Evangélikus liceum, Pozsony, 1914

14

A lavina tehát célhoz ért s lezúdult a hosszú béke áldáséit élvező Európára. Immár közel egy esztendeje dühöng a világháború fergete s útját a vérnek óceánja, feldúlt városok füstölgő omladéka és elpusztult országrészek sivár képe jelzi.

Kik felelősek ezért a szörnyűséges pusztulásért, a mondottak után tisztán áll előttünk. Nemzetünk és szövetségesei tiszta lelkiismerettel állhatnak a történelem itélőszéke elé. Nem csak hogy nem kereste egyikük sem a háborút, hanem minden lehetségest megtettek elhárítására. De mikor arra a meggyőződésre kellett jutniok, hogy tekintélyük, becsületük és életérdekeik feláldozása nélkül nem menthetik meg többé a békét, nem haboztak tovább egy pillanatig sem.

Nem habozott, nem habozhatott a magyar sem. Ellenkezőleg szent lelkesedés árja és harcitűz zúgott végig az országon. A nemzet apraja-nagyja vetekedve tódult a zászlók alá, hogy életét-vérét áldozza az édes anyáért, a hazáért. Valóban úgy, ahogy a mi nemzetünk ment a háború elé, csak igaz ügyért mehetnek a nemzetek.

Így is kellett annak lennie. Nagy értékek és érdekek, a legnagyobbak és legszentebbek forognak e harcban kockán.

Védjük ebben először is a nyugati kultúrát a keleti barbárság ellen.

Mint annyiszor a múlt zivataros századaiban, ismét védőbástyája hős nemzetünk Európa műveltségének s népei szabad, nyugodt fejlődésének. Bármily hihetetlenül hangozzék is, hogy az orosszal, tehát keresztyén állammal szemben a keresztyén művelődést kell most megvédelmezni, mégis úgy van. Ezen a tényen még az sem változtat, hogy az orosz oldalán ott találjuk a franciát és az angolt is. Ezeket a gyűlölet vakította el.

Ma Oroszország képviseli Európában azt a szellemet, melyet hajdan a mongol, tatár s annyi más ázsiai nép. Keresztyénsége csak külső máz, kultúrájában még a külső máz is hiányzik. Mint az ázsiai államokban, itt is két tényező áll egymással szemben: a jogtalan alattvalók sok-sok milliónyi tömege és minden jog és hatalom korlátlan birtokosa, a cár. A „minden oroszok