Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Kozmáné Grünwald Éva: Hétpecsétes titok
köriratán pedig annak a postahivatalnak a neve volt, amelyik használta. A hivatali pecsétnyomó egyrészt záróeszközül szolgált, másrészt pedig a hivatalos okmányok hitelesítésére használták. Hivatali pecséttel zártak le minden hivatalos iratot, például a havi számadásokat, értékleveleket bizonyos értékhatár fölött és az értékcsomagokat. Ezeket át kellett kötözni csomómentes zsineggel és a végeit viaszpecséttel lezárni. Amennyiben toldani kényszerültek a zsineget, úgy ahány toldás volt, annyi pecséttel látták el a csomagot. A zsákpecsétnyomót a zsákzárlatok készítésénél, a pénzeszsákok lepecsételésénél alkalmazták, amennyiben nem amerikai zárat használtak. A pecsétlenyomatoknak érdekességüknél és sokféleségüknél fogva rendkívül nagy gyűjtőtáboruk volt mindig. Ennek köszönhető, hogy a Postamúzeum is őriz néhány szép és értékes postatörténeti pecsétgyűjteményt. Pecsétek károsodásai, restaurálás előtti állapot A tanulmány tárgyát képező 124 ív és az azokon lévő 2191 db viaszpecsét-lenyomat a következőképpen nézett ki a restaurálás előtt: A hordozóívek aránylag jó megtartásúak voltak, viszont nagyon porosak, piszkosak, meglehetősen savasak is egyben, és ezáltal könnyen repedtek. Legtöbb lap a tetején és az alján javításra szorult, némelyik szakadt, némelyik hiányos is volt. Minden íven egyenként 10-től 25 db-ig terjedő postahivatali viaszpecsét- lenyomat van, sűrűn egymás mellett és alatt. Az ívek mérete megközelítőleg egyforma, különbözőség csak annyiban van, hogy szimpla vagy dupla ívre dolgoztak. Mindkettőnek megvolt az előnye és hátránya is. A szimpla ív nehezen bírta a pecsétek súlyát, több helyen volt a papír szakadt, hiányos, a pecsétek nagyobb számban voltak megrepedve, kiesett darabok is gyakran hiányoztak. A dupla ívek viszont az esetek nagy többségében össze voltak ragadva azáltal, hogy a viasz átégette a papírt, ott átfolyt a viasz és összeragadtak az ívek. Az ép pecsét viszonylag ritka volt. Szinte valamennyin volt valamilyen elváltozás, az elszennyeződéstől kezdve a szétporladásig, elég széles skálán jellemezhetően. Leggyakoribb sérülések a szélek lepattogzása, törés kisebb-nagyobb hiányokkal, repedések, lemezesedés, defor- málódás, rovarrágás, penész, továbbá ezek kombinációi voltak. Restaurálás és konzerválás A pecsétlenyomatok restaurálási, konzerválási munkája három fő lépésből áll: tisztítás, kijavítás, állagmegóvás, utóbbinak része a megfelelő csomagolás és a biztonságos tárolás. A tisztítás során az ívekre és azon belül a pecsétre rakódott port puha ecsettel lehetett eltávolítani. Ezt követte az ívek leradírozása, kijavítása. A viaszpecséteket nedves ecsettel áttöröltem, majd azokat száradni hagytam. A kijavítás első lépéseként a repedések kezelése következett alkohol vizes oldatával, aminek hatására a meglágyított pecsétek enyhe repedései összeforrtak. Ez a las- Egy kevésbé sérült és egy nagyon hiányos pecsétlenyomat sú száradás miatt időigényes folya114
