Evangélikus lyceum, Pozsony, 1888
5 unciának kellett lennie, holott csak 10 van tettleg. Csak elvétve találtatnak a tulajdonképi súlynál nagyobbnak. Berlinben, pl. van egy 337-95 gr. súlyú as. Az as-nak voltak, bár ritkábban, többesei, t. i. a dupondius, tripondius, quadrussis, quincussis és decussis, de ilyeneknek a mi gyűjteményünk nincs birtokában; az as-nak részei a semis, azaz fél as = hat uncia; a triens, azaz % as = 4 uncia; a quadrans, azaz 1/i as = 3 uncia; a sextans, azaz 1/e as = 2 uncia s az uncia = ]/12 as. Ázás és részeinek becsére vonatkozó, rendesen mindkét oldalon előforduló jegyek a következők: az as-on egy I, a dupondius on II, a tripondius-on III, a decussis-on X; a semisen egy S, mi egyáltalában a félnek a jegye, az uncia-n egy pont, a sextans-on kettő, a quadrans-on három, a triens-en pedig négy. Az as és részeinek, többnyire többeseinek reverse is, egyenlő, t. i. hajóelőrész (rostrum), mely Mommsen szerint valószínűleg Rómának ősrégi czímere volt, midőn Róma tengeri hatalma újból emelkedett. Az aver sen valamely istenség van és pedig az as-én, — többnyire a dupondius-, tripondius-, decussis-on is, Janus (penes Janum prima); a semis-én Jupiter (penes Jovem prima); a triens-én Minerva, a számok feltalálója; a quadrans-én Hercules, a vagyon szerzője, gyarapítója és megőrzője; a sextans-én Me r cu r, a kereskedés patronusa; az uncia-én Horn a (Mommsen 180 old.) Ezen legrégibh ó-italiai forgalmi pénzt — aes grave — nagysága, súlya miatt — hisz egyik másik darab 40 uncia-t, sőt egy kettő az as többesei közül öt fontot nyom — nem verették, hanem öntötték, nem számozták, hanem megmérlegelték. Formája egy-kettő kivételével köralakú. Az aversen és reversen ábrázolt typusok igen kidomborodtak, stylusok durva, kezdetleges, de erőteljes, velős. A pénzláb libral-lábnak, értéke libral-értéknek neveztetett, mert alapja a libra, azaz a római font volt. Az as és részeivel egyidejűleg Italia egyéb részeiben is létesítettek súlypénzt, minő azonban a mi gyűjteményünkben csekély számmal van, ép azért azt e katalógus első részében az ó-rómaival együtt fogom felsorolni, leírni s keletkezési helyét, már a mennyire lehetséges, felemlíteni. Ezeknek stylusa az ó-rómaitól lényegesen eltér, szebb, tetszetősebb. így pl. az etruskok súlypénzén az ábrák nem oly kidomborodtak, hisz jobban is értettek az érczek feldolgozásához. Campania súlypénze ellenben változatosabb, meglátszik rajta a görögök közelsége, a görög érmészet befolyása. Teljes súlyában, a mint már font láttuk, az aes grave tulajdonkép sohasem öntetett, tehát a Kr. e. 578—326 időben sem, pedig e súly később még többször reducáltatott, még pedig u. 1. bizonyos törvény szerint, t. i. mindig két-két unciával. Első ilyen beszállítása az as és részei súlyának a 326—264-iki
