Evangélikus lyceum, Pozsony, 1893
2 1130 közti érmei épen olyanok, mint a cseh pénzdarabok, de rajtuk a szent Venczelen kívül, János, Miklós és Péter szentek typusai is előfordulnak. Legújabban Henrik brünni püspök (1126—50) s Cosrnas cseh krónikás fiától származó dénárokat is fedeztek fel. Mindeme legrégibb cseh-morva érmek nyers veretüek. Borziwoi (1100-7) és Szvatopluk (1107—9) alatt e veretek tetemesen javulnak s a 12-dik században I. Wladizláv (1109—25) és Szobieszláv (1125—40) idejében páratlanul szépek. Gyakran történeti jeleneteket tüntetnek fel híven, mint pl. a Barbarossa Frigyes által Wladizlávnak adományozott cseh királyi méltóság. Néha alig 16 mm nagyságú érmen öt személy van feltüntetve. De ez nem marad igy. I. Ottokár (1230 körül) óta pénzverés dolgában hanyatlás áll be. Ottokár rósz veretem már csak egy két betű vehető ki. Egyúttal a dénárok helyébe lépnek a brac- teaták, kezdődik a bracteata korszak. Bracteaták vannak nagyok, kisebbek s igen kicsinyek, de fájdalom I. és II. Ottokár (1253—78), valamint I. Venczel-éinek (1230—53) kivételével némák, megfejtésük tehát fölötte nehéz. Némely bracteáta a lauziczi- maszoviaiak után látszik készülve, tehát gyengéden tálalaku. Egyébiránt II. Ottokár egyik másik denára is egyenesen brandenburgi mintára vall. Jobb idő virrad fel a cseh-morva pénzverésre 1300-ban. Ez évben II. V e n c z e 1 (1278—1305) az első garasokat verette, koronával az egyik oldalon s oroszlán meg GROSSUS PRAGENSIS felirattal a másikon. Egy márkából 60 garas készül. E garasok aztán széles e világon terjedtek el. Az első u. n. aranyforintokat Luxemburgi János (1310—46) vereti, még idegen mintára, de már I. Károly (mint császár IY. 1346—78), IV. Yenczel (1378—1419) és utószületett László (1440—57) aranyveretei önállók. Míg tehát az előzők szerint a legrégibb cseh-morva érmek a 10-dik század elejéről valók: a legrégibb osztrák dénárok csak a 11-dik század végén, 1070 körül verettek. Mindnyájan némák és sok köztük a négyszögii (de a szögletek csúcsai hiányzanak, tompák). E dénárok kétségtelenül a babenbergi herczegéktől valók. Az irás hiánya, nemkülönben az önkényes, fölötte fantasztikus typusok miatt megfejtésök ép oly nehéz, mint a 13-dik és 14-dik századbeli stájer és karinthiai érmeké. A homályra azonban fényt vet a karinthiai Friezach. Friezachban ugyanis a 12-dik század végén a salzburgi érsek oly dénárokat veret, melyeket messze földön utánoztak. így például Stájerországban
