Evangélikus liceum, Pozsony, 1915
41 10. Soha olyan időket nem éltünk, mint mostanában. De az iskoláról is elmondhatjuk, hogy sohasem volt annyira hivatása magaslatán, mint ma, amikor hazafias, szent kötelességét személyi és dologi készségeinek csak tört részével teljesítheti. Minden tantárgy megmaradt ugyan a maga helyén, de mindegyik megtelt új lélekkel és erkölccsel, mert tanuló és tanár részére a legfontosabb volt mégis csak a háború. És ez a rettenetes háború mély hatást gyakorolt az ifjúságra is. Ha alma materünk kebeléről áldó szóval bocsátottuk el hadba- vonuló tanítványainkat a háború kezdetén, ha hősi maguktartásáról, sebesülésükről, hősi halálukról értesültünk, az osztálytársaikra és tanáraikra egyformán volt felemelő vagy lesújtó hatással. A háború nap-nap után érkező újabb hírei és fordulatai, a magyar hadsereg bámulatos hőstettei a tanulók fogékony és minden iránt élénken érdeklődő lelkére is nagy befolyással voltak. Fiatalos lelkesedéssel, önzetlen áldozatkészséggel ők is kivették részüket a háború okozta sebek enyhítéséből és jóleső örömmel néztük nemes versenygésüket, mellyel adakozásaik számára nap-nap után találtak újabb támogatásra szoruló emberbaráti célokat. IV. A háborúval kapcsolatos speciális helyi jelenségek. A háború a pozsonyi evang. líceum tanulóinak létszámát két év alatt 90-e! apasztotta, ami első sorban a VII. és VIII. osztályban volt érezhető. A két említett osztályból 48 tanuló maradt el hadbavonulása miatt. Az első osztályból is elmaradt 25 tanuló és ennek okát kizárólag abban a körülményben kell keresnünk, hogy az első osztályt, a meg nem felelő ideiglenes iskolai helyiségek miatt, a folyó iskolai ■ évben nem párhuzamosíthattuk. Feltűnő az evang. tanulók számának csökkenése; de ennek okát ismét abban találjuk, hogy a líceumi internátust a háború miatt már két év óta nem lehetett megnyitni és így egyedül a már felvett internisták közül már a háború első évében is 18 ev. tanuló maradt el. A magántanulók száma a múlthoz képest egyáltalában nem mutat változást. Az alsóbb osztályú tanulók létszámának csökkenése kizárólag abban keresendő, hogy a vidéki szülők kisebb fiaikat, akiket internátusunk nem tudott felvenni, a háború okozta nehéz, gondokkal teljes viszonyok súlya alatt nem akarták a családi otthontól távolabb eső helyen iskoláztatni és így közelebb fekvő városok iskoláiba járatták. A tanulók számának feltűnő apadását azonban csak múló jelenségnek tartjuk, amely mihelyt ismét visszakapjuk iskolánkat és internátusunkat, el fog tűnni. Az a vonzó erő, amelyet az
