Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008-2009
Kozmáné Grünwald Éva: Hétpecsétes titok
mat volt. Később, amikor nagy számban jelentkeztek az íveken a repedések és hiányok, tisztítás után a sűrű Planatollal való átkenés következett. Ez a ragasztóanyag az előbbihez képest gyorsabban ragad és némi fényt is ad a viasznak. Jelen restaurálási munka során, ahol egy íven 10-25 lenyomat is volt, elképzelhetetlen lett volna kipótolni a hiányokat. A gyűjteménykezelő által összegyűjtött és csatolt letöredezett darabokat a legtöbb esetben sikerült visszailleszteni a megfelelő pecsétekhez. Minden íven sor került a papír kipótlására vagy megerősítésére japán papírral, ahol annyira megrepedt a pecsét, hogy hátulról is javítani kellett, vagy átégett, kilyukadt a hordozóanyag. Ez után következett az ívek alján, tetején vagy az oldalakon lévő szakadások, hiányok, kijavítása, ahol kellett kipótlása, végül a lapok pákával való kisimítása. A viaszpecsétek nagyon törékenyek, ezért a megfelelő tárolás kulcsfontosságú. Először is minden ív alá, dupla ív esetében közé az eredeti dokumentumnál kb. két milliméterrel nagyobb savmentes karton készült, majd ezt belehajtogattam még egy dupla savmentes ívbe. A dokumentum ez után egyenként méretre hegesztett savmentes celo- fántasakba került, hogy még abban se tudjon csúszkálni. Figyelni kellett arra is, hogy pontosan akkora keménydobozban tároljuk az anyagot, amekkora a dokumentum, és mindegyikbe csak annyi kerüljön, amennyi egymásra károsan nem hathat. A dobozokat ezek után csak vízszintesen szabad tárolni és legfeljebb három darabot célszerű egymásra tenni. 1 15 A hétpecséttel lezárt postahivatali pénzeslevél előoldala
