Evangélikus lyceum, Pozsony, 1900

4 nevelik a gyermeket, az ilyen családi nevelést nem pótol­hatja semmi. De hát eljő az idő, eljő igen hamar még azon család­ban is, melyben a sikeres nevelés minden biztosítéka meg­van, mikor a gyermeknek el kell hagyni a családi tűzhelyt, el kell mennie idegenbe, mert hívja az iskola. — És a diák­gyerek éppen olyan korban van, a mikor a lélek legfogé­konyabb úgy a jó, mint a rossz benyomások iránt, a mikor tehát leginkább rászorul a szülők őrző szemére, vezető kezére és óvó intésére. A nevelés még akkor nem érhetett el azon fokig, midőn a gyermek a jót a saját ösztöne és belátása szerint követheti. Nem csoda, hogy ilyenkor a szülők lelkét nagy aggodalom fogja el. Szerencsés megoldást talált e tekintetben a régi jó időkben a szülői szeretet az ú. n. cserében. Az édes ott­hont sirató gyermeki szemek az idegen házban is nyájas arczokkal találkoztak. Az az idegen asszony is mintha olyan szemmel nézné, mint az édes anyja; az a hely, hol ettől fogva az év nagy részét tölteni fogja, mintha szintoly meleg és barátságos volna mint az otthon. Igaza volt az ilyenkor olyan élesen látó gyermeki szemnek. Atya és anya fogadta őt itt is gyermeke helyébe gyermekül. Jól tudták azok a saját tapasztalatukból, hogy mi kell az ilyen kis léleknek. A síró szemekből hamar eltűntek a könnyek, az édes anya megnyugodva vált el gyermekétől és a kis diák? — oh hiszen ő azért számlálta a napokat a hazamenésig — de jól érezte magát itt is és mindenkor szívesen tért vissza. Mert bevették a család körébe, törődtek apró kívánságaival, elhallgatták szívesen bizalmas csevegését, szeretettel buzdí­tották kötelessége teljesítésére, vigyáztak testére-lelkére s nagyobb korában is megtudták óvni a kisértéstől és rossz társaságtól. Sokan emlékeznek még vissza kegyelettel az ilyen cserehelyekre s gyönyörű emléket állított az ilyen családnak Jókai „Mire megvénülünk“ czímü regényében. Szinte sajnáljuk, hogy a Fürstenalleen hiába keressük a Fromm papa boltját. De a cserék ideje már lejárt s most már avval is keve­sebb az alkalom a családi nevelés pótlására. Nem mondom, hogy most már nem talál igaz szeretetre a diák sehol. Rokonok házán kívül akad még az idegenek közt is olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom