Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kovács Adrienn: A galambposta története
Ez a jelentése különösen a kínai kultúrában erős, ahol a galamb a termékenységet szimbolizálva a gyermekadó istennő fejékén is feltűnik. A magyar néphiedelem szerint az árván maradt galamb többé nem keres új párt magának, egyre csak búsul társa elvesztésén. A népi időjóslás bizonyos következtetéseket is levont a galambok viselkedéséből. Megfigyelték például, hogy ha vihar közeleg, a galambok mohóbban táplálkoznak. A lusta tollászkodás és az erős szárnycsapkodás esőt jelzett, a téli fürdőzés ellenben enyhülést és a tavasz közeledtét. A fáraó galambjaitól a 19. századi szárnyas hírvivőkig Fajtáját tekintve a mai postagalamb őse a rendkívül intelligens és alkalmazkodó szirti galamb volt. A veszélyes tengerparti sziklaüregek azonban nem bizonyultak megfelelő élőhelynek, így az idők folyamán lassan beköltöztek a több élelmet nyújtó és nagyobb védelmet adó városokba. A galambok hírvivőként való felhasználásának legrégebbi bizonyítékai Kr. e. 3000- ből származnak. Medinet Habu5 koronázási falfestményein látható, amint az oltárról négy galambot eresztenek fel a négy égtáj felé. Ekként adták az ország tudtára a fáraó megkoronázásának hírét. Egyiptomban az első jól szervezett galambpostával a Fatamidák dinasztiája alatt6 találkozunk. Az egyiptomi galambpostának rendes állomásai voltak, amelyek galambjaikat egyik helyről a másikra lóháton vagy hajón szállították. Az ókor legnagyobb galambtenyésztője kétségtelenül Egyiptom volt. A galambokat kúp alakú, hatalmas agyag galambházakban tenyészették és tartották. A birodalom részeit hírvivő galambszolgálat útján kötötték össze. Egyiptom, Ciprus és Kréta hajósai célba érésüket vagy megérkezésüket szintén galambok útján tudatták az otthoniakkal. A legnagyobb galamb kereskedők azonban a föníciai hajósok voltak, akik Indiából hozták magukkal a kiváló tenyészegyedeket. A föníciaiak közvetítésével jutottak el a különféle galambfajták Európa országaiba. Indiában az állandó kereslet biztosította a tenyésztés folyamatosságát és a galambfajták sokféleségét. A galambkultusz a vallásnak köszönhetően terjedt el, mivel a galambot szent állatnak tekintették, és halálbüntetést szabtak ki arra, aki akár csak egyet is megölt. Kínában is nagy hagyományai voltak a galambpostának. A tenyésztők még arra is gondot fordítottak, hogy egy furcsa módszerrel megóvják szárnyasaikat a ragadozók támadásaitól. Parányi sípokat erősítettek hírvivő galambjaikra, amelyek a repüléskor a levegő ellenállásának hatására sivító hangot adtak ki. A sípokkal természetesen a ragadozó madarakat akarták elriasztani, sok esetben azonban épp ellenkező hatást értek el, felhívták a figyelmet az elhaladó galambrajra. Japánban a hajósok és halászok szinte sose hagyták el a partokat galambok nélkül, rajtuk keresztül üzenték meg az otthoniaknak a fogás eredményét, hazaérkezésük időpontját, vagy általuk kértek segítséget, ha bajba kerültek a nyílt tengeren. Még a 20. században is sokszor folyamodtak galambpostához a japánok, különösen földrengések alkal5 Medinet Habu: falu felső Egyiptomban, egyike az antik Théba romjain álló négy falunak. 6 Egyiptomban a Fadmidák dinasztiája (Kr. u. 969-1171) vetett végett az arabok uralmának, ez idő alatt alakult meg a független egyiptomi mohamedán állam. 94
