Evangélikus lyceum, Pozsony, 1900
6 azt szokták mondani : csak hagyjuk a fiatal gyereket magára, úgy nevelődik önállóságra! Hát tagadhatatlan, akad erre példa elég; de azok, a kik magukra hagyatva is megtudtak állani s nem romlottak meg, már természettől magukban bírták a kellő lelki erőt. De ne feledkezzünk meg arról a sokkal nagyobb számú seregről sem, mely éppen ebben a korban a felügyelet híján szívta magába azt a mérget, mely később megölőjévé lett. Nem olyan szembetűnő az erkölcsi romlás, hogy rögtön rámutathatnánk, sőt ha külső jelekből látjuk, akkor is kényes a bizonyítás. Az iskolának alig van módja rendszeres és sikeres felügyeletet gyakorolni a tanuló felett az utczán és a tanuló lakásán s ha nagy ritkán botrányos esetekre rájön, akkor már többnyire csak a büntetés szomorú feladata jut neki. Megelőző intézkedésre alig van módja. És már most hol van az a szülő vagy tanár, a ki teljes biztossággal előre meg tudná mondani bármely tanulóról, hogy annak a felügyelet hiánya nem árt meg? De menjünk egy lépéssel tovább. Eddig abból indultunk ki, hogy a szülői ház nevelése a legjobb és hogy azt legjobban a családi nevelés pótolhatja. A tapasztalás azonban sajnos azt is bizonyítja, hogy van elég szülői ház, melynek viszonyai a gyermeknevelés követelményeinek nem felelnek meg. Nem szólunk olyan szülőkről, a kik gyermekeiket nem szeretik; az ilyen esetek természetellenesek s hála Istennek, ritkák. Annál gyakrabban fordul elő az, hogy a szülő a legjobb akarata és legnagyobb szeretete mellett sem képes gyermekét úgy nevelni, a hogy kellene. A létért való küzdelem és a hivatás ma már annyira igénybe veszi a családfő összes erejét, a hivatal annyi időt töltet vele házon kivül, a munka, az izgalom annyira kimerítik, hogy a mikor haza megy, pihenésre vágyik; idegessége csendet, háborítlan nyugalmat követel, ha ugyan otthon is nem zavarják a kisérő gondok Hány képviselőtől, ügyvédtől, kereskedőtől, iparostól sőt tanártól is hallottam már a panaszt: én nem foglalkozhatom gyermekeim nevelésével; nem érek rá, ki kell őket a házból adnom, ha azt akarom, hogy valami legyen belőlük. — Mit ér, ha a gyermek testi szükségéről gondoskodnak, a lelki képzés s erkölcsi fejlesztést pedig e
