Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2008
Hernitz Ferenc: A soproni postaintézmény 1850 és 1924 között
A kijelölt postaállomások fel voltak készülve a rendkívüli utasszállításra is, az ún. extraposta céljára megfelelő számú lovat, nyitott és zárt kocsit tartottak. E szolgáltatást csak a hatósági útlevéllel rendelkező utasok vehették igénybe. A postautak, ahol a külön posta közlekedett a következők voltak: Sopron-Varasd, Buda-Graz, Sümeg-Nagykani- zsa, Mohács-Nagykanizsa, Buda-Eszék, Bécs-Buda, Sopron-Győr, Sopron-Pécs, Győr- Szekszárd, Győr-Veszprém, Nagykanizsa-Radkersburg, Szekszárd-Pécs, Sopron-Bécs, Székesfehérvár-Nagykanizsa.14 Az utasszállító magánvállalkozások tevékenysége 1856-tól csak akkor tartozott a posta- igazgatóság hatáskörébe, ha postaúton vagy útközben lóváltással közlekedtek. Egyébként az engedélyek kiadása az I. fokú iparhatóság feladata lett.15 A vasúti hálózat fejlődése kapcsán a postával utazók száma folyamatosan csökkent. Az osztrák postaigazgatás 1865-ben az utasszállítás terén fennálló jogairól lemondott.16 Ugyanebben az időben a levélküldeményeket csak a kincstári hivatalok kézbesítették, és 1855. január 13-tól elrendelték, hogy a postaszékhelyeken lakóknak 3 krajcárért a leveleket kézbesíteni kell. A postán az átvétel díjtalan volt.17 A soproni postaigazgatóság vezetéséről Berthold József 1856-ban lemondott. Az állást 1856. június 18-tól pályázat útján Turneretscher János, a troppaui postahivatal vezetője nyerte el, akit 1857. április 12-én betegségére való hivatkozással nyugdíjaztak. A megüresedett postaigazgatói állásra újabb pályázatot írtak ki, és 1857. július 1-jétől Scheroll István linzi postaigazgatósági adjunktust nevezték ki. Az osztrák kormány 1859. október 31-én a Császári és Királyi Kereskedelem, Ipar és Közmunka Minisztériumot megszüntette. A postaintézményt a birodalmi Pénzügyminisztériumhoz osztotta be. A Pénzügyminisztérium takarékossági okokból a soproni, a pozsonyi, a kassai és a nagyváradi postaigazgatóságokat szüntette meg, s azokat a pesti igazgatósághoz osztotta be. A rendelet azonban nem került végrehajtásra. A Kereskedelemügyi Minisztériumot 1862 novemberében újból felállították, a postaügyek tehát visszakerültek annak jogkörébe, az igazgatóságokat megszüntető rendeletet pedig visszavonták.18 A postaigazgatóság létszáma 1862-ben 1 postaigazgató, 1 postatitkár, 2 fogalmazó, 1 segédfogalmazó, 1 postatiszt, 2 díjnok és 1 hivatalszolga volt. A postaigazgatóság elhelyezése a Hosszúsoron már nem volt megfelelő. Az igazgatóság és a postahivatal számára a Várkerület 124. - ma Színház utca 33. - szám alatti kétemeletes épületet bérelték ki. Az új bérleményben az igazgatóság 1864. október 5-én kezdte meg működését, ahol a földszinten a postahivatal, az első és második emeleten a postaigazgatóság, valamint az igazgatóság vezetőjének szolgálati lakása nyert elhelyezést. A posták legnagyobb része a postautak mentén volt, s egy-egy hivatal ellátási körzetébe sokszor több tíz kilométer távolságra fekvő községek tartoztak. A jobb ellátás biztosítása érdekében a postaigazgatóság új postahivatalokat rendezett be ott, ahol a várható forgalom fedezte a fenntartási költségeket, vagy az elmaradt bevételt a község megtérítette. Az új hivatalok berendezését a vasúthálózat építése felgyorsította, s esetenként a vasútállomáson is rendeztek be postát vasúti alkalmazott kezelésével. 14 Verordnungsblatte des Handelsministeriumas, 1855, 31. szám, 205. p. 15Dr. Mesterházy Sándor: A soproni postaigazgatóság monográfiája. 1850-1867. Kézirat. Sopron, 1971, 20. p. i6Dr. Mesterházy Sándor: A soproni postaigazgatóság monográfiája. 1850-1867. Kézirat. Sopron, 1971, 29. p. ''’Verordnungsblatte des Handelsministeriumas, 1855, 5. szám, 35. p. 18Dr. Mesterházy Sándor: A soproni postaigazgatóság monográfiája. 1850-1867. Kézirat. Sopron, 1971, 25. p. 111
