Evangélikus liceum, Pozsony, 1914
13 Kinek ne szorulna el ma is a szíve, ha a múlt évi junius 28-ára, aszerajevói katasztrófára gondol ? Ami az első percben csak valószínűnek látszott, csakhamar napnál fényesebben igazolva volt, hogy a fenkölt szellemű trónörökös-pár Szerbiából kiinduló összeesküvésnek esett áldozatul. A szomszéd állam hivatalos körei merényletek által lángba akarták borítani az osztrák-magyar monarchiát, hogy a beálló zavarok közt pártfogóik és a fellázított fajrokonok segítségével az óhajtott területeket birtokukba vehessék. A vizsgálat eredménye alapján az a nehéz, de elháríthatatlan kötelesség várt Magyarország és Ausztria diplomáciájára, hogy Szerbiát a bűnösök szigorú megbüntetésére szorítsa és hathatós rendszabályok keresztülvitelével biztosítsa a megdöbbentő aknamunka megszüntetését. Ezt külügyminiszterünk a július 23-án belgrádi követünk által átnyújtott jegyzék útján követelte. E jegyzék záradéka szerint július 25-én este 6 óráig vár követünk a válaszra. A szerb elvetemültség megindította a lavinát. Azt romboló útjában mi sem tartóztathatta fel többé. Princíp Gavrillo golyója két nemes élettel együtt Európa békéjét is elpusztította. Szerbia orosz biztatásra még a határidő letelte előtt elrendelte az általános mozgósítást és a jegyzék több pontját nem volt hajlandó teljesíteni. Erre ősz királyunk szintén azonnal elrendelte a részleges mozgósítást, július 28-án pedig megüzente a háborút. Hogy azután mi történt, sokkal közelebb esik hozzánk, hogy bárki is ne tudná. A lavina gördült tovább. A mi igazságos büntető-háborúnkat az entente hatalmai arra akarták felhasználni, hogy mind azt a titkos vágyukat, miket monarchiánk és hű szövetségesünk, a német birodalom ellen tápláltak, megvalósítsák. Valószínű, hogy szerették volna még ideig-óráig halasztani a nyílt mérkőzést, amíg teljesebben felkészülve törhetnek reánk, az u. n. közép-európai hatalmakra, de az erélyes német császár, látva alattomos tervüket, nyílt színvallásra kényszerítette őket.
