Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Hernitz Ferenc: A soproni postaintézmény kezdetei
rák császár és magyar király 1695. április 16-án újból kiadta a postarendtartást, amely megerősítette a posták előjogait, és részükre újból biztosította a hatóságok és bíróságok védelmét. Ugyanakkor kötelezte a községeket, városokat, hogy a posták felállításakor a szükséges lakóhelyiségeket, istállókat megfelelő áron biztosítsák, illetve a lovakat bérbeadó vállalkozóknak ismételten megtiltotta a levelek gyűjtését és a postakürt használatát." I. Lipót Sopronban gróf Paar Károly udvari főpostamester ajánlására Greiner János Pált nevezte ki postamesternek, valamint megbízta az egész postavonal felügyeletével. Nemes Greiner János Pál édesapja, Greiner Tamás Pordányban volt királyi harmincados. Greiner János Pál bár iskoláit Sopronban végezte, oda csak a postamesteri megbízása után tért vissza, hogy a postaállomást berendezze.11 12 A postamester a városi tanácsnak a császári postamesteri kinevezését és kiváltságlevelét 1695. február 18-án mutatta be. Az eseményt a tanács jegyzőkönyvébe is bejegyezték.13 Greiner a kiváltságlevélre hivatkozva a városi tanácsot arra kérte, hogy a posta céljára méltányos áron biztosítson alkalmas helyet. Beck Vendel soproni polgármester azonban a kérést elutasította. Bár a tanács elismerte a postamester jogait, a rendelkezésnek nem tett eleget, nem biztosított helyet a postának. Greiner csak a külvárosban tudott bérleményt szerezni, ahol a postaállomást, illetve saját lakását is berendezhette. A hely azonban nem felelt meg, nagy volt a sár, az épületet nehezen lehetett megközelíteni. A belvárosban való elhelyezését és jogainak biztosítását egy újabb beadványban kérte, s egyben azt is közölte, hogy a magas házdíjat a külvárosban fizetni nem bírja, ezért a házat rövidesen el kell hagynia. A tanács ellenállása abból is látható, hogy amikor a postamester a belvárosban vásárolt egy házat, a posta beköltöztetését mindenféle kifogásokkal akadályozta.14 Amikor Greiner beadványában az utak helyreállítását kérte, a város arra hivatkozott, az a vármegye kötelessége. Az utak állapota tehát nem változott, pedig az elmúlt télen a postamesternek két lova útközben elpusztult, és egy horvát táborból jövő staféta, amely fontos üzenetet hozott, olyan sárba keveredett, ahonnan csak nagy nehézségek árán lehetett kimenteni - tudjuk meg a postamester beadványából.15 A postamesternek rövidesen újabb nehézségekkel kellett szembenéznie, mert a posták berendezésekor a fizetési helyről nem gondoskodtak. S mivel a bécsi kamara a fizetést nem vállalta, már 1695. augusztus 29-én azt írta a pozsonyi kamarának, hogy miután az új postáknak a fizetése rendszeresen nem szolgáltatott ki, sokan közülük már abbahagyták a szolgálatot, felkérik tehát a pozsonyi kamarát, hogy panaszukkal ne járuljanak az udvari kamarához. E panaszukat a postamesterek többször is megismételték.16 Greiner János császári postamester a belvárosba való beköltözése előtt a következőket írta a városi tanácshoz intézett beadványaiban: „Végül is mivel még bér ellenében sem tudtam a tanácstól szállást kapni, és a külvárosban sem találtam eladó lakást, noha ezt számos polgár segítségével kerestem. Mostani lakásomat magas évi bére és kényelmetlen 11 Dr. Hennyey Vilmos. A magyar posta története. Budapest, 1926, Wodianer F. és Fiai Könyvnyomda Rt., 100. p. 12Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron, 1939, Székely és Társa Könyvnyomdája, 298. p. I3SVLT. Protocollum Senatorium Regia ac Libera Civitatis Soproniensis de anno 1695. 37. p. 14SVLT. Protocollum Senatorium Regia ac Libera Civitatis Soproniensis de anno 1695. 223-270. p. 15SVLT. Postamesteri beadvány Sopron város tanácsának és közönségének. XXXIX. Num. 32. 16 Munkás László: A királyi magyar posta története 1528-1715. Budapest, 1911, Országos Iparegyesület, 203. p. 110
