Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Hernitz Ferenc: A soproni postaintézmény kezdetei
leg a király és a helytartótanács levelezését közvetítette. A 26 mérföld hosszú Libe- Szigetvár postavonalat 1558. május 1-jén rendezték be Libe, Szimbach, Varasd, Óbarcs, Csurgó, Babocsa és Szigetvár postaállomásokkal. A Bécs-Nagykanizsa postavonal először a bécsi udvari főpostamester 1568. évi jelentésben szerepel Bécs, Mosbrunn, Pordány, Keresztúr, Csepreg Ungona, Vasvár, Zalaszentiván, Hahót és Kanizsa postaállomásokkal.3 E postavonalakat az osztrák rendek tartották fent.4 Járandóságuk azonban többször késett, így történt ez 1583-ban is. A haditanács udvari kamarához címzett átiratából arról értesülünk, hogy a posták: „Becsből Kanizsára és vissza nagy késedelemmel, 10-12, sőt több nap alatt végzik az utat. Mivel fizetésük rendszertelenül jár ki, elszegényedtek, és nem tartanak lovakat a kellő számban. Miután ebből nagy bajok származhatnak, sőt végvárak is eleshetnek, intézkedés kéretik.”5 A bécsi kamara erre 1584. július 13-án meghagyta az udvari főpostamestemek, hogy a Kanizsa felé eső 7 magyar posta között 1000 forint adományt osszon ki. A postákat a török támadások mellett a magyar felkelők - Bocskai, Bethlen, Thököly - csapatai is sanyargatták.6 Az útjukba eső posták közül többet feldúltak. A Bocskai-féle felkelés idején az udvari főpostamester szerint a rebellisek Sopron, Körmend és Kanizsa körzetében 8 postát pusztítottak el.7 De nem kímélték a postákat a felszabadító császári katonák sem. Az 1600-as években a királyok udvartartásukkal és az udvari főpostamesterrel többször megfordultak Sopronban. A nikolsburgi békét követően a soproni országgyűlés az 1622. évi 26. számú törvényben foglaltak szerint magyar királyi, azaz önálló magyarországi postamesterség felállítását határozta el, a törvény kimondta, hogy közhivatalokra, így a postára is ezentúl csak magyar nemesi személyek fognak kineveztetni.8 A postavonalak szükségszerűen többször változtak. 1664-ben I. Lipót császár parancsára a Bécsújhelytől Kőszeg és Körmend felé járó postákat a császári seregek táborozási helyéig, Szentgotthárdig hosszabbították meg.9 A királyi posták postamesterei és lovas postalegényei nagyon nehéz körülmények mellett végezték munkájukat, ki voltak téve az időjárás viszontagságainak és az esetleges rabló- támadásoknak. A felszabadított országrészek állapota még rosszabb volt. A normális élet helyreállítása csak lassan vette kezdetét. I. Lipót császár 1695. évi adománylevelében gróf Paar Károly József udvari főpostamester alá rendelte a magyarországi postákat.10 A megszakadt postavonalak helyreállításáról és újak létesítéséről rendeletet adott ki. A helyreállítandó posták között volt a soproni is. A törökök kiűzése után már I. Ferdinánd király, a magyarországi posták felállítója, postapátensében a postamestereknek különböző kedvezményeket biztosított. I. Lipót oszt3Uo. 18. és 20. p. 4Uo. 55. p. 5Uo. 47. p. "Bocskai István hajdúi 1605-ben Sopront ostromolták, Bethlen Gábor csapatai 1619-ben, Thököly Imre hívei 1683-ban portyáztak a Dunántúlon. 7 Munkás László: A királyi magyar posta története 1528—1715. Budapest, 1911, Országos Iparegyesület, 53. p. 8II. Ferdinánd már 1624-ben megszegte a törvényt, de 1625-ben a pozsonyi kamarához intézett rendeletével a régi állapotokat visszaállította. In Dr. Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Miskolc, 1985, Herman Ottó Múzeum, 28. p. ''Munkás László: A királyi magyar posta története 1528—1715. Budapest, 1911, Országos Iparegyesület, 154. p. 10Uo. 197. p. 109
