Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-22 / 42. szám
£ tehát a bölcsek, akik ezt az akadályt el tudják hárítani az emberi haladás és az emberi szolidaritás utjából. A magyar haza bölcse, Deák Ferenc mondta egykoron, hogy ha a Szombat, julius 22mellény rosszul van begombolva, akkor nincs más segítség, mint felgombolni és újból begombolni. Ez az egyetlen módja az európai helyzet rendezésének is. A Bűnét moratórium Mlátúsa járóit. A német moratórium és a jóvátétel bonyodalmából kezdik megkeresni a kivezető utakat- Az utak régi ösvények mentén haladnak. Franciaország még hajthatatlannak látszik, az angolok kiegyenlítésre törekvő politikájának azonban talán sikerülni fog jobb belátásra és engedékenységre bírni Poincarét is. Poincaré átirata a jóvátétel! bizottság- elnökéhez. Poincaré ma is Németország bűnét latolgatja. A Cablogramme diplomáciai munkatársa közli, hogy Poincaré a jóvátételi bizottság elnökéhez átiratot intézett, amelyet a pénzügyminiszterrel egyetértésben dolgozott kiPoincaré ebben az emlékiratban Németország pénzügyi helyzetét fejtegeti s fölsorolja azokat az okokat, amelyek miatt a francia kormány Németország jelenlegi helyzetét „nem szemlélheti részvéttel'4. Poincaré bizonyítani igyekszik, hogy ha Németország ma tönk szélén áll, akkor ez nem a versaillesi békeszerződés eredménye, hanem Németország saját hibája (!). Poincaré különös hevességgel támadja a Németországban uralkodó bankjegy-inflációt Ezzel az átirattal Poincaré útját akarja vágni annak, hogy a jóvátételi bizottság engedékenységet tanúsítson Németországgal szemben s az átirat figyelmeztetés akar lenni Lloyd George számára is, aki, úgy látszik, szeretne Németországgal szemben az eddig követett kegyetlen politikán enyhíteni, de a Poincaréval való jóbarátság fölmondására még nem látja alkalmasnak az időtAz angol kormány kiegyenlítő tervei. Lloyd Georgera nézve tehát fölötte kényes a jelenlegi helyzet s Poincaréval való találkozása előtt igyekszik álláspontját az angol politika sürü s engedékenységgel teljes megnyilatkozásaival alátámasztani s a jóvátételi kérdésben az angol kormány állásfoglalását szilárdan megalapozni. Erről tanúskodik az a londoni jelentés, hogy tegnap délelőtt Lloyd George elnökletével minisztertanácsi ülés volt, amelyen a jóvátételi kérdést tárgyalták. A Daily Mail ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy a szövetségesek és Németország között való megértés kilátásai napról-napra javulnak. Tekintet nélkül a francia sajtó ellentétes nyilatkozataira, Franciaország elismeri, hogy Németországnak vagy moratóriumot, vagy kölcsönt kell adni. A Daily Telegraph véleménye szerint az angol közvéleményben az a nézet uralkodik, hogy a francia hadiadósságok leszállítása, mint a megadandó moratóriumért való kárpótlás, elengedhetetlen. Az amerikai sajtó az angol törekvésekről. Az angol közvéleménynek ez a kiegyenlítési kereső álláspontja nem talál lelkes és megértő fogadtatásra Párisban. Annál szim- patikusabban kommentálja azonban az amerikai sajtó az angol törekvéseket. A Reuter- iigynökség ugyanis ezt jelenti Newyorkból: Itt több lap jelentést tett közzé, amely szerint Anglia a jóvátételi fizetések leszállítását indítványozza s ezzel egyidejűleg lemond azokról az összegekről, amelyekkel Francia- ország tartozik neki- Mindezideig ezt a jelentést nem erősítették meg, azonban néhány vezető lap figyelmét és helyeslését máris fölkeltette* A World azt Írja, hogy ha a franciák elfogadják az angol javaslatot, amely a jóvátételi fizetéseket Anglia, Amerika és a semleges államok szakértőinek véleménye szerint szállítaná le, akkor Angliát teljes dicséret illeti. Ez a tett bebizonyítaná, hogy az angol kormány közgazdasági téren a legvilágosabban lát. A Tribüné a következőket írja: Franciaország a javaslatot talán egyoldalúnak találja, ez azonban mégis újabb lépést jelent az angol és francia ellentétek kiegyenlítésében. Igen helyes gondolat, hogy Anglia kárpótolja Franciaországot a versaillesi békeszerződés revíziójáért, ha ez nem csupán Németországnak, de Angliának is hasznára válik. Mit követeinek a franciák a moratonum biztosítékául. Az amerikai lapjelentések bizonyítékai annak, hogy Franciaország a jóvátételi kérdés- | ben könnyen izoláltan találhatja magát. Úgy i látszik, a francia kormány érzi ennek komoly veszedelmét s a moratórium kérdésében mégis igyekszik engedni eddigi merevségéből. A Temps azt hangoztatja, hogv esetleg szó lehet rövid, legföljebb két hónapra terjedő moratóriumról, amelynek ellenében azonban Franciaország kárpótlást követel. A Neue Zíircher Zeitung a kárpó húsról köze lebbi adatokat is tud s azt Írja, hogy a francia ani: iszíertan 'cs keddi ülésén elhatározta, hogy Németországtól az esetleges moratórium biztosi éraképpen a né metországi részvénytársaságok részvényeinek egytödéí fogja követelni. A moratórium kilátásai tehát megjavultak, bár Németországnak súlyos áldozatokkal kell megváltania az antantnak azt a kegyét, hogy egy-két hónapon keresztül bekében hagyják s halasztást adnak fizetési kötelezettségeire. A moratórium ügyét kedvezőbb vágányra terelte az is, hogy a garancia-bizottság és a német kormány között megegyezés jött létre, melyben a kormány kötelezi magát arra, hogy a pénzügyminisztérium a garancia-bizottságnak állandóan jelentést fog tenni az állami bevételekről és kiadásokról s hogy a bizottságnak módjában lesz az idevágó határozatokról és alkalmazásukról állandóan tudomást szerezni. A birodalmi pénzügyminisztérium központi és repülő ellenőrző bizottságokat fog alakítani s a garancia-bizottság számára lehetővé teszi, hogy a német ellenőrzés hatékonyságáról időről-időre bizonyosságot szerezzen. A tőke kiözönlésével foglalkozó albizottságban a kiözönlés elleni intézkedéseket vitatták meg. A garancia-bizottság a munkálatok eredményét memorandumba összefoglalva átadta a kormánynak. Miután megállapították, hogy a memorandumban indítványozott rendszabályok a német birodalom szuverénitását nem sértik, a német közigazgatás rendjét nem zavariák, a német kormány Írásos válaszában közölte, hogy a memorandumot elfogadja. A német kormánynak e kényszerű cselekedete bizonyára jó hatást fog tenni a jóvátételi bizottságra. Lloyd George és Poincaré találkozása. A moratórium ügyében azonban angol lapjelentések szerint döntés csak Lloyd George és Poincaré találkozása után fog történni- E találkozás körül azonban zavaros , a helyzet. Egyes lapok úgy tudják* hogy a találkozás augusztus 5-ike körül lesz, mások arról Írnak, hogy Poincaré londoni utazása hamarább is elkövetkezhetik, ha erre kedvező alkalom kínálkozik- Ezekkel a hírekkel ellentétben a Continental News úgy tudja, hogy Poincaré végleg föladta azt a tervét, hogy a Németország ellen irányuló politika megvitatása végett Londonba utazzék. Lloyd George augusztus elején nyári üdülésre valószínűen Spanyolországba megy. Poincaré pedig augusztus első hetében rövid időre Délfranciaországba szándékozik utazni. Hogy a két államférfiu találkozni fcg-e ott, ma még kérdés- Párisban azt hiszik, hogy Anglia a Németországra vonatkozó sürgős kérdések tisztázásában a kezdést Franciaországnak akarja átengedni. A francía-asifo! szerződés. A két miniszterelnök találkozása azonban nemcsak a jóvátétel és a moratórium szempontjából fontos, hanem a francia-angol szerződés miatt is, amely ez alkalommal szintén szóba kerül s ezenkívül a német kölcsönnel kapcsolatban is e találkozástól várják a kezdő lépést- A kölcsönre vonatkozó előmunkálatok folynak, mert a Berliner Tage- blatt jelentése szerint a Morganbank egyik igazgatóját, Schüttet elküldte a garanciabizottság berlini tárgyalásaira- Schütte föladata abban áll, hogy a jóvátételi bizottságnak a német kormánnyal folytatott tárgyalásairól állandó jelentéseket küldjön s közölje Morgan állásfoglalását a tárgyalási rend lényegesebb pontjaira vonatkozólag. Schütte igazgató, aki a német nagytőkével és nagyiparral is érintkezésbe lépett, valószínűleg ma elutazik Berlinből. Schütte berlini tartózkodása bizonyára előmozdította a német kölcsön előkészítésétA garancia-bizottság munkája. Párls, juíius 21. (Wolff.) A Petit Párisién a garanciabizottság munkáját méltatva a következőket jegyzi meg: Az első albizottság a német költségvetési kiadásokkal foglalkozott s úgy látszik, nem sikerült lényegesebb leszállítást elérnie. Nem is látszott valószínűnek, hogy az egészségügy javítására vagy a német vasúti hálózat kiépítésére szolgáló kiadásokat csökkenteni lehessen. A második albizottság, amelyhez a bevételek ellenőrzése tartozik, nem annyira az adók szaporítását, mint inkább a már érvényben lévő adók behajtásának biztosítására törekedett. A harmadik albizottság, amely a töke kiözon- lésével foglalkozott a nagyközönség spekulációja ellen javasolt bizonyos gyakorlati inkedéseket. A márka kaiwaflása. London, julius 21. (Wolff-) A Reuter-ügy- nökség jelenti Berlinből: A belpolitikai válság elodázása mellett is a márka hanyatlása állandóan tart. Ezért föltétlenül szükséges, hogy sürgős rendszabályok történjenek a valuta megjavítása érdekében, mert ha a pénz elértéktelenedése ebben a mértékben tovább tart, Németországot katasztrófa fenyegeti. Berlinben meg vannak arról győződve, hogy Páris és London nem ismeri kellőképpen a németországi súlyos helyzetet. A népszövetségi tanács ülése. Az orosz éhínség leküzdése. — A szent helyek protektorátusának kérdése. A Népszövetségi Tanács ülései, amelyeket a londoni St- James palotában tartanak, egyelőre vontatott tempóban haladnak előre. A csütörtöki ülésen főként az orosz éhínség és a járványok kérdése foglalkoztatta a tanácsot- Jellemző, hogy az orosz éhinség leküzdésére irányuló munkában a Népszövetség még mindig a bizottságosdinál tart és Nansen Fritjhoff, a híres utazó, aki a helyszínen tanulmányozta a Volga vidékének nyomorúságát, pozitiv terv helyett csak azt tudta ajánlani, hogy újabb vizsgálóbizottságot küldjenek ki Oroszországba. A lefegyverzés kérdésében V i v i a n i terjesztette elő a bizottság jelentését mely Eranciaország és a kisantant örömére, az egyes államok kívánságait alárendeli az emberiség közös érdekeinek. Az a határozat, amely a Palesztinái és sziriai mandátumok tárgyalását elnapolta, kifejezésre hozta a súrlódásokat- Kérdés, hogy a Népszövetség Tanácsa össze tudja-e majd egyeztetni az angol és az olasz álláspontot, amelyek a szenthelyek protektorátusának kérdése körül fölmerültek. A csütörtöki ülés lefolyását az alábbi táviratunk ismertetiLondon, julius 21. (Havas.) A Népszövetségi Tanács elfogadta Nansen javaslatát, amely a többi között azt ajánlotta, hogy vizsgálóbizottságot küldjenek ki az orosz éhségterület tanulmányozására. Azután elfogadták azt a határozatot is, amely a népszövetségDulházyné nagyot sóhajtott— Miért szegény? — kérdezte Ákos. — Bánatában az ura után halt- Utolsó ki vánsága az volt, hogy az alá a fa alá temessék el, amelyik alatt menyasszonysága idején reggelenként a vőlegényével találkozott. — Megtették? — Meg. Hiszen azt a fát sokáig a Haj- nácska fájának is hivták az egész környéken- Dehát az emberek mindent elfelejtenek. Erzsiké a zongora mellől odaszólt: — Hajnácskát mégse felejtették el— Talán én magam nem. Pedig megérdemelné, hogy emlegessék, hogy az emlékét kegyelettel megőrizzék- Mert ő az. aki a sidi ősi birtokot nektek megtartotta- Mert azóta te vagy a második. Ákos aki el akarja adni. Más soha meg se próbáltaÁkos kérdően, meglepődve nézett az asz- szonyra. —• Én? A második? Akkor hát mégis volt valaki, aki ugyanebben törte a fejét? Dulházyné kissé habozott. — igen, — szólt végre tétován- — Volt. Nagyapád: Gyirmótby Miklós• És?... . ^ern adta el. H NUanPs? __ Hajnac$ekötötte. a fája gyökerével- Frzsikc leereáe a kezét. A zongora elhallgatott. S a ltidegesen mozogva kérdeÉCWicsoda talítee? Se nem talae nem mese, — felelte határozottan Dalin doloÉ úgy történt, hogy Gyirrnóthy Miklós már megalkudott a sidi birtokra Bombán Dömötörrel, az imolai ravasz örménnyel, aki húszezer aranyat adott érte- Abban az időben! A Kossuth- bankók máglyája után! Húszezer magyar arany! Egyetlen diffencia támadt közöttük: a Hajnácska fája. Gyirrnóthy Miklós ugyanis a szerződésben ki akarta kötni, hogy ez a fa külön bekerittessék s örök időkre a Gyir- móthy -család tulajdona maradjon és ugyanabban a kegyeletben és gondozásban részesüljön, ami a családi kriptákat megilletiÁkos megelégedetten bólintott— Gavallér ember volt Gyirrnóthy Miklós— Az igaz- Csakhogy Borobán Dömötör í ebbe sehogyse egyezett- S miután a vevő is, az eladó is makacskodott, az üzletet pedig mind a kettő óhajtotta, végre is megalkudtak. Borobán ad külön telket a kriptának, más helyen, nem az erdő tövében, vitesse oda Gyirrnóthy Miklós a Hajnácska tetemét és gondozza tetszése szerint, senkise fogja háborgatni. Igen, de evégett Hajnácskának a siri álmát, csöndes pihenését meg kellett za- j várni. Exhumálták. Az akkor is nagy apparátussal, ceremóniával ment- Egész hatósági és tudós komissió kellett hozzá: a családon kiviil, a sírásókon kívül hatósági személyek, alispán, ügyvéd, orvos, szolgabiró, pap, kántor. Ünnepélyesen állották körül a sirt* A pap imádkozott- A kántor énekelt- Már emelték a Hajnácska koporsóját, de az meg se nioz-, dúlt a helyéről- Sorra vizsgálták: mi lehet, ! ami ott marasztja- Aztán egyszerre csak S\z alispán félreliivta Gyirrnóthy Miklóst. Suí\| togva mondta el neki a dolgot. (' — öcsém. Ez az Isten intése- Az az öreg cserfa, amihez Hajnácska úgy ragaszkodott, hogy még a halálában se akart tőle megválni, megérezte talán a hűségét- Lebocsátotta a gyökerét, a koporsón keresztültörve, át meg át a szivén a tetemnek. Körülölelgetve, körülszőve a gyökereivel, mintha csak a karjai között tartaná és csöndesen ringatná, altat- gatná: álmodj, Hajnácska, álmodj, a te örök, hü szerelmedről, a té hü erdőd tövében. Ehhez a hullához nem juthatsz másképp, csak ha a fa gyökereit sorra elvagdalod. A koporsó fölött is, a koporsó alatt is- És akkor a fa meghal. A gyökér pedig mégis ott marad a Hajnácska szivében, talán a kezei között, a karcsú dereka körül - -. Megilletődötten, meghatottan elhallgatott. A szoba elcsöndesedett, mintha Hajnácska szelíd lelke idesuhant volna és az álom méla csöndjében lelkűkre szállott volna. Ákos az ablakra nézett, amelyen keresztül látszott a sidi erdő kékes körvonala- Egy hangnak nem tudott ura lenniVégre is Dulházy Ábrahám szólalt meg— Ma, Ákos. Add el- Add el- Ha bírodÁkos küzködött. A zsebéből elővette a drága papirost, a szerződést. Olvasgatni próbálta, de gépiesen forgott az irás a keze között s egy betilt se látott— Hat millió ... — morogta félig magábanAz öreg kuruc keserűen szólt rá— Igen, hat millió- De ha száz volna, akkor is csak fantom, fantom, fantom! Az igazság, a valóság: a Hajnácska fája.*, Erzsiké szelíden közbevágott. — Nem is fa- Hanem szobor— Azzal az ollóval vághatod a henye kuponjaidat, — folytatta indulatosan a keserű kuruc- — De sohase fogod elvághatni azt a gyökeret, ami Hajnácskát ehhez a röghöz köti s ami idehuz téged is. Minél messzebb futsz előle, annál erősebbenGyirrnóthy Ákos csak szorongatta a kezében a végzetes írást- Az anya és a leánya izgatottan nézte a vívódást- Erzsiké majdnem j megsajnálta. Már oda akart ugrani a fiúhoz, I hogy kikapja a kezéből és ezer darabra , tépje. De épp akkor Ákos is odalépett és megállóit a zongora előtt— Hát maga se akarja? — kérdezte a leánytól. Erzsiké komolyan, határozottan tekintett rá— Nem. Én azt a fát, azt az igaz és szép illúziót, azt a nemes legendát oda nem adnám a világ minden milliójáért. Szép, mosolygós, szelid arca kipirult. Úgy érezte, mintha ő is harcolna most és az ősei földjét, a Gyirmóthyak földjét védelmezné- Azokét is, akik a temetőben pihennek s talán azokét is, akiknek rnajd ő lesz az anyja- És Ákos odalépett a Dulházy Ábrahám Íróasztalához, fölkapott egy tollat és a szerződésen oda, ahol már készen volt az aláíró szomorú titulusa: eladó, — határozott, kemény vonásokkal odairt a szó elébe egy másik szót: Nem— Nem eladó. És kettérepesztette az Írást- Erzsiké vígan tapsolva csapta össze a két kis fehét kezét- Talán Hajnácska kacagása volt az a taps is.
