Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Pataki Klára–Németh Enikő: Historia domus – Postamúzeum, 2002

A telefónia-történeti CD-ROM bemutatóján elhangzott beszélgetés Bodnár László, a Matáv Rt. vezérigazgató-helyettesének levezetésével Bodnár László: A magyar távbeszélő történetének 120 évét őrzi az a CD-ROM, amelyet a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány a Miniszterelnöki Hivatal In­formatikai Kormánybiztossága pályázati támogatásával most megjelentetett. Ami­kor megismertem tartalmát, imponálóan gazdag ismeretanyagát, azonnal arra gon­doltam, hogy mi, szakmabeliek ennek a kis korongnak a segítségével beszélgethe­tünk az idővel. Személyes emlékeink is fel-felbukkannak a múló időben, és újraé­lednek bennünk. Ez a CD-ROM mint korunk divatos könyve, digitális kiadványa úgy tűnik, több műfajt egyesít magában: a lexikonszócikkek tömörségét, az álló- és mozgóképek színességét, a rajz-, ábra- és szöveganyag harmóniáját. Amikor felkér­tek bemutatójára, még nem gondoltam, hogy beszélgetőtársakra is szükségem lesz, de úgy érzem, a két szerkesztőnek, Kovács Gergelynének és Krizsákné Farkas Pi­roskának föl kell tennem néhány kérdést, és Csányi János úrnak, a feldolgozás téma­vezetőjének, akit arra is kérnék, hogy projektorunkra varázsolja rá az illusztrációkat. A kiadvány öt nagyobb fejezetre tagolódik. Az első a történeti kronológia, amely 1881 és 2001 között, természetesen a korábbi kísérleteket is ismertetve, évenként számba veszi a történéseket. Ez utóbbiakat ugyancsak öt címszó alatt, szellemes piktogramokkal jelölt részekben ismerteti. A paragrafus jel alatt a jogszabályok, rendeletek változásaival ismerkedünk meg, amit a műszaki újdonságok felsorolá­sa követ. Az előfizetőket érintő események, majd a távbeszélő-szolgáltatást ellátó szervezet és személyzet körében történt változások után az A-Z piktogram alatt az adott év vegyes telefontörténeti híreit olvashatjuk. A kronológiára rövid, tömör mondatok jellemzőek, ám a szűkszavú kronológiát kortörténeti dokumentumként közel ezer kép, ábra és rajz kíséri. A kerekszámoknál maradva kérem Csányi János urat, lapozza föl nekünk az 1902. és az 1952. esztendők kronológiáját, hogy meg­tudjuk, mi történt 100, illetve 50 éve a magyar telefóniában. A szerkesztőket pedig megkérdezem: Mit említenének még meg erről a két évről? Krizsákné Farkas Piroska: 1902-höz kapcsolódva a Teréz központ felépíté­séről több anyagot is szívesen közreadtam volna, hiszen a Balázs Ernő tervei sze­rint francia reneszánsz stílusban épült csodálatos épület, amely száz év múltán került ki az építtető Magyar Királyi Posta jogutódjának birtokából, olyan különle­ges biztonsági megoldásokkal épült föl, melyek abban az időben Európa-hírűek voltak. A födémek üvegesek voltak, a terem falait 8 cm légréssel elhelyezett díszes falambériával burkolták, ezekben az üregekben vezették a kábeleket. A tetőszer- kezet alatti léceket kétszer impregnálták. Két darab 3 m átmérőjű kutat építettek az oltóvíz biztosítására. Az egész épület 1 m vastag betonlepényen áll. Kovács Gergelyné: 1952 történéseit végignézve megállapíthatjuk a műszaki fejlődés lassúságát, valamint a rövid életű Postaügyi Minisztérium létrehozását követő vezérigazgató-cserét annak a megjegyzésével, hogy itt köszönthetjük kö­rünkben az akkor kinevezett dr. Dedics Imrét. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom