Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Kovács Adrienn: Hermész
Kovács Adrienn Hermész Az ősi vallások a természeti erőktől való félelemből, a megnyerésükre irányuló törekvésből sarjadtak ki. Az itáliaiak hite szerint az embert már születésekor jó és ártó szellemek veszik körül. Az irántuk tanúsított tisztelet, a nekik bemutatott áldozat a mindennapi élet szerves része volt. Az ősi kultúrák az emberiség legfőbb vívmányait is valamiféle isteni eredettel magyarázták. A forradalmi újítások, az emberiség fejlődését előremozdító találmányok többnyire valamiféle isteni cselekedethez, ödethez kötődtek. Sok esetben úgy jelentek meg, mint az emberek felé gyakorolt kegy vagy nekik szánt ajándék. Az ókori ember életében minden területnek megvolt a maga istene vagy patrónusa, a leghétköznapibb foglalatosságoktól kezdve az elvontabb, spirituális tevékenységekig. Köztudott, hogy a klasszikus görög hiedelemvilágban a kapcsolatteremtés, a szóbeli üzenetközvetítés égi felelőse Hermész volt, az ábrázolásokat, írásbeli és tárgyi emlékeket tekintve az ókori Görögország egyik legnépszerűbb istene. Alakja egyértelműnek tűnhet, de egy kis kutatás során hamar kiderül, hogy Hermész alakja korántsem egydimenziós és letisztult, sőt rendkívül ellentmondásos és nyugtalanító. Kerényi Károly1 ezt ekképp fogalmazta meg kitűnő Hermész-tanulmányá- ban: ,flem csak valami közvetlenül áttetszőre, hanem valami riasztóan visszataszítóra is fel kell készülnünk, hogy sikerüljön az isteni alakját a maga egészében felidéznünk.”1 2 A görögök számára Hermész - akárcsak a többi antik isten - nem csak egy név volt, egy alaktalan, elvont jelenség. Személye - amelyhez az eposzok óta szemléletes, emberi megjelenítés is társul - rendkívül mély és gazdag jelentéstartalmat hordozott. Hermész szerepei a homéroszi írásokban, a himnuszban megénekelt születése, az antik vázaképek * f.:. A Postamúzeum Hermész-ábrázolása Gács Lajos alkotása 1 Kerényi Károly (1897-1973): neves klasszika-filológus, vallástörténész. Hazai és külföldi egyetemi tanulmányait követően a Budapesti és a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán is tanított. Ókortudományi és vallástörténeti művei nemzetközi elismertséget hoztak számára, a Magyar és a Norvég Tudományos Akadémia is tagjává választotta. 1943-tól Svájcban élt és alkotott, 1948-ban Baumgarten-díjjal, 1990-ben - posztumusz - Széchenyi-díjjal tüntették ki. 2 Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 10. p. 128
