. — Hatmillió! — ismételte. — Kétezer hold ősi földért. — Igen, igen: hatmillió. Hát nem hiába mondtam, hogy milliomos vöd lesz, atyus. Atyus szinte izzadva kancsalitott felé. — Az ember vagy milliomos, — szólt csöndesen — vagy — Gyirmóthy. A kettő együtt inkompatibilis. — Az ilyen elméletekbe ment tönkre a magyar középosztály, — jegyezte meg Ákos kissé apprehenziv hangon. — Ellenkezőleg. Addig volt ur, amig ezt vallotta. A pénz csak köd; az ember, a magyar ember megful benne. A pénz csak árnyék. De a föld biztos és szilárd valóság. Élet és cél. — Küzködés. Vesződség. ’Á jövö az üzleté. — Küzködés, igen, az is. A szakadatlan küzködés, de a szüntelen aratás is. Isten és ember szövetségkötése: a munka. Az aratás. A győzelem. Ákos váltig erősködött — Ha nem volna szántás, vetés, boronálás! Ha nem volna jég, fagy, üszög, drótféreg. Ha a hatmillió a kezembe van, mindarra semmi gondom. Egy ollóval learatom az évi termésemet. Behordva. Ábrahám ur megcsóválta a fejét. —- Egy ollóval? És azért a hitvány borbélyszerszámért odaadod az ekédet, a boronádat, a sarlódat! Erzsiké halkan valami szomorú moll-ak- kordot ütött meg a zongorán. A lágy hangok úgy hallatszottak, mintha mélán kisérnék az ősi földet, amint kisiklik a gazdája lába alól. A szobaajtón Dulházyné lépett be, nehéz kulcstömeg csördült meg a kezében. Még javakorabeli asszony volt és ió gazdaasszony hírében állott- Látszott rajta, hogy siet. Ákos kezet csókolt neki. De az asszonytól szóhoz se juthatott— Te, Ákos! — rontott neki, — igaz, amit a kocsisod mond, hogy eladtad Sídet? Épp most beszéli, ahogy az etetéstől jövök. Ákos csöndesen bólintott. — IgazAz asszony fürkésző szemmel nézegette- Sokáig hallgattak- Az ellentét, amibe keveredtek, bizonyos gyanakvó és tartózkodó hangulatot teremtett, aminek a hangját és a szavát keresték is, kerülték is- Erzsiké to- ’vább babrált a zongora billentyűin, szinte véletlen és akaratlan verve rajta hullámzó érzéseit, mintha a szive titkos rezdülései volnának- Végre Dulházyné halkan megszólalt— Nem jól teszed, Ákos. — Miért?, — Miért? Az ember azt nem is igen tudja, de azt hiszem, hogy az nem is megy olyan könnyen. Egyszerre elszakadni attól a világtól, amivel úgy összeforrott. Lásd, a nagyanyám, Zsipy-leány, valahányszor itt járt nálunk, mindig elgyönyörködött abban a remek sidi völgyben. Mindig azt mondta, hogy neki olyan, mintha Hajnácskát látná, a menyasz- szonyi koszorúval a fején— Ki az a Hajnácska? Az asszony megbántva nézett rá— Ejnye, Ákos! — szólt szemrehányóan- ,— Ez már igazán csúnyaság- Még azt se tudod? Az ősanyád nevét, emlékét, történetét! Hát Bodollay Hajnácska, a Gyirmóthy Menyhért felesége. Azt mondta a nagyanyám, nálánál szebb magyar lány sohase termett a világon. Mikor megszületett, a sidi halmok köröskörül kopárok voltak- A Hajnácska születése örömére ültette be végesvégig az apja: Bodollay János. Hogy mire a fák megnőnek, erdőkoszoru ölelje körül Sídet. Ez volt a Hajnácska menyasszonyi koszorúja- Nem érdekes? A menyasszony, aki együtt nő meg a koszorújával! Ákos szelíden Erzsiké felé mosolygr ’ — Érdekes. És aztán? Az asszony elmélázott- / , - Aztan ,fer*e? ?me"‘ %choz. aki Érsek kerthez, a halthatatlan kur^, Rákőczi ,obo wvar ostrománál esett maradt: te S2.éc goja alatt- Egyetlen fiukat apád apja- p — Éj Hajnácska? J f — Hajnácska? Szegérlly* J ^JRÁGrAF f Prága, szombat, 1922. julius 22. Mm MS VMHaeMMMAa mmbt SzerkesstősÓRrPrága-Il^StSpámk: M W m JaknaT Jm JS? Ar Jm M^W0^KÍadóiúvatai 27-39. - Eiőfizoté, r ® Jw JSrH gfg H JBSF SS SM MSS WK SS ÉST árak: egy évre 300 Ke, félévre 16i ^7 %*A ’+zJPm.MJL jfíjpríSi’issííarB — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: DAY FTIA I MA DII A D Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK rULI 1 IlVAfl ni ArlLAr FLACHBARTH ERNŐ dr.
