Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008

Makkai-Várkonyi Ildikó–Kapi András Bálint: Emléknap a Postamúzeumban

A Balázs Ernő tervei alapján épült pécsi postapalota A mozgóposta. Nem lehet teljes ez a visszatekintés a posta és a vasút kapcsolatának jellemzése nélkül. Már csak azért sem, mert mindamellett, hogy a személy- és áruszállítás­ban a magyar postának a vasút egyszerre volt partnere és riválisa, évtizedekig a legfonto­sabb szállítója is lett. A magyar posta már a kiegyezéskor egyik legfőbb feladatának a gyors és megbízható szállítást tekintette, éppen ezért az egész országot behálózó mozgóposta­rendszer kiépítését tűzte célul. 1868-tól a mozgóposták már pest-budai irányítással közle­kedtek. A vasúti szállítószolgálat kapacitásbővülését jelzi, hogy míg 1880 körül csupán 18 mozgóposta járta az országot, 1913-ban már csaknem 650 mozgópostavagon közlekedett. A mozgóposták egy mobil irányító postahivatal szerepét töltötték be. Működésükhöz speci­ális térszerkezetű, kezelőszakaszra és csomagraktárra osztott vagonokra volt szükség, ame­lyek az állomásokon felvett anyag menetközti feldolgozására is alkalmasak voltak. A vasúti postakezelésnek két változata alakult ki: azokat a mozgópostavagonokat, amelyekben a küldeményeket feldolgozták és osztályozták mozgópostának, illetve kalauzpostának nevez­ték, amelyekben csupán a felvett zárlatokat továbbították, jegyzékelő-menetnek hívták. A mozgóposta-hálózat egy jól szervezett, összehangolt szolgáltató-rendszerbe illesz­kedett, amely biztosította a posta és a vasút kölcsönösségen alapuló együttműködését. Részletesen szabályozták a mozgóposták és a pályaudvari postahivatalok kapcsolatát, meghatározták a mozgóposta kezelésének rendjét, továbbá a zárlatok közvetítésének és cseréjének szabályait. A magyar posta e téren - a vasúttal karöltve - külföldi összehason­lításban is magas színvonalon szolgáltatott. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom