Evangélikus lyceum, Pozsony, 1893
S CHIMKOIANUM. Tizedik közlemény. Osztrák érmek. Osztrák érmek alatt a mai Ausztria-Magyarország osztrák részének, azaz Ausztria egyes országainak érmeit értjük. Ide sorozzuk ennélfogva Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország, Karinthia, Krajna, Görz-Gradiska-Isztria, Tirol-Vorarlberg, Salzburg, Cseh- és Morvaország, Szilézia, Galiczia, Bukovina, nemkülönben Dalmáczia érmeit. Dalmáczia ugyan jogilag Magyarországhoz tartozik, a mint azt az 1867-iki kiegyezés is elismeri, de tényleg ez idő szerint még a bécsi kormány alatt áll s így érmei idesorolandók. Ausztria magva a mai Enns alatti osztrák főherczegség. E köré sorakoztak idővel a kisebb-nagyobb országok. Ausztria neiu geográfiái egység, hanem történeti monarchia. E tény magyarázza meg egyúttal középkori pénzverésének sajátságait. Egységes pénzverést, a pénzverés egységes fejlődését Ausztriában hiába keresnék. Pedig eddigi eljárásomhoz képest a megjelenő éremlajstromnak épen középkori viszonyait óhajtom röviden feltüntetni. A mai Ausztria országai közül legrégibb, de egyúttal az egész középkoron át a többi országoktól eltérő pénzveréssel bir Cseh- Morvaország. A legrégibb cseh érmek a 10-dik század első évtizedeiből valók, talán szent Venczeltől. Venczel utódja Bolezláv (9B6—69) érmeit szokás a legrégiebbeknek venni, nevük solidus. E solidusok részint a bajor, részint az angol pénzdarabokat utánozzák, typusuk tehát vagy kereszt, vagy templomfődéi. I. és II. Bolezláv (969—99) nejeitől is néhány dénár maradt reánk, szintúgy Lubici Szobieszláv herczegtől. Fölötte változatosak Jaromir herczeg (1002—12) denárai, melyek byzanczi mintákra vallanak. E Jaromir, továbbá Uda 1 rieh (1012—37) és Bretizlav (1037—55) deuárain először fordul elő és neveztetik is meg szent Venczel. A byzanczi utánzatok mellett különben önálló cseh veretek is léteznek, t. i. háromsoros irás, lovag, zászlóvivő sat. A dénároknál kisebb pénzeket veret Spitignev (1055—61) és az első cseh király Wladizláv (1158—74.) — Morvaországbeli Brünn, Olmütz ;és Znaim herczegeitől szintén maradtak ránk dénárok, sőt még egy E u f e m i a nevű herczegnőtől is. Különben Morvaországnak 1055— Lyceum Értesítője. 1
