Evangélikus lyceum, Pozsony, 1896

azánk ezeréves fennállásának nagy nemzeti ünnepét a pozsonyi evangélikus egyház is egy századokra menő, üdvös és közhasznú alkotással ünnepelte ineg: háromszáz év óta fennálló Lyceumának uj, díszes és a kor követelményeinek megfelelő épületet emelt és ezt a nagy nemzeti ünnep évének szeptember hó 20-ik napján avatta fel és adta át nyilvánosan magasztos hivatásának és rendeltetésének. Ez uj alkotásával a pozsonyi evang. egyház a magyar evangélikus egyháznak és a magyar hazának uj, fontos szolgálatot tett és a közműveltségnek oly nemes áldozatot hozott, melylyel méltó utódjaként mutatta magát hitbuzgó elődeinek, kik fáradhatatlanok voltak a hitért és hazáért való áldozatok hozásában.

A reformatiónak egyik örök időkre fontos intézménye, mely egyenesen szelleméből folyt, az oktatás általánossá tétele volt. Mindenütt, hol az uj hit hódított és tért nyert, a templomok mellett iskolák is keletkeztek, mint az „egyház veteményes kertjei.“ A pozsonyi evang. egyházgyülekezet is, midőn hosszas küzdelmek és sikertelen törekvések után elvégre 1606-ban Pozsony városában megalakulhatott, azonnal iskola felállítására is gondolt és még ugyanez évben tekintélyes iskolát is szervezett, mely magába foglalta az elemi iskolát, a latin, vagy tudósok iskoláját és a felső, vagy szakiskolát. Oktatókul a külföld, nevezetesen Németország legkiválóbb tudósait és paedagogusait hívta meg, kik az iskolának csakhamar hírt és dicsőséget szereztek. A hívek