Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
8 liirneves iskola ifjúságát, volt tanítványait, tanárait, iskolai hatóságát, fenntartóját, barátait és jótevó'it. Szivem mélyéből üdvözöllek Téged, hazánk jövőjét, kedves ifjúság! Baráti szeretettel Titeket, kik velem együtt ez iskola fenkölt szellemében nevelkedtetek, ez iskola volt tanítványait! Titeket, kik velem együtt ezen iskolában nyertétek a férfikor munkájához és sikeréhez az irányt és most, mint ezen iskola hatóságának tagjai buzgósággal rójátok le tartozásokat. Téged, bámulatosan áldozatkész pozsonyi gyülekezet, melynek történetének minden lapja tanúskodik atyai gondoskodásodról 1 Önöket igen tisztelt uraim! Kik mai örömünnepünkre részint mint e város elöljárói és törvényhatóság bizottsági tagjai, részint pedig mint egyházi és iskolai hatóságunk, részint pedig mint hazánk közoktatásügyi kormányának képviselői jelentek meg. Mély hálával üdvözlöm Önöket, igen tisztelt hölgyeim, kik líceumunkat, internátusunkat szép munkájukkal támogatják. Utoljára, de nem mert utolsók, Önöket, igen tisztelt tanár uraim, kikre most van bízva az iskola tudománya, erkölcse és hazafisága. Önöket üdvözlöm és kérem, feleljenek meg híven hivatásuknak, neveljék ifjúságunkat igaz tudományban, erkölcsben, protestáns szellemben és az evvel egybeforrt hazafiságban. Ezen üdvözletben egyesítem szellememnek, melynek nincs se időben se korban határa, szívverését azokéval, kik 300 év előtt ez egyházat és iskolát alapitották, kérvén a Mindenhatót, hogy őket mennyei boldogságukban, bennünket pedig feladatunk teljesitésében segítsen atyai áldásával. A felügyelőnek igaz lelkesedést keltő üdvözlő szavai után Hirschmann Nándor líceumi igazgató mondotta el következő ünnepi beszédét: Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Ily ritka nagy örömünnep, mint a mai, önkénytelenül is egymáshoz fűzi a multat, jelent és jövőt! A múlté a ke- gyeletes megemlékezés, a jelené a hálatelt öröm, a jövendőé a rendületlen bizalom ! A régi idők emlékét feleleveníteni a mai nap tulajdonképeni feladata; de a legközelebbi érzés, mely kifejezést kér, mégis csak a jelenen való öröm és hála, hogy úgy adatott nekünk, a mint magunk előtt látjuk. Örök hálával adózunk a Mindenhatónak, hogy e napot megengedte érnünk, hogy fentartó egyházközségünket és vele iskolánkat, hitbuzgó és hazafias elődök e ragyogó alkotásait
