Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Angyal Erzsébet: „Remekművek” jelige alatt
készítésébe, a bélyegtervek beszerzésébe, a pályázatokra meghívandó művészek kiválasztásába, a bélyegtervek minősítésébe bekapcsolódott az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács. A kiállítás főszereplői a bélyegtervek. Megítélésükhöz, megértésükhöz sokban hozzájárulnak azok a háttérdokumentumok, amelyek a művek keletkezésének körülményeiről árulkodnak. A művész a pályázat szövegéből értesült arról, milyen témában, milyen technikával, milyen méretben, hány darab bélyegtervet, milyen határidővel kell elkészítenie a felhívás elfogadása vagy az önkéntes benevezés esetén. A pályázat a résztvevők és a nyertesek honoráriumára, a pályaművekkel kapcsolatos szerzői jogi kérdésekre stb. is kitért. A témamegjelölés az esetek többségében konkrét és részletező volt. A bemutatott postai ügyiratokból az is kiderül, hogy a pályázatra meghívott művészek számára a bélyegképek témájáról ismertető előadásokat tartottak, kezükbe a forrásként ajánlott vagy kötelezően követendő ábrázolásokról, tárgyakról, motívumokról képeket adtak. A bírálóbizottság jegyzőkönyveinek részletei az éppen látható műről mondott véleményekből adnak ízelítőt. Az volt ugyanis a szokás, hogy egy előre felkért bizottsági tag minden egyes pályázati műről afféle referensként ismertetést tart, és véleményt mond. A bizottság többi tagja ehhez fűz egyetértő vagy eltérő véleményt tükröző megjegyzést, kiegészítést, és szavazással döntik el a művek értékelési sorrendjét. A döntés pártatlanságát a jeligés rendszer biztosította. A művek mellett érdemes a jeligékre is némi figyelmet fordítani, tömörségükben is árulkodók. Leggyakoribb a tervezendő bélyegek témájára történő utalás: 1686 - Budavár; Santo Stefano - Szent István; Tükrös, Hímes, Kopjafa - Népi díszítőművészet; Múltban a jövő - Történelmi szimbólumok; Ars sacra - Művész; Virtus - Hadvezérek stb. Némely esetben azt árulja el a jelige, hogy a pályázati mű bélyegterv és a posta számára készül: Billog, Filatélia, Merkur. Erdélyi illetőségű művész Erdőéivé jeligével küldte be műveit. Talán csak megszokásból vagy a szabályokhoz való ragaszkodásból kérték jeligésen a pályázatokat olyan esetekben, ahol az alkotók kiléte a bírálóbizottság tagjai számára jeligefeloldás nélkül is nyílt titok lehetett. Ilyen volt például a Kossuth bélyegsor esete, amelynek pályázatára csupán három művészt hívtak meg. Mindhárman bélyegtervezőként is ismert, egymásétól meglehetősen eltérő stílusban, de körülbelül azonos színvonalon alkotó művészek voltak. Nem véletlen, hogy nem sikerült megtalálni a primus inter parest. A döntés értelmében a négy címletből álló bélyegsor 1-1-2 arányban hármójuk művei alapján készült. A salamoni döntésnek a sorozat egységessége látta kárát. A bemutatott bélyegtervek többnyire második, harmadik díjat nyert, vagy jutalomban részesített művek. Szerepelnek a kiállításban olyan pályázatok is, amelyek esetében a nyertes bélyegtervből sem lett bélyeg. Egyik ilyen az 1937 végétől előkészített új forgalmi sor céljaira rendelt grafikák csoportja. Forgalmi bélyegek esetében az általában jellemzőnél is nagyobb hangsúlyt kap a bélyeg tudatformáló, országimázs-építő, propagandisztikus funkciója. Természetes ez, tekintve a nagy példányszámot és a hosszúra tervezett használati időt, továbbá azt a tényt, hogy ezek a bélyegek úgynevezett hétköznapi használatra készülnek. Utóbbi azt garantálja, hogy gyakori előfordulásával azokra is kifejti hatását, akik csupán a névérték és nem a bélyegkép miatt vásárolják, használják. Érthető tehát, hogy nehéz volt a felmerült javaslatok közül kiválasztani a tervezett sorozat témáját. A már véglegesnek hitt döntés nyomán kiírták a pályázatot népművészet témával, beérkeztek a pályaművek, zsűrizték azokat, később azonban a történelmi szimbólumok téma mellett döntöttek. Erre is pályázatot hirdettek, bélyegterveket készíttettek, zsűriztek, és ismét elálltak a megjelentetésétől, és újabb bélyegtémára írtak ki 169