Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
9 az idők viszontagságaiban áldó kezével megtartotta és a hanyatlásból is mindenkor új életre keltette. Övé a dicsó'ség! Tiszteletteljes hálával tartozunk mindazoknak, a kik jelenlétükkel a mai napot emlékezetessé tették, a kik iskolánk munkáját elismerő' szavaikkal elhalmozták. Szívélyes hála önöknek is, tisztelt jelenlévők, iskolánk egykori tanárai vagy tanítványai, a kik az ország minden részébó'l idesereglettek, hogy velünk örüljenek, velünk ünnepeljenek, a kik örömmel keresték fel a jubiláló iskolát, hogy újra találkozzanak régi barátjaikkal és volt tanáraikkal, a kik nélkül a mai ünnep nem is lehetne az, a minek lennie kell, a jelen és múltnak ölelkezése. A jelenlévők szívélyes üdvözlése után a mai nap kizárólag a multat illeti, mert ünneplésre jogot csakis 300 éves mültunk ad. 3C0 év, mily hosszú idő! És ha végigtekintünk e 300 év történetén, mennyi küzdelem, mily sok fényes és sajnos gyászos esemény is tárul szemeink elé. Ott látjuk boldog emlékű elődeinket, a midőn 1606-ban az egyházközséggel együtt megalapították annak veteményes kertjét, iskolánkat is. A tanintézet magában foglalta akkor az elemi iskolát, a latin vagy tudósok iskoláját és a felső vagy szakiskolát. Mint tanítók a külföld, különösen Németország legkiválóbb tudósai működtek benne, akik az új iskolának rövid időn belül dicsőséget szereztek. 1656-ban a hívek az iskolának új, díszes épületet emeltek, melyet azonban 16 évvel későbben a mellette levő templommal együtt elvett Kolonie« Lipót. A „gyászévtized“ eltelte után — 1682-ben — a fen- tartó egyházközség a mai Konventutcában az iskola számára új hajlékot rendezett be, amely azonban nagyon egyszerű volt. Az iskola fennállása egyáltalában nem volt biztositva, mert az államhatalom és a szolgálatában álló kath. klérus kijátszotta az 1681. évi soproni országgyűlés határozatait és elütötte a protestánsokat a számukra biztosított oltalomtól. Iskolánk e miatt a XVIII. században sokszor a legkomolyabb válságokba jutott. De az isteni gondviselés a súlyos megpróbáltatások közepette is megtartotta ; elődeinknek hitbuzgósága és a jövőbe vetett reményük adott mindenkor újabb bátorságot a kitartásra. Lelkes férfiak, kiváló tudósok, mint Bél Mátyás, Beer Frigyes Vilmos, Tomka-Szászky János, Benczúr József, Stretskó János csüggedést nem ismerő kitartással és oly sikerrel vezették az iskola ügyeit, hogy nemsokára a magyar ev. iskolák között az első helyet foglalta el. A régi roskadozó helyiség szűk lett, ekkor a hívek 1783-ban a régi helyére új, emeletes épületet emelnek az iskolának. A XIX. században bekövetkezett nagy pénz-devalváció egyházunkat és vele iskolánkat is majdnem az enyészet szélére juttatta.
