Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Makkai-Várkonyi Ildikó–Kapi András Bálint: Emléknap a Postamúzeumban
Időközben a hivatalok életének nélkülözhetetlen eszközei, a bélyegzők is megújultak. A 19. század utolsó évtizedében a betétszerkezetűek mellett megjelentek a kerékrendszerű postabélyegzők. Ezeken a dátumúidon elhelyezkedő keltezés változtatását a keletjelölő elemeket tartalmazó korongok forgatásával érték el. Az 1890-ben kiadott miniszteri rendelet a kincstári és a nagyobb postahivatalok részére kötelezővé tette a kerékrendszerű bélyegzők használatát. Ezeken a bélyegző közepén futó pánt hossza egyúttal a postahivatalok kincstári vagy magán postamesteri jogállását, besorolását is jelezte. A postai gyakorlatban gyorsan elterjedő kerékrendszerű bélyegzőket egészen az ezredfordulóig használták. Az 1910-es évektől a jelentősen megnőtt küldeményforgalom szükségessé tette a bélyeges mellett a készpénzes bérmentesítést is, amelyhez 1920-tól bérmentesítő bélyegzőket használtak. Dr. báró Szalay Gábor vezérigazgató 1928-tól már postabérmentesítő gépeket rendszeresített. Postaépületek. A kiegyezés előtti időszakban a postaépületek viszonylag kisméretűek voltak, és nem különböztek az adott település lakóházaitól. A gazdasági fellendülés, iparosodás külsőleg is érzékeltetni kívánta a jólétet. A 19. század második felétől felerősödött a historizáló eklektika, amely régebbi korok motívumaihoz, főként a reneszánszhoz nyúlt vissza. A különböző stílusok és stíluselemek megjelenése mellett a homlokzatok mozgalmassá váltak, a zárt formákat tornyok, kupolák oldották fel. Ilyen épület például Budapesten a főposta épülete, amelyet Koch Henrik sógorával, Skalintzky Antal műegyetemi tanárral tervezett. A századforduló körül számos építész szakított az addigi stíluselemekkel, és olyan homlokzatokat terveztek, amelyek az iparművészeti mozgalomra támaszkodva új formákat, lendületes rajzú elemeket és díszes virágmotívumokat építettek be. Számos igazgatósági épületet emeltek ezeknek az elképzeléseknek a hatására. Ilyen a pécsi igazgatóság épülete is, amely Balázs Ernő terve alapján készült el. A francia reneszánsz stílusban tervezett homlokzat építészeti tagozatai a magasabb szinteken mind díszesebbekké válnak. Majolikából a helybeli Zsolnay-gyár készítette a krabbákat, de a színes zománcos, mintázott tetőcserepek is emelik az épület fényét. A századforduló legkiemelkedőbb - a postához közvetve kapcsolódó - építészeti remeke talán Lechner Ödön Postatakarékpénztár épülete. Lechner 1899-ben pályázaton nyerte el a megbízást. Az építkezés 1900júliusában kezdődött, majd alig egy év elteltével 1901 októberében be is fejeződött. Itt nem csak a homlokzat és oromfal ívelő téglakeretekbe foglalt díszített falmezői, a fehér zománcú téglaszalagok közé fogott, vakolatba ültetett mozaikdíszítés sajátosan finom formavilága vagy a Zsolnay-kerámiával díszített tetőzet jelent értéket az épületen, hanem a nagy belső tér díszítmény világa is. A két világháború között a magasépítési osztály inkább csak az építések előkészítésével foglalkozott, bár néhány építkezésre akkor is sor került. Ilyen volt például a budai postapalota, amely a vezérigazgatóság részére készült. A tervpályázaton az első díjat Sándy Gyula műépítész, műegyetemi tanár kapta, akinek a nevéhez fűződik a zágrábi igazgatósági épület tervezése is. A kivitelezés két ütemben történt: 1925 nyarán az ország első forgógépes rendszerű távbeszélőközpontjának elhelyezését szolgáló épületrész készült el, majd egy évvel később a befejező épületrész. AII. világháborúban azonban a palota jelentős sérüléseket szenvedett, amiért a vezérigazgatóság csak 1947 közepén kezdhette meg teljes újbóli működését. Az ország városaiban, falvaiban a későbbiekben épült postai és távközlési épületeket főként a Postai Tervező Intézet tervezői, de rajtuk kívül más irodáknál tevékenykedő magyar építészek is folyamatosan tervezték - színesebbé, változatosabbá téve az építészeti megoldásokat. 54
