Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kovács Adrienn: A galambposta története
mával, amikor a távíró- és távbeszélő-vezetékek a súlyos károk miatt alkalmatlanok voltak hírközlésre. Az ókori Görögországban több városnak is voltak saját galambtelepei. Periklész7 korában már állandó galambposta-állomások működtek a birodalomban. A gazdagabbak külön galambmestert tartottak a háznál, az ő feladata volt a galambállomány szakszerű tenyésztése és idomítása. Periklész galambmestere a lakomákon idomított galambokkal szórakoztatta a vendégeket, amelyek üdvözlőverseket tartalmazó kis leveleket és virágokat vittek az asztaltársaság tagjainak. A görögök gyakran rendeztek ún. trigonokat, galambolimpiákat is. Anakreón8 A galambhoz címmel költeményt is írt a kis szárnyasokhoz. A rómaiak a galambtenyésztés szokását, tudományát a görögöktől vették át, s igen ötletesen, változatosan alkalmazták. A kocsiversenyek győztesei például a csapat színével befestett hírvivő galambokat küldtek az otthoniaknak, így tudatták a verseny eredményét. Marcus Terentius Varró9 A mezőgazdaságról című könyvében részletes leírást ad a kor galambtenyésztési és -tartási szokásairól, ápolásukról és nevelésükről. Augustus10 11 császár a cursus publicust, a római postahálózatot már nem háborús céllal, hanem állandó jelleggel szervezte meg. A főútvonalakon állandó postaállomásokat létesített, amelyek között gyorsfutárok közlekedtek. A sürgős hírek továbbítására Kr. e. 42-ben galambpostát is berendezett, amelynek gyorsasága és hatékonysága vitathatatlan volt. Az egykorú feljegyzés szerint az útnak eresztett postagalamb 1 nap alatt hozta meg a hírt ugyanannyi távolságról, amelyet a hírvivő 6 nap alatt tett meg. Plinius11 ránk maradt írásaiból azt is tudjuk, hogy Kr. u. az 1. században már kifejezetten gyakori volt a hírvivő galambok katonai alkalmazása. A római légiók hordozható galambházakkal is fel voltak szerelve, s a galambokat üzenetküldésre és kémszolgálatra egyaránt használták.12 A galambposta-szolgálat a római korban Diocletianus13 uralkodása alatt volt a legkiterjedtebb. A római korból több történet is igazolja a postagalambok hírvivőként való használatát és főleg háborús időkben nyújtott jó szolgálatát. Hirtius14 konzulról beszéli Frontinus15, hogy egy várostrom alkalmával galambokat használt hírközlésre. A galambokat napokon át sötétben tartotta, éheztette, azután a levelet szőrszállal a nyakukba kötötte, végül olyan közel vitte a várfalhoz, amennyire csak oda tudott férkőzni, és szabadon bocsátotta őket. A galambok fényre és eledelre áhítoztak, így természetes, hogy pillanatok alatt felrepül7 Periklész (Kr. e. 495—429): athéni államférfi, kormányzása alatt élte Athén a demokrácia aranykorát. 8 Anakreón (Kr. e. 5727-478): görög költő. 9 Marcus Terentius Varró (Kr. e. 116-27): római tudós, polihisztor. 10 Gaius Iulius Caesar Octavianus (Kr. e. 63-Kr. u. 14): Augustus néven római császár (Kr. e. 27-Kr. u. 14). 11 Gaius Plinius Secundus (Kr. u. 23-79): római természettudós, 37 könyvre terjedő főműve, a Naturális História a korabeli természettudományok enciklopédiája. 12 A katonai augurok által felröptetett galambokat egy-egy centurio követte figyelemmel. Ha a galambot nem lőtték le az ellenség galambvadászai, akkor arra lehetett következtetni, hogy nincs megbújt ellenséges csapat a közelben. 13 Gaius Aurelius Valerius Diocletianus (Kr. u. 239-313): római császár (Kr. u. 284-305). 14 Aulus Hirtius (Kr. e. 50 körül): római államférfi és történetíró. Caesart szolgálta, később Antonius ellenfelei közé állt, és Octavianusszal részt vett az ún. mutinai háborúban. Csatában esett el az egyik, Antonius ellen vívott ütközetben. 15 Sextus Julius Frontinus (Kr. u. 40-103): kiváló római mérnök és író. Strategemata című művében hadi eseményeket, hadtörténeti anekdotákat írt meg. 95
