Evangélikus lyceum, Pozsony, 1888
4 verette, pl. Lu cull ei, Sullanak Lucullus nevű quaestora után, Antoniniani, Aureliani, Valeriani stb.; 2-szor az érmen levő typus után, pl. Victoriati, bigati, quadrigati; 3-szor a veretes helye után, pl. argentum Oscense; 4-szer a veretes módja után, pl. serrati, dentati; 5-ször a pénz súlya után, pl. dupondius, quadrans stb.; 6-szór becse után, pl. denarius, sestertius stb.; 7-szer a nép, állam, vagy város politikai függetlensége után stb. Pénzt a rómaiak akkor kezdtek használni, midőn a közlekedés folytán más, műveltebb, előrehaladottabb népekkel, főleg Alsó-Italia fejlett görögjeivel léptek közelebbi érintkezésbe. Az átmeneteit a tisztán cserekorból a pénznek használatára Plinius szerint (XVIII. 1.) Servius Tullius képezi. Servius rex, ugyanis ovium bovumque effigie primus aes signavit.'1 Ámde mily óriási különbség volt a rómaiak, görögök és kis-ázsiaiak legelső pénze között! Míg a kis-ázsiaiak legelső érmeiket aranyból verethették, a görögök már csak ezüstből; Latium s egyáltalában Közép- Italia szegény s durva őslakói pedig nemes érczekben szegény hegységeik miatt a rézhez voltak kénytelenek nyúlni s csak később, midőn a földművelés, kereskedés, bányászat fejlődése, de mindenek fölött szerencsés háborúk következtében meggazdagodtak, jutottak nemes erezek birtokába, verethettek ezüst s valamivel később arany pénzt is. Kezdetben a rómaiak nagyon idomtalan rézdarabokat (aes rude), rézrudakat használtak, melyeket súlyuk szerint becsültek meg s melyek 1/5 ónnal voltak vegyítve. Aesnek nevezték s ezzel egyáltalában pénzt jelöltek meg. Servius Tullius ilynemű öntött érezdarabjain leggyakrabban találkozunk disznó vagy más állat typusával. De emez érezdarabokat (aes signatum) nem öntötték még határozott súly szerint, a mérleget ezentúl is használni kellett. Ama bélyegek tehát egyes egyedül azt tüntették föl, hogy az ily módon jelzett darabok általánosan érvényes és divatos csereeszközök.-X* * A decemvir at us, valamint sok más tekintetben, úgy a pénz dolgában is korszakot alkotó, sőt úgy látszik a pénznek behozatala ama decemviratus törvénykezésének egyik lényeges részét képezte. A decemviratus korától ugyanis a rómaiak ama rézdarabokat értékökre vonatkozó jegygyei látták el, mi által mindenekelőtt a mérlegezés lett fölöslegessé: azaz ama rézdarabok a decemviratus korától tulajdonképi pénz jelentőségével ruháztattak fel. Az említett törvényes intézkedés értelmében a pénzegység (pénzláb, Währung) az as Ion, mely egy római fonttal egyenlő, Mommsen és Böckh kirtatásai nyomán 327’154 gr. Ámde az eddigi leletek mind arról tanúskodnak, hogy ezen legrégibb pénz súlyának 1/ti-a. hiányzott. Az as-ban tizenkét
