Evangélikus liceum, Pozsony, 1914
15 urá“-nak országában nincs szólásszabadság, nincs vallás- szabadság, nincs politikai egyenlőség, nincs alkotmányosság, valójában nincs semmiféle jog és szabadság. Olyan kormányrendszer bitorolja ott a hatalmat, amelynek főtámaszai: a kancsuka, hóhérpallos, Szibéria és az ólombányák. Mi lenne tehát az európai nemzetek szabad alkotmányával és fejlett műveltségével, ha ez a zsarnoki hatalom minden szellemi és politikai életet csirájában elfojtana? De nemcsak mint európaik, mint a művelt emberiség tagjai vagyunk érdekelve ebben a küzdelemben, hanem mint magyarok is. Mi lenne évezredes büszke alkotmányunkkal, mi nyelvünkkel, mi magával a hazával, hogyha a kozák hordák levernék derék hadseregünket? Bizony, mint magyaroknak egyenesen életérdekünk a győzelem. Hiszen kétségkívül nagy érdekek követelik német részről is a diadalt és kedvező békét. Annyi azonban határozottan állítható, hogy a német nemzet léte és jövője nem foroghat kockán sem ebben, sem semmiféle más háborúban. Hatalmán, területi épségen, anyagi és szellemi jóllétén nagy csorbát ejthetne a vesztett háború, de ez a krbl. 65 milliónyi egységes és gazdag nemzet, könnyen kiáll még oly nagy vereséget is. Gondoljunk csak Franciaországra, mily gyorsan kiheverte az 1870 71 -i katasztrófát. Vagy maga Németország Napoleon zsarnokságát. S ez könnyen érthető. Abban a nagy birodalomban alig pár milliónyi nem német ajkú lakos található, sőt a német nyelv messze túlterjed a birodalom határain. Egészen más a mi maroknyi nemzetünk helyzete. Sziget az az idegen népek tengerében. Jól kell vigyáznunk, hogy az ostromló hullámok el ne mossák ezt a szigetet. Államunk határai körül sehol fajrokon; honfitársainknak közel fele idegen ajkú, még hozzá több millió ahhoz a fajhoz tartozik, amelyhez az orosz. A vesztett háború itt megtörné a magyarságnak jogos és természetes hegemóniáját s fejlődésében évszázadokra visszavethetné. Nekünk tehát valósággal nemzeti létünkért kell viaskodnunk.
