Evangélikus liceum, Pozsony, 1903
17 Csak a neveket cseréljük fel és Wormszban vagyunk a burgundi királyok udvarában. Etel halálát csodás intő jelek előzik meg, mint a bur- gundok vesztét húnországba való utazásuk közben. Kriemhild Siegfried varázsüvegével átmegy Etele csarnokába és megöli a királyt, mint Siegfried látatlanul segítette Gunthert. Etele sebe vérzik, mikor Krimhild áll holtteste mellett, mint Siegfriedé, mikor gyilkosa, Hagen áll mellette. A krónikákban fennmaradt monda hézagait így iparkodott Arany átvett motívumokkal pótolni. Ebben az időban azonban messze állott még Arany a későbbi „Buda haláláétól. Szinte egy évtizeddel később Írja meg végleges alakjában a trilógia első részét, s az akkor már egészen más alakot nyer. A trilógia három részének összekapcsolására a legfontosabb változás az, hogy az isteni büntetés gondolatát teljes érvényességére emeli már „Buda halálá“-ban. Etele ura lesz a világnak és birodalma nem dől romba, ha önmagát legyőzi és bátyját megtűri maga mellett a trónon. Mikor ráemeli kezét, Hadúr könnyezik, de a sorsot ő sem változtathatja meg, a hunok birodalma legnagyobb királyuk bűne miatt elenyészik. így érlelődött meg lassanként Arany lelkében a trilógia vezéreszméje. E gondolatból kiindulva a hunok bukása csakugyan úgy tekinthető, mint legnagyobb királyuk gyilkosságának következménye. Amit krónikairóink, mint mellékes eseményt csak odavetve jegyeztek fel, ezt így használja fel Arany a trilógia egyes részeinek szerves összekapcsolására. A két testvér viszályát is máskép okolja meg, mint az első tervvázlatban. Amott nincs eléggé indokolva, hogy kilenc évi együttlét után egy álom, hogy keltheti fel egyszerre Buda lelkében a bizalmatlanságot. Most Arany szélesebb alapra fekteti a bevezető részt s a „körülményekben rejlő végzetességet“ oly szoros kapcsolatba hozza hőseinek leikével, hogy a katasztrófának ellenállhatatlanul kell bekövetkeznie. A költemény cselekményét Arany a régi tervhez képest összpontosítja, összesűríti. Kiindul az uralom megosztásából; Buda egy nap összehívja a hűn nép főit, megosztja öccsével a királyi széket s megesküsznek, egymás vérét isszák arra, hogy az új szertől el nem állnak. Már másnap a szász Detre Líceum Értesítője.
