Evangélikus lyceum, Pozsony, 1900
család, a hol lelkiismereti dolognak tartják a rájuk bízott gyermeknél valóban helyettesíteni a szülőt s a hol megvan a képesség is a kellő nevelő hatásra az illető család műveltségében. De viszont az is igaz, hogy a diáktartás ma már leginkább csak üzlet dolga. A szállásadó nyerni akar a lakáson is, az élelmezésen is; a legtöbb azt hiszi, hogy teljesen eleget tett kötelezettségének, ha világos, egészséges szobát és megfelelő élelmezést nyújtott. Legfeljebb még ügyel arra, hogy az ő lakásán olyan botrány ne történjék, a mi miatt a tanárok eltilthatnák tőle a diákot; viszont akárhányszor szemet huny, hogy a diák ne mondja fel neki a szállást. Ilyen helyet, jó pénzért, kaphat a szülő eleget. Kaphat a szegény szülő fia számára olcsó szállást is eleget; már a vasútállomásnál fogadják a kinálgatók tömegesen. De hányszor fizeti meg ezt az olcsóságot aztán méregdrágán, nemcsak fia egészségével, fejlődésben elmaradásával, hanem a felügyelet és szeretetteljes bánásmód híján bekövetkezett erkölcsi sülvedésével is. Hány szegény, akármilyen jól tanuló diák kénytelen sötét, nedves szobában lakni, hova a szűk udvarról csak rossz levegő juthat be. Kiszállásoltunk mi már olyant is, a ki szállásadója családjával (és milyen családdal!) együtt lakott olyan szobában, hol még a takaréktűzhely is rontotta a levegőt. S még az olcsó szállás mellett is a nyomorúság sokszor arra kényszeríti a szegény diákot, hogy éveken keresztül, a míg csak instructorságot nem szerezhet, reggeli és vacsora nélkül éljen.*) Azt szokták erre mondani, csak hadd nyomorogjon, úgy lesz belőle ember! Már a melyikből! De azokról, a kik belepusztultak, nem szól a krónika. Hiszen éppen ebben a korban legfontosabb a kellő táplálkozás nem csak az élet- fenntartást, hanem a fejlődés előmozdítását is tekintve. Ilyenkor a nélkülözés nem edzés, hanem idő előtt való kimerítése a testnek, elcsüggesztése a léleknek, úgy hogy a tulajdonképeni életküzdelemre már fáradtan indul az ember. S aztán, ha a felügyelet hiányát említi az ember, arra *) Ezek a tapasztalatok nem csak Pozsonyra vonatkoznak, hanem minden középiskolára, mely nagyobb városban van.
