Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
12 a magyar hazafiságnak és műhelye a boldogító, az ember - szerető' munkának ! Isten minket úgy segéljen 1 Az ünnepi beszéd után Albert József líceumi tanár következő gyönyörű ódáját adta elő: A pozsonyi ág. hitv. ev. egyházközség és líceuma jubileumára. Csillagjárás van. Kigyuladtak újra Csodás, bűbájos, rég' kihunyt napok, Benépesül a hadak fényes iája, Es visszatérnek ők, a hűk, nagyok. „A kik honért régen fegyvert fogának, Hitért szemébe néztek a halálnak, Mind feltámadtak!1'' — Zengi völgy, orom, S örömtűz ég, hazám, oltáridon. De mi, kiknek ragyogtak példaképül, Méltók vagyunk-e rájuk e napon?! Vagy himnuszunk, mely ünnepükre készül, Csak pengő érc és zengő cimbalom ? ! Miként kihűlt égi test fénysugara A mit mutat, már rég’ nincs a világba’ ; Az ünnepi magasztos, szép szavak Talán erős hitök visszhangja csak?! Az ünnepeljen, kinek szive tiszta, Kinél csak egy a „szükséges dologf Ki a múló földi jót dobja vissza, Mikor a mennyei kockán forog; Kinek keblét alázat köntösében, Vagy Istenért, hazáért harcra készen, Ha bujdokol vagy láncát csörgeti: Mindig egy égi eszmény ihleti. Hazáim, hány ily hű fiad volt a múltba'. És hű fiaddá hány lett idegen. A ki fajunk erényin felbuzdulva, Megosztozott sorsunkba' szívesen; Mit ők adtak: az új hit s mégis régi. Mit hirdettek örök élet igéi, De iskolát s oltárt mi emelénk, S a nagy, titáni harc érte miénk.
