Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Makkai-Várkonyi Ildikó–Kapi András Bálint: Emléknap a Postamúzeumban
A 20. század 60-as éveiben - a gépjárműpark erőteljes fejlődésével összefüggésben - megkezdődött a kisebb forgalmat bonyolító postai mellékvonalak felszámolása. Ezzel az intézkedésével a posta a küldemények és zárlatok szállítását fokozatosan a közútra terelte. A nemzetközi postaforgalomban Magyarországon utoljára 1999 áprilisában közlekedett mozgóposta-szerelvény a Budapest-Bécs vonalon, azóta a posta Nyugat-Európa irányába gépkocsikkal szállít. Az utolsó hazai mozgóposta 2004. június 25-én Szeged és Budapest között közlekedett. Ezzel lezárult egy korszak a magyar posta történetében: megszűnt a mozgó- és kalauzposták rendszere, amely csaknem 140 éven keresztül a postai szállítás európai színvonalon működő, környezetkímélő formája volt. A légiposta. Az első magyar repülőposta megindításának feltételeit az akkor még közösen működő osztrák-magyar hadügy és a magyar kereskedelemügy miniszterei szerződésben rögzítették. A repülőposta-járatok kezelését a Magyar Királyi Posta személyzete látta el. A légiposta-küldeményeket csak a Budapest 4. számú postahivatal vehette fel. Az első repülő - amely egy duplafedelű, 180 lóerős Ufág harci repülő volt -1918. július 4-én 10 óra 20 perckor indult útjára a Mátyásföldi repülőtérről. Ezzel hazánk bekapcsolódott a közép-európai repülőposta-hálózatba, hogy Nyugat és Kelet között a művelődés közvetítője legyen. Sajnos az öröm nem tartott sokáig, mivel az első indulást szerencsétlenségek láncolata követte, így a repülőposta-szolgálat mindössze húsz napig működött. Ezt követően az 1920januárjában megalakult Magyar Aeroforgalmi Rt. Budapest és Szombathely, majd Budapest és Szeged között indított légipostajáratot. Azonban ez a vállalkozás is rövid életű volt. A magyar forgalom 1922. március 10-én a francia légi forgalom keletre irányuló ágához csatlakozott, s ez év őszétől már két magyar vállalat is kapott légiközlekedésre engedélyt, amelyek ismét vittek postai szállítmányokat. Postakocsik. A vasútvonalak kiépülésével az utakról eltűntek ugyan a korábbi korok postai személyszállító eszközei - a delizsánsz vagy a malle-poste -, ám a fogatolt postajárművek új külsővel, új funkcióval továbbra is közlekedtek. Megjelentek a zártszek- rényű postakocsik, amelyek a vasúti összeköttetéssel nem rendelkező települések közötti forgalmat és a nagyobb városokban a helyi szállítást, kézbesítést végezték. Ezek a szabványos, zöldre festett, piros-fehér csíkkal és koronás postakürttel díszített járművek - kariolok, tárkocsik, levélgyűjtők - bonyolították a korszak csomag- és pénzforgalmát. Budapesten a lófogatú járművekkel végzett postaszállítást 1918 végéig szerződéses hajtők látták el. A fővárosi forgalom növekedésével azonban a szolgáltatás színvonala hanyatlani kezdett. A posta ezért 1919. január l-jével saját kezelésébe vette a szállítást, létrehozva a Magyar Királyi Postaállomást, amelynek feladata a fővárosi csomagkézbesítő szolgálat fogatolt járműparkjának fenntartása és gondozása volt. Budapest mindennapjaihoz hozzátartozott a kora reggeli órákban a postaállomásról a 70-es postahivatalhoz baktató lovak hosszú sora, akárcsak a kézbesítőkörútjukra induló, csomagokkal megrakott fogatok. Ezek a hagyományos postai járművek évtizedekig szolgáltak a fővárosban, a versenyt azonban nem tudták felvenni a motoros meghajtású járművekkel, így az állomás 1958. december 31-én bezárta kapuit. Vidéken a fogatolt postakocsik még az 1960-as években is részt vettek a postaszállításban. Az utolsó lófogatú postajármű 1968. október 1-jén gördült ki az aszódi postáról. Ezen a napon a magyar posta ünnepélyesen elbúcsúztatta utolsó fogathajtóját, Bartók Pált, s megvált utolsó postás lovától, Csillagtól is. 56
