Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Bartók Ibolya: Az önálló magyar posta fejlődése 1867 és 1944 között

erős akarata nélkül meg sem indulhatott volna, de a sikeresen elvégzett reformmunka dicsősége mindörökre Heim Péteré, a magyar posta zseniális, bátor és gyakorlati érzékű reformátoráé marad.

Heim Péter négyévi országos posta- és távírdafőigazgatói működését is a szigorúság és a fáradhatatlan munkabírás jellemezte. Ebben az időben a telefon térhódítása miatt a távíró fejlődése hazánkban is inkább a technika tökéletesítésére szorítkozott. 1892-ben a Zsolnay-gyárban kiváló minőségű porcelánszigetelőket gyártottak, illetve az új távírókészülékek és berendezések, köztük a Hughes-gépek is, már Magyarországon készültek. Közben Budapest és Bécs között megépült az első magyar interurbán telefonvonal, illetve az első három - Fiume, Sopron, Győr - állami kezelésben létesült városi telefonhálózat. 1893-ban pedig nagy ünnepségek közepette nyíltak meg a belföldi interurbán távbeszélő- vonalak Pozsony, Győr, Budapest, Szeged, Temesvár és Arad között. Heim Péter 40 évi állami szolgálat után 1895. augusztus 20-án egy váratlan esemény miatt saját kérésére vonult nyugalomba. Történt ugyanis, hogy az anyagi gondokkal küszködő, túlzottan szigorú szolgálattal, rideg hivatali bánásmóddal és folyamatos pénzbüntetésekkel sújtott budapesti levélhordók küldöttsége május végén a legfelsőbb vezetőhöz fordult, s bár Heim meghallgatta őket, kéréseiket mereven elutasította, ezért másnap a levélhordók sztrájkba léptek.

Heim Péter nyugalomba vonulása után Szalay Pétert6 (1846-1908) 1895. augusztus 20-án már nem országos posta- és távírdafőigazgatóvá, hanem a posta, a távíró és a távbeszélő elnökigazgatójává nevezték ki. Az új elnökigazgató az intézmény legfelső vezetését átszervezte, a minisztériumi szakosztályt 1896. június 1-jétől szélesebb hatáskörrel rendelkező Posta- és Távírdavezérigazgatósággá alakította át. Vezetése alatt a postának új korszaka kezdődött. A szolgálat egyszerűsítése, a személyzet szolgálati idejének rövidítése, munkaterheinek enyhítése, egészségügyi viszonyainak javítása, anyagi és társadalmi jólétének emelése, továbbá a közönség érdekeinek minél hathatósabb szolgálata, illetve a magyar posta teljes függetlenítése volt legfőbb törekvése. Kiváló vezetői rátermettségéről többször tanúbizonyságot tett. A millenniumi kiállítás, valamint a kiállítás alkalmából Budapestre összehívott nemzetközi távíróértekezlet szervezését és vezetését a várakozáson felül teljesítette. Lankadatlan buzgósága és a vezetése alatt működő szervezőbizottság az ezredéves kiállítás postapavilonját a legsikeresebb csoportok egyikévé tette, amely tetszetős környezetben és tanulságos csoportosításban mutatta be az akkor már európai színvonalú hazai posta, távíró és távbeszélő fejlődését. A Budapesten első ízben tartott nemzetközi távíróértekezlet pedig nem csupán a Magyar Királyi Postának, hanem az egész országnak dicsőséget hozott. Az elnökigazgató közel hat héten át vezette az értekezlet tanácskozásait.

6 Szalay Péter: 1846. október 6-án Budán született. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1867-ben ügyvédi pályára lépett, majd 1868-ban Gorove István a postai szakosztály segédfogalmazójává nevezte ki. Itt a posta- szolgálat elméleti tudományát Gervay Mihály országos postafőigazgató vezetése mellett sajátíthatta el, a gyakorlati teendőket pedig 1872-től a zágrábi postaigazgatóságnál, miközben Trieszt és Fiume tengeri és szárazföldi postaszolgálatát is tanulmányozta. A szakma minden lépcsőfokát megjárva haladt felfelé a ranglétrán, fogalmazói, titkári, osztálytanácsosi előléptetése után 1888-ban osztályvezetővé, 1894-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki, 1895-ben pedig elnökigazgatóvá. Pályája során számos hazai és nemzetközi konferencián és kongresszuson képviselte sikerrel hazánkat, többek között Budapesten, Washingtonban, Rómában, Londonban és Lisszabonban. 40 évet meghaladó érdemes munkássága elismeréséül a Vaskoronarend II. osztálya, a Ferenc József-rend középkeresztje kitüntetésben részesült, s több külföldi közül az orosz Szent Szaniszló-rend, az olasz Koronarend és a török Medzsidije-rend nagykeresztjének volt tulajdonosa. 1908-ban Budapesten hunyt el, földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra (29-1-3).

97