Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Makkai-Várkonyi Ildikó–Kapi András Bálint: Emléknap a Postamúzeumban
A szállítás történetében a belsőégésű motor megjelenése nyitott új fejezetet. A magyar posta - valamennyi külföldi társintézményt megelőzve - elsőként alkalmazott benzinmotoros járműveket szállítószolgálatában. Az első kísérleti postajárművek 1896 és 1900 között készültek a Magyar Királyi Posta Mátyás téri Járműjavító Műhelyében. Csonka János tanműhelyve- zető és Bánki Donát műegyetemi tanár világraszóló közös találmányát, a porlasztót, a gyakorlatban először ezeken a járműveken alkalmazták. Az 1900-ban háromkerekű postai gépjárművekre kiírt pályázatot a Ganz gépgyár nyerte el a Csonka János tervezte motoros triciklikkel, amelyeket egy emberöltőnyi ideig használtak a fővárosi levélgyűjtő-szolgálatban. További fejlesztésre 1902-ben került sor. A nagyobb fővárosi postahivatalok és pályaudvarok közötti szállítás gépesítésére kiírt postakocsi-pályázat győztese Szám Géza ferencvárosi műszerész lett, aki 3 lóerős, 200 kg-os automobiljával négy külföldi autógyárat utasított maga mögé. Az 1904-ben kiírt újabb nemzetközi gépparkfejlesztési pályázatra két magyar cég jelentkezett: a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rt., valamint Rökk István budapesti gépgyára. Mindkét cég Csonka János-konstrukciókkal pályázott, amelyekből a posta 4-4 darabot vásárolt. A Csonka-féle postaautó 1905. május 31-én gördült ki 2000 km-es pró- baútjára a műegyetem műhelyéből. A 26 km/óra átlagsebességű jármű első útjának dátuma egyben a magyar autógyártás kezdetét is jelöli. A magyar postának a levél- és csomagszállítás gépesítésére irányuló törekvései, illetve a magyar fejlesztésű postai gépjárművek külföldön is elismerést szereztek. A postai szállítókapacitást 1914-ben 3500 fogatolt és 230 motoros meghajtású jármű képezte, míg 1940-ben 1500 lófogatú járművel már csaknem 400 géperejű jármű állt rendelkezésre. Ezek az adatok jól illusztrálják a motoros járművek nagyarányú térnyerését a 20. század első felében a postai szállítószolgálatban. Posta Kísérleti Állomás. 1891-ben Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter rendelete alapján megalakult a Posta Kísérleti Állomás, amely először a főposta épületében kapott helyet. Főbb feladatai a következők voltak: a meglévő távíró- és távbeszélő-berendezések üzembiztonságára kiható tényezők vizsgálata, a berendezések elektromos jellemzőinek állandó ellenőrzése és a hibák elhárítása, illetve a posta által használt anyagok vizsgálata, tanulmányozása. Itt kell még megemlíteni az elektrotechnika, különösen a távíró- és távbeszélő-technika terén felmerülő újítások figyelemmel kísérését, a gyakorlati értékű találmányok vagy külföldön alkalmazott újítások vizsgálatát és azok esetleges bevezetésének javaslattételét. Az állomás első vezetője Kolossváry Endre postafőmémök volt, a méréseket pedig a posta és távírda szakosztály kinevezett mérnökei végezték. A sok munka és a kevés hely miatt a kísérleti állomást 1903-ban a vezérigazgatóság áthelyezte a Nagymező utcai telefonközpont magasföldszintjére, de mivel ez a hely sem felelt meg az elvárásoknak, 1912-ben a Gyáli út 22. szám alá költözött. S bár az állomás az I. világháború alatt súlyos veszteségeket szenvedett, az itt végzett áldozatos munka meghozta gyümölcsét. Az állomás, a későbbi Posta Kísérleti Intézet országos és nemzetközi hírnévre tett szert. A magyar rádiózás, majd a magyar televíziózás kezdete is az itt tevékenykedő tudósok és postamérnökök kutatómunkájának eredménye. Itt dolgozott például dr. Békéssy György, későbbi Nobel-díjas fizikus, dr. Magyari Endre, a hazai rádiózás úttörője, dr. Nemes Tihamér, a magyar televíziózás elindítója, dr. Horváth Lajos, az első magyar tévé-kocsi megalkotója - és még sok híres tudós, akiknek nevét hosszan lehetne sorolni. Most azonban következzen néhány olyan jellegzetes esemény a 20. századi Magyarországról, amelyek létrejöttéhez a Posta Kísérleti Intézet közreműködésére 57
