Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Kovács Adrienn: Hermész
ábrázolásai és az őt megörökítő márványszobrok több, egymásnak ellentmondó aspektussal gazdagítják az istenség képét.3 Elég csak végigtekintenünk Homérosz eposzi jelzőin vagy a himnusz gyermek Hermészének megszólításain. Egyszer istenségnek kijáró dicsérő szavakat találunk: dicső, kegyes, nyájőrző, Zeusz ragyogó gyermeke, aranyvesszős Hermész, hasznotadó, javak osztogatója. Másszor zavarba ejtően negatív tartalmú jelzőket olvashatunk: tolvajvezető, ravasz fiú, tolvaj Hermész, nyájnyakazó, ravasz-lelkű, Argoszölő, feketéllő éjszaka társa. Ahhoz, hogy megértsük a Hermész-jelenségben rejlő ellentmondást, mélyre kell merülnünk a mitológia és a kultúrtörténet világába. „Utunk - mint igazi hermétikus út - nagyon messzire vezet.”4 Hermész5 a tizenkét olümposzi isten egyike, Zeusz főisten és Maia6 nimfa gyermeke, az antik kultúrtörténetben már a legkorábbi időktől fogva tisztelt istenség. Ha csak gyorsan, felsorolásszerűen tekintünk végig patrónus és egyéb feladatain, már akkor is kirajzolódik szerepeinek paradox gazdagsága. Ő volt a pásztorok, nyájak és gulyák, kereskedők és pénzváltók patrónusa, a lant feltalálója és a költészet inspirálója, de nevéhez fűződik a súly- és hosszmértékek, a kalendárium, valamint a betűk és a szónoki művészet adománya is. Könnyed és gyors mozgású ifjú alakja gyakran kíséri az ügyességi sportokat, elsősorban az atlétikát. Szárnyas, sokfelé járt istenség lévén a közlekedés, a róla elnevezett útjelzők, valamint az utazók és vendéglátók patrónusa. Egyfajta jóstehetséggel is bírt, így kapcsolódott össze neve a jövendőmondók, jósálmok és jósmadarak védelmével. Egy másik aspektusában a tolvajok, csalók, esküdözők istene. Egy újabb, mélyebb és misztikusabb szerepében szelíd lélekvezető, alvilági kalauz. Minden magyarázat nélkül is érzékelhető, hogy Hermész egyszerre ad és elvesz, egy személyben jó szándékú kalauz és félrevezető, ékesszóló hírnök és ravasz esküdöző, kegyes segítő és kegyetlen gyilkos. Ellentmondásos és sokarcú istenség, akinek alakja a klasszikus mitológián túl egy mélyebb hagyományban gyökerezik, s akinek a római Merkúr-alakból kitörölt vagy letagadott sötétebb oldala éppúgy hozzátartozott a görögség által alkotott istenképhez, mint a fényes és okos ifjúé. Hermész alakja a mitológiában Az irodalmi alapforrások Hermész alakjáról különböző mélységben nyújtanak kutatási anyagot. A homéroszi eposzok közül az Iliászban ritkán bukkan csak fel alakja, az Odüsszeiában már több és árnyaltabb szerep jut neki, de a legérdekesebb aspektusai a legkésőbbi keletkezésű, homéroszi Hermész-himnuszban kerülnek felszínre.7 Az eposzok keletkezé3 Hermész alakja leginkább a homéroszi eposzokban és a Hermész-himnuszban rajzolódik ki. Munkámhoz ezeket a forrásokat vettem alapul, az idézetek Devecseri Gábor fordításában olvashatók. 4 Kerényi Károly: Hermés, a lélekvezető. Budapest, 1984, Európa, 102. p. 5 Hermész nevének eredeti görög írásmódja: EPMHI. Az etruszk hiedelemvilágban a görög isten megfelelője Turms volt, a római mitológiában pedig Mercurius, magyar írásmóddal Merkúr. Maga a név a hermeneuo görög igére vezethető vissza, melynek jelentése kifejt, magyaráz, fordít, tolmácsol. 6 Maiáról nevezték el az év ötödik hónapját, az Ikrek havát, a májust. Az Ikrek havában Hermész uralkodik, bolygója a Merkúr. 7 Az ókori és az irodalomtörténeti hagyomány mindkét eposz költőjének Homéroszt tartja. Keletkezésükről kevés biztos tudható. Az azonban bizonyos, hogy a Kr. e. 8. századból származnak, és az Iliász közel egy emberöltővel korábbi alkotás. Az ún. homéroszi himnuszok nem Homérosz alkotásai, de minden bizonnyal homéroszi szövegekből saijadtak. A himnuszok egyfajta szertartásszövegek, melyeket csak a beavatottak adhattak elő. A homéroszi himnuszok keletkezése a kutatók szerint a Kr. e. 8. és 4. század közötti időszakra tehető. 129
