Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-11 / 32. szám

Események. Prága, julius 10. Csek-Szlovákia. Az az ideges feszültség és az a sok izga­lom, amely állandóan nyugtalanítja az embe­reket, még ilyenkor nyáron sem képes le­csillapodni. A közelben és távolban annyi je­lentős esemény történik egy napon, mint amennyi valamikor régen, a háború előtti jdök boldog nyugalmában csak nagyritkán torlódott össze. Íme, nézzünk körül s vasár­nap után lévén, tartsunk egy kis szemlét kö- röskörül, itt és a nagyvilágban. Itt Prága közelében mindjárt két fontos rset vonja magára figyelmünket, mert min- jdenik élénk fényt vet arra a küzdelemre, amely a cseh és német nép között már év­tizedek óta kitartó szívóssággal és Példát­lan elkeseredéssel folyik. Égerben, a bajor határ meletti német városban, ahol egyko­ron Wallensteint megölték,a szudétanémetek ezrei gyűltek össze, hogy egységesen mu­lassák meg azt az erőt, amely nemzetükben (akik. öt parlamenti és két parlamenten kí­vüli német polgári párt felsorakoztatta a tnaga tagjait, hogy a szabad ég alatt a mai pehéz viszonyok között megújítsák azt a fo­gadalmat, amelyet 25 esztendővel ezelőtt ugyanazon a helyen az őket megelőző nem­zedék te*t, mikor égy Szívvel és egv lélek­kel a német nép egysége mellett nyilatkozott meg. Az égeri népgywlésnek fokozott jelentősé­ge volt ez idő szerint, amikor az ellenfél ab­ban bízik, hogy a német szövetségesek tö ­mör táborában az ellent állás ereje meggyen­gült. Azonban nemcsak a közős ünnepség szimbóluma, de a meghozott fontos perükéi határozat is azt bizonyítja, hogy az ellenfél öröme korai volt. A német nemzeti Párt és ; a német nemzeti szocialista párt szorosabb egyesülése és parlamenti klubjainak és szer vezeíeinek összeolvadása nem következett be. Ennek következménye előreláthatólag az [ lesz, hogy az a nyugtalanság, amit az egye­sülés lehetősége a többi három pártban föl­keltett, teiiesen le fog csillapodni, úgy hogy a német polgári pártok közösségének evysége : teljesen biztosítottnak tekinthető. A néme ek j égeri nemzeti napja ilyformán a német né" lelkében, politikájában és taktikájában csak megerősítette az egység szükségességének érzését és azáltal, hogy inból állást fogla’t az önrendelkezési jog mellett, bebizonyította hogy a németek politikájának alapelve váltó- j zatlanul a régi maradt. Az összetartást csak megerősíthetik azok a botrányok és felháborító események is, amelyek a tegnapi komotaui tornaünnepség­gel kapcsolatban lejátszódtak. Az történt ugyanis, hogy egy a kormány terminológiája szerint felelőtlen elemekből álló cseh tömeg éjnek idején összegyűlve, tehát kétségkívül előre megfontolt szándékkal megtámadta a vonaton gyanútlanul alvó német tornászo­kat. akik Bodenbach irányából utaztak a ko- motaui tornaünnepségre. A támadó cseh tö­meg túlerőben lévén, brutálisan bántalmazta a németeket, úgy hogy 24 német tornász meg is sebesült. Hogy közben a támadók egyet és mást el is vittek a németektől, arról e he­lyütt nem is beszélünk. De megállapítjuk, hogy ezért az esetért a felelősség egy része kétségtelenül a kor­mányt terheli. A kormány nyugodtan nézte legutóbb is az ipolysági, pozsonyi és leitme- ritzi eseményeket, semmit sem tett az ellen, hogy a „felelőtlen" elemek terrorja rend­szerré ne váljék és csak az ö mulasztásának következménye az, hogy minduntalan gyüle- vész tömegek a bünetetlens-égben bizva, a kisebbségek békés kulturmunkásait fütykö­sökkel és fegyverekkel még a szabad moz­gásukban is akadályozzák. De ezeknek az eseményeknek hatása éppen az ellenke­zője lesz annak, amit elkövetői el akar­tak érni. A kisebbségek nem hagyják magu­kat megfélemlíteni és az erőszak a fokozot­tabb védekezésre fogja őket kényszeríteni. Ugyanakkor, mikor Égerben, a köztársaság nyugati határán a németek gyűltek össze egy nagy ünnepségre, ugyanabban az időben a köztársaság keleti határán Beregszászban a magyarság, Eperjes történelmi falai között pedig a keleti szlovákság öntudata nyilvá­nult meg impozáns módon. Beregszász vá­rosában a kárpátalji magyar gazdák zöld zászlóját szentelték fel s ez alkalommal Szén t-I vány József beszámolt a válasz­tóinak azokról a nehéz küzdelmekről, ame­lyeket a szlovenszkói ellenzéki közvélemény vezéreinek a kisebbségek jogaiért meg kell vivniok. Eperjesen pedig a keleti szlovák nép — a szlovák nemzet törzsének eme külön­leges hajtása — gyűlt össze saját véreinek vezetése alatt s követelte az autonómiát és tiltakozott a kormányrendszer számos túlka­pása ellen. Ha körülnézünk, úgy tetszik, mintha ke­lettől nyugatig tegnap a közös balsors flui- duma járta volna át a soknemzetü állam va­lamennyi nemzeti kisebbségét. A csehek pr’EAai megnyilatkozásai között megemlítendő a cseh nemzeti szocialisták pilzeni gyűlése, amelyen Klofács szená­tor nyilatkozott a politikai helyzetről. To­vábbá kiemelendő a szakotoknak ellentünte­tése egy Korrotau melletti községben, ahol ok ugyanékor demonstráltak, amikor Komo- tau városai:: n a németek tornászünenpség-' volt . és az antant. Az európai politikában is jelentős esemé­nyek játszódtak le, melyeknek tükörképét a következekben vázolhatjuk: Németországban a politikai és gaz­daság’ Vrizis egyszerre következett be s most elégte időpontját. A belső politikai válságot, mely a gabonaadó kérdése körül viharzdt föl, a Rathenau elleni gyilkos merénylet és következményei kritikussá fokozták. A köz- társasági államforma védelméről szóló tör­vény javaslata teljesen élére állította a né­met kormány és a birodalmi gyűlés válságát s az eddigi tárgyalások semmi pozitív ered­ményre nem vezettek, se jobbra; se balra. A helyzet bizonytalan volt és bizonytalan ma­radt. Ebben vau a veszedelme. A válság azt a törekvést érlelte meg, hogy a kormány megerősítse azt a bázist, amelyen áll és azt a hátteret amelyre támaszkodik. Me-t csak akkor, ha oly többségre támaszkodhatik. amely a birodalom többségét kép is éli, érez heti szilárdnak pozícióját s csak akkor lehet reménye arra. rogy az ország hajóját a ma oly vészesen zajló hullámok közül biztos révbe tudja vezetni A kormánynak két, il­letve három választása volt. Vágy jobbra ka­nyarodik és fölveszi a többség táborába a néppártot, melynek bizonyos konzervatív liberális színezete van vagy pedig balra for­dul, összeszövetkezvén a független szocialis­tákkal, akiknek szélsőséges hajlandóságai is­meretesek. Ha pedig sem az egyik, sem a másik nem sikerülne, akkor egy paradoxon­nal mind a két ellenfelet összeházasítva s eképpen bővítve a kormány többségét, mé­gis elérje azt a célt, hogy nagyobb erőre tá­maszkodjék, mint aminőre ezidő szerint szá­míthat, abban a forró harcban, amelyet a jobboldal ellenállásával szemben kell vi­selnie. Hogy az utolsón kezdjük, a harmadik meg­oldás teljesen kizártnak látszik, mert az ellen­tétek Németországban nem vonzzák egy­mást. A második ut elé torlaszokat gördít a független szocialisták lapjának állásfoglalása, mely a birodalmi gyűlés föloszatását és az uj választásokat követeli. Maradna tehát az első módozat, vagyis a néppárttal való kooperá­ció. De a néppárt bevonása ellen a kormány koalícióban lévő többségi szocílisták tiltakoz­nak, szemére vetvén a néppártnak, hogy a koalícióban való részvétel hajlandóságát ki­fejező levelében a „köztársaság" kifejezését gondosan és tüntetőén kerülte s csak annyit mondott, hogy az „alkotmányos államforma" védelmére ajánlja föl szolgálatait. Ilyen formán a kompromisszumot kereső szívós tárgyalások — melyek vasárnapig folytak — nem kecsegtetnek rózsás ered­ményekkel. A kormány a külpolitikai hely­zetre való tekintettel mindent elkövet, hogy megkímélje a köztársaságot a birodalmi gyű­lés föloszlatásával járó izgalmaktól és ráz- kódtatásoktól, mert ha nem sikerül a többsé­get megerősítenie, végül is nem maradna más hátra, mint a birodalmi gyűlés föloszla- tása, amit az adott pillanatban mindenképp el szeretne kerülni. A külpolitikai helyzet a német belső politi­kai élet nyugalmát kívánná meg. Németor­szág moratóriumot kért a jóvátételi bizott­ságtól, hogy egy rövid időre szabad lélekzet- hez jusson s azt is reméli, hogy a morató­riummal kapcsolatban föléled a nemzetközi kölcsön lehetősége is. Attól tart, hogy a győztes hitelezők éppen ezt a szabad lélek- zetvételt nem adják meg Németországnak akkor, ha a birodalom, belső ziláltsága láz­ban tartja a politikai és gazdasági életet. Kétségkívül bizonyos összefüggés van a márka zuhanása és a belső politikai káosz között. Ezt igy ítélik meg a külföldön is. Mert nézzük közelebbről, hogy az ántánt- katalmak miként ítélik meg az európai hely­zetet a német márka zuhanása nyomán. Az angol kormány a londoni amerikai nagykövetet kérte, hogy Amerika találjon i módot Németország gazdasági összeomlásá- 1 nak megakadályozására. Ez komoly szükség 1 Angliára nézve, mert érzi azt, hogy a lerom­lott márka és az angol munkabéreknél, ala­csonyabb német bérek mellett a német- ipar katasztrofális konkurrenciát okoz az angol iparnak. Ettől tartva, határozta el az angol kormány, hogy a német áruk behozatali vámját ezentúl a márka árfolyamának meg­felelően hétről-hétre fogja megállapítani. De nemcsak Angliára nézve jelent vesze­delmet a német gazdasági krízis, hanem Franciaországra is, mert alapjaiban fenye­geti a jóvátételre alapított francia állam gaz­dasági életét. Nem véletlen az, hogy a márka esése folytán a francia frank is veszített vi­lágpiaci értékéből. A francia lapok kifeje­zésre juttatják ezeket a francia aggodalma­kat s például az Éclair bán Rouon azon töpreng, mint lehetne a jóvátételi kérdést az eddigi pénzügyi politikai fikcióktól mentesí­teni és reális alapra helyezni. A Temps is uj megoldási módozatot keres és a Poincaré által fölvetett azt az eszmét tartja megvaló- , sitandónak, hogy a német ipari mágnásokat és vállalatokat bele kell vonni a jóvátételi } fizetés kötelezettségébe. Ez az operáció — a | lap szerint — a birodalmi kormány föladata | a márka stabilizálása érdekében. Ausztria—'Hága—Lengyelország. | A német események óriás fontossága mel- | lett szinte háttérbe szorult az a nehéz hely- i zet, melyben a beteg Ausztria él. Az osztrák J állam pénzügyi életének szanálására vonat- | kozó nagy pénzügyi tervezettel a parlament | bizottságai az elmúlt napokban végeztek s a törvényjavaslat, mely Ausztria pénzügyi rendjét akarja megteremteni, e héten a par­lament elé kerül. Az előjelek a pénzügyi terv sima megvalósítását Ígérik s az osztrák poli­tikai körök optimizmussal tekintenek a kö­zeli események elé. A fölsorolt eseményeken kívül Hágából is fontos híreket kapunk s úgy látszik, az el­múlt napokat a krízisek bizonytalansága jel­lemezte Európaszerte. Hágában az oroszok­nak az a kijelentése, hogy a magántulajdont a régi tulajdonosoknak nem hajlandók vissza­adni, vihart váltott ki és problématikussá tette az egész konferenciát. De ha már válságokról beszéljünk, ne fe­ledkezzünk meg a lengyel kormányválság aktualitásáról sem, mely pozitív stádiumba jutott azzal, hogy Pilsudski elfogadta a kor­mány lemondását Magyarország. Fejezzük be ezt a körutat azzal, hogy egy futó pillantást vetünk át Magyarországra, ahol ugyancsak zajlik a közélet tengere. Az uj nemzetgyűlés összetételében különbözik ugyan az előbbitől, mert a csizmás képvise­lők száma megfogyatkozott benne, de az osztályharc tendenciája más formában, a szocialisták bevonulásával tovább érezteti hatását. A kormány egy elkeseredett ellen­zékkel áll szemben, amely — bár számos ta­gozatra oszlik — Andrássy gróftól Rassay Károlyig és Drózdy Győzőig, vagy Peidlig egységes frontot alkot és egységesen hada­kozik a kormány ellen. Az indemnitást még nem tudták tető alá hozni s az ország már elseje óta ex-lexben van. Azután közbejött két váratlan esemény, amely jelentékenyen komplikálja a politikai helyzetet. Az orgová- nyi gyilkosságok főtárgyalása és ezzel kap­csolatban Héjjas Iván kihívó viselkedése iz­galomban tartja az egész közvéleményt. Ez az eset is mutatja, hogy a békeszerződések milyen izgalmas lelkiállapotba és milyen szélsőségek közé sodorták a szerencsétlen országot, elannylra, hogy noha már közel négy év telt el a békeszerződések óta, a ma­gyar nemzet még mindmáig nem heverte ki teljesen lelki és érzelmi megrázkódtatásait s nem tudja sem leszerelni, sem ártalmatlanná tenni azokat, akik akár jobbról, akár balról, mint a szélső kilengések legfőbb rugói, vagy legmerészebb tényezői ismeretesek. Á' másik s még súlyosabb csapás, amely közben elkövetkezett, a magyar korona ka­tasztrofális hanyatlása és ami ezzel kar­öltve jár, a drágaságnak megdöbbentő foko­zódása: természetszerűen növeli a politikai helyzet nehézségeit. A márka elértéktelene­dése s az a rettentő bizonytalanság, amely egész Európa gazdasági ábrázatára rányomja a lassú haldoklás hipokrateszi bélyegét, rán­totta magával a mélységbe a magyar koro­nát is. A megélhetés nehézségei kétségbeejtő mértéket öltenek s minthogy a termés gyön­gének, vagy a legjobb esetben is csak gyönge közepesnek mutatkozik, az ország rettentő nehéz télnek ncz elébe. A szomorú gazdasági helyzet késztette a kormányt arra, hogy közeledő lépést tegyen az ellenzékhez s ösztökélte az ellenzéket is arra, hogy a kormánnyal vállvetve keresse a szociális zavar elhárításának, a drágaság leszállításának és az ínség enyhítésének az útját. A nemzetgyűlés harmincöttagu vegyes bizottságot küldött ki kormánypártiakból és ellenzékiekből vegyesen, mintegy vezérkarul a drágaság ellen való küzdelemre. Ez is min­denesetre valami, mert azt mutatja, hogy minden éles szembenállás mellett is nem va­dultak el annyira a pártok, hogy jobban gyű­lölnék az ellenséget, mint szeretik a hazát. De sajnos, bizottsággal még soha szerves be­tegséget nem tudtak meggyógyítani s a puszta jóindulatból és tervezésekből sem ke­nyeret sütni, sem ruhát szabni, sem télre be­fűteni nem lehet. A jelentős döntő segítség­hez más erőkre: az egész magyar társada­lom, vállvetett, szeretettel teljes, elszánt és harmonikus áldozatkészségére és — egész Európa támogatására, vagy mondjuk igy: a gyűlölet pusztító uralmának megdöntésére volna szükség. A Pester Lloyd vasárnapi számában olvas­suk Teleszky János volt pénzügyminiszter­nek, az európai pénzügyek egyik legkiválóbb ismerőjének következő nyilatkozatát: „Ainig a békeszerződéseknek tarthatatlan, a kapita- lisztikus gazdasági rendszerrel összeegyez- tethetlen rendelkezéseit meg nem változtat­ják, addig kedvező fordulatra gondolni sem lehet . . . Magyarországi pénzügyi és gaz­dasági helyzetét épp oly kevéssé Ítélem meg kedvezően, mint az egész világkerekségé­nek helyzetét." Egyformán rossz minde­nütt ... íme, ez az egyedüli helytálló diagnó­zisa annak a betegségnek, amely világszerte egyaránt mutatkozik s amely, sajnos, a leg­nagyobb mértékben sújtja Magyarországot is. J V , If^- ijT" Éf L évfolyam 32. szám.- Prága, kedd, 1922. julius 11. JSW MB «n*Mf Szerkesztősé?: Prása-IT.,Stepánská ^Jmf MT JmT M m .J$f JSL* ni. 40.1.- Kiadóhivatal: Prága-t, j/mjj ffl ** \ m jfgM £Sr J® á&ffiSP&tmPPJ® X xJj fi Jm Lillovaxil.l3.-Telefon:41-7l.30-349 jf W&fmr 1fflr * (m ____Ür JW J MUJ Nyomdai szerkesztősé? d. n. 65-96. ¥ JöS Ssf ÉtiW ÉSf /mwtwT Kiadóhivatal 27-39 - Előfizetési m JBr Jm ü &S n JBBJ mW Jm Jm 1b M Arak: e?y évre 300 Ke, félévre 150 t0^****<4/ iwsstt HXP* — Sürpönvcím: Hivlap, Prnha. —• Főszerkesztő: DAIITIIfAI AT A Dl T AD Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK rULIIIAAl NArIL.Ar FLACHBARTH ERNŐ dr. Fjni.eL«| MJ.——m—n———————— -Ti———

Next

/
Oldalképek
Tartalom