Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Kurucz István: Előszó

Kurucz István Előszó Minden múzeum a folytonosságot hirdeti, és arra int, hogy a múltra alapként támaszkodva, arra alapozva kell a jelenben építve jövőt alkotni. Talán ezt sugallja jelen évkönyvünk né­hány sora, megemlékezése is. Még áthallatszanak az előző évkönyvből a Kovács Gergelyné ügyvezető és múzeumigazgatót búcsúztató, a két évtizedes eredményes munkásságát mél­tató, megköszönő szavak. Még frissen él emlékezetünkben, mit is mondott tevékenységé­ről, a szakmai nagycsaládról, amikor visszaemlékezett hosszú munkáséveire. Látunk képe­ket a búcsúzásról, de itt vannak az általa is fontosnak tartott és azokért sokat tett folyamatos­ság jelei is. Az alapítvány működtetésére vonatkozó koncepcionális célkitűzéseinek ismer­tetésével ugyanis már Egervári László, az új ügyvezető igazgató mutatkozik be. Jó dolog egy tevékenysége kezdetén álló vezetőtől jövőbe mutató terveket olvasni. Jó tudni, hogy épít az eddigi eredményekre, de mivel minden mindig változik, korszerűsödik, nincs olyan, amin ne lehetne és kellene változtatni. Ezért a felülvizsgálat, a takarékosság, a külső forrá­sok keresése, új módszerek alkalmazása újabb eredményekre vezethet. Bevallom, hogy az évkönyv szerkesztett kéziratát olvasva, mindig gondom, hogy mit emeljek ki. mit ajánljak elolvasásra, hiszen más-más szempontból ugyan, de minden írást érdekesnek és fontosnak tartok. A nem idevalókat - gondolom - előttem már kiválogatták, mindent kiemelendő pedig ott van a tartalomjegyzék. Olvasóink a könyv szerkesztését, illetve szerkezetét ismerik már. Tudják, hogy rendszeresen szerepel benne az aktuális év gazdasági, igazgatási, tudományos tevékenységének beszámolója, a megtörtént kiállítások és rendezvé­nyek ismertetése. Szívesen olvasom magam is, hogy mi minden történt az elmúlt évben. A következő évek munkatervei arról tájékoztatnak, mit terveznek a múzeumok, mit törekszenek megvalósítani. Tudom, milyen nehéz esetenként a vágyakat a lehetőségekhez igazítani, de fontos a célkitűzés. A História domusok röviden, naplószerűen szintén a tevékenységeket is­mertetik. Ezek is érdekesek, emellett dokumentálják, hogy ki hol, milyen szerepben vett részt, mit csinált, illetve mi történt a múzeumokban, ki látogatott el hozzánk, milyen előadások, kiállítások, rendezvények voltak. Nyelvezete az előbbi beszámolóknál oldottabb, ha lehet így fogalmazni, családiasabb, olyan, mint amikor otthon mesélünk egymásnak. Az aktuális évfordulók kapcsán az időszerű események tudományos igényű ismertetése következik. Ilyen eseményből rendszerint évente több is van. így van ez most is. Krizsákné Farkas Piroska visszaemlékezésében a 125 éves magyar távbeszélő születéséről olvashatunk ma, amikor az országban működő készülékek száma meghaladja a lakosság számát. Ki gondol ma arra, hogyan változtatta meg életünket a távbeszélő? Ki emlékezik már, hogy még húsz évvel ezelőtt is mennyi időt, hány évet kellett a vezetékes távbeszélőre várakozni? Ki emlék­szik az örökölhető távbeszélő-kérelem vitájára? A mai húszévesek, akik mobiljukon éppen intemeteznek, vagy szöveges üzenetet küldenek, nem is tudják, hogy miről beszélek. Ma távo­li bolygókról kapunk képekké összeálló jeleket, 100 évvel ezelőtt pedig még csak itt a földön 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom