Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között

villamos jelzők felállítása, berendezése és üzemben tartása az állam kizárólagos joga. A törvény értelmében Puskás Tivadarral is szerződést kötöttek, amely szerint a budapesti tele­fonhálózat a kincstár tulajdonába ment át amellett, hogy 30 évig még Puskás Tivadar bérel­hette. Ezt követően az állam új távbeszélővonalak létesítésébe kezdett. Összegzésként el­mondható, hogy Koller Lajos az egyesített intézmény fejlesztésével éppen olyan elhivatott­sággal foglalkozott, mint amilyen kötelességtudóan és nagy buzgalommal korábban a táv­írót szolgálta. A kitűnő mérnökszakember, a jeles vezető pályafutását 53 éves korában, 1891 végén bekövetkezett halála törte derékba. így 1896-ban már nem vehetett részt a Budapesten megrendezett nemzetközi távíróértekezleten, amelyet éppen az ő közbenjárásának köszönhe­tően tartottak hazánkban; s a Baross miniszter által létrehozott postamémöki karral sem tudott szorosabb érintkezésbejutni, amelytől többekkel együtt a magyar posta fellendítését remélte. Országos posta- és távírdafőigazgatónak 1892. január 1-jétől az utókor által csak nagy reformernek nevezett Heim Pétert5 (1834-1904) nevezték ki, akit 1867-ben még Gervay vett maga mellé minisztériumi fogalmazóként, s aki Gervay nyugalomba vonulása után Koller Lajossal a posta és a távíró egyesítését végrehajtotta. Heim tehát 1887-től Koller Lajos felülvizsgálati hatásköre alatt, 1892-től pedig önállóan irányította a magyar posta, távíró és telefon ügyeit. Érdemei között nem hagyható említés nélkül, hogy postai re­formeszméihez Baross Gábor támogatását is el tudta nyerni. Heim Péternek köszönhető ugyanis, hogy 1887-ben hazánk felmondhatta az 1868-as magyar-osztrák postaegyez­ményt, s helyette 1888-ban olyan posta- és távíróegyezményt írhatott alá Heim kidolgo­zásában, amely a belföldi forgalomban a rég óhajtott függetlenséget, a nemzetközi forga­lomban az egyenjogúságot biztosította a magyar postának. Az egyezmény értelmében Heim Péter Baross Gábor felhatalmazásával s az ún. külön osztály kiváló munkatársaival - mint Demény Károly, dr. Hennyey Vilmos, dr. Baló Géza, Vater József - látott hozzá a magyar posta- és távírószolgálat megreformálásához. Az eredményes átalakítások a kül­földi országok elismerését is kivívták, az újítások közül többet átvettek, például az általa bevezetett zsákzár, az amerikai lakat alkalmazását. Kortársa, Demény Károly szerint e reformkorszak ugyan Baross Gábor, a vasminiszter nevéhez fűződik, mert az ő bizalma és 5 Heim Péter: 1834. augusztus 4-én Nagyszentmiklóson született egy hatgyermekes, kékfestőiparos család elsőszülött fiaként, akitől az apa, Heim Henrik az üzem átvételét remélte. A fiú azonban másra vágyott, ifjú­korában amellett, hogy apja kékfestő üzemében dolgozott, szorgalmasan olvasott és tanult, hogy sorsa irányí­tását saját kezébe vehesse. A posta szolgálatába 16 évesen lépett, amikor elszegődött hivatali kisegítőnek apja jó barátjához, a bánátkomlósi postamesterhez. Az expeditori vizsgát Temesváron tette le, ahol postakiadói munkája mellett elvégezte a középiskolát, majd Budapesten a jogi egyetemet. 1866-ban ügyvédi vizsgát tett, s 1867-ben Gervay Mihály a minisztérium postaszakosztályának fogalmazójává nevezte ki. Az ekkor már rendkívül sokoldalú, francia, német és angol nyelven is beszélő Heim Pétert 1871-ben Németországba és Svájcba küldték tanulmányútra, 1874-ben pedig Gervay Mihályt kísérhette el az Egyetemes Postaegyesület berni alakuló ülésére. Személyében 40 évi szigorú és fáradhatatlan munkásságának eredményeként az utókor a modem magyar posta alapkövének letevőjét tiszteli. Érdemes munkásságáért a Lipót-rend lovagkeresztje és a Szent István-rend kiskeresztje kitüntetésben részesült. Rendszeresen publikált, szakcikkei a Budapesti Szem­lében és külföldi lapokban is megjelentek. 1904. július 20-án Budapesten hunyt el, földi maradványait 22-én a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra (29/3-4-17), azonban 1914. március 21-én áthelyezték az 1906. december 31-én eltemetett Heim Pétemé sírjába (29/3-3-58). Sajnos ez a sír ma jeltelen. A házaspár síijaira vonatkozó információt a Kerepesi temető munkatársától, Kovács Árpád úrtól kaptam, akinek e helyen is köszönetemet fejezem ki. Megjegyzendő még, hogy fiuk, dr. Heim Pál (1875-1929) híres gyermekgyó­gyász, egyetemi tanár szintén a Kerepesi temetőben nyugszik (36/2-1-26). Unokájuk, Heim Ernő (1904— 1980) neves építész pedig a Farkasréti temetőben (6/16.(6/B)-l-ll), védett sírban. 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom