Evangélikus főiskola, Pozsony, 1881

14

miszerint csak azok férhetnek a classicai ismeretek tárához, kik ama nyelvek megtanulására nem kíméltek semmi fáradságot. De ebből megint helytelenül következtetné valaki, hogy csak tudományos képzés végett és csak tudósok számára bírnak ezen nyelvek fontossággal. Az ó-classicai nyelvek a leghathatósabb alaki képző' eró'vel is bírnak, melyek felköltik és ébren tartják az összes szellemi erőket; kifejtik és gyakorolják az emlékező, képzelő, ítélő tehetségeket; előmozdítják és ügyesítik a szó- és írásbeli kifejezéseket, ezek a legczélszerűbb, legkiválóbb gymna- sticája a fejledező szellemnek. Igaz ugyan, hogy a szellemi fejlődés legelső mozzanata az anyanyelv által nyer kifejezést. Általa nyilvánul legközvetlenebbül a szellemi tevékenység első nyilatkozata; ebben tükröződik vissza leghívebben a nép egész jelleme és lelke. De az anyanyelv még sem azon legfőbb eszköz, hogy a végczélt, a mi az emberi szellem általános kiképzésében nyilvánul, általa sikeresen elérhessük. De azért mégis szükséges, hogy az egész oktatás kiindulási pontját, vezérlőjét ég alapját a nemzeti nyelv ismerete, öntudatos használata és elsajátítása képezze. Ezen czélhoz később hozzá kell járulnia egy másik czélnak is, t. i. a hazai nyelvet eszközül használni más nyelvek tanulására, idegen eszmekört, idegen világnézeteket felfogni és ez által a hazai eszmék körét szélesbíteni; elvonni más nyelvek és irodalmak köréből a kincseket, eszméket, és azokkal a honit gazdagítani: mindez a gymnasiumi nyelvoktatás feladata. E feladat elérésére czélzó irányok munkásságra késztetik a szellemet és fejlesztik a lelki tehetségeket. Mert midőn pl. az idegen nyelveknek anyanyelvűnkétől elütő sajátságait vizsgáljuk és azokat anyanyelvünkéval összehasonlítjuk: ekkor anyanyelvűnk szabályairól és különösségeiről is kell számot adnunk. Midőn pedig idegen nyelvből anyanyelvűnkre fordítunk, ez által nemcsak az idegen nyelvben kifejezett eszméket és gondolatokat veszszük át, hanem szóbőséget, kifejezésbeli csínt és szabatosságot is sajátítunk el. Csak az a kérdés most, vájjon az észbeli tehetségek fejlesztésére hatályosabb-e egyik nyelv a másiknál és lehet-e e tekintetben a régi nyelveknek nagyobb előnyt adni, mint az újaknak? E szempontból vizsgálván a nyelveket bizonyos, hogy azon nyelvnek van nagyobb előnye, mely anyanyelvűnktől több tekintetben eltér, hogy épen ezen eltérés késztesse ébredezni szellemünket a nyelvtani szabályok sajátságainak észlelésére;