Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Pataki Klára–Németh Enikő: Historia domus – Postamúzeum, 2002
Bodnár László: A második nagy fejezet címe: Távbeszélő-történeti archiválták a Postamúzeum gyűjteményében. Ezt a fejezetet nehéz lehetett összeállítani, hiszen a távbeszélő-történeti tárgyi gyűjtemények több mint 2000 tárgyat regisztrálnak a Postamúzeumban, s ebből mindössze 50 tárgy került a CD-re több nagyobb csoportban: telefonközpontok, telefonkészülékek, hálózati berendezések, egyéb tárgyak, amelyekben a mérőműszerek és az áramellátás berendezései is megtalálhatók. Szeretném tudni, hogy milyen szempontok szerint végezték a válogatást. Krizsákné Farkas Piroska: A távbeszélő-történeti tárgyaink időben, állapotukban, anyagaikban, méreteikben és súlyukban egymástól nagyon különböznek. Az 1890-es évekből származó esőlemezes LB központ és az 1970-es években vert telefonérme mind felmutatja a 120 esztendő jellegzetességeit és ritkaságait. Mi ennek a gyűjteménynek a sokszínűségét és sokféleségét kívántuk kifejezni a válogatással. Bodnár László: A Postamúzeum dokumentációs gyűjteményében talán a legizgalmasabb anyagot az okmány és iratgyűjtémény darabjai kínálják. Olvashatunk 102 éves pályázati kiírást a budapesti központi távbeszélőközpont technikai berendezéseire, láthatjuk a belvárosi telefonközpont vendégkönyvi bejegyzéseit, és találkozhatunk a közelmúltban elhunyt egykori kollégánk, dr. Erdős György telefonkérelmének egy érvtizedet átölelő, sajnos teljesítetlen dokumentumaival. Mi volt a szerkesztőknek ezzel a három egymástól messze eső dokumentummal a mondandója? Kovács Gergelyné: A pályázati kiírás megfogalmazása, kritériumai ma is alkalmazhatók, azaz a történelem csak akkor lehet mindennapjaink tanítómestere, ha ismerjük azt. A belvárosi távbeszélőközpont vendégkönyvi bejegyzései jelzik, hogy minden időben fontos ezeket az apró jeleket magunk után hagyni, ha valamit meglátogatunk, és ott kíváncsiak véleményünkre. A vendégkönyv örök, mondhatjuk, és szívből reméljük, hogy a kielégítetlen telefonkérelmek a történelemben éppen olyan ritkaságok lesznek, mint a kanyaró-, illetve himlőveszélyre egykoron a beteg kisgyermekek otthonainak ajtajaira helyezett vörös, ún. skarlátcédulák. Bodnár László: A műszaki rajz és térképgyűjtemény bár több ezer darabot számlál, mindössze 40 példánnyal szerepel a CD-én. Szívemhez közel áll az egyik legrégebbi térkép, a soproni igazgatóság vonal-felügyeleti térképe 1889-ből, és az 1913-as műszaki rajz, amely megörökíti az újpesti hídon az 1913. április 13-i vihar rongálásait. Két kézzel készült egyetlen példányos dokumentum a mérnöki pontosság és felelősség dokumentumaként. Hogy miért ilyen kevés archiváliát látunk ebből a gyűjteményből, arra talán Csányi János úr tud válaszolni elmondván, hogy bizony az okokat a CD-lemez adta korlátokban kereshetjük. Csányi János: A nagyméretű műszaki rajzok és térképek bemutatása rendkívül sok helyet foglalt volna le, s erre nézve bemutatok egy térképet. Bodnár László: A második fejezet ötödik alcíme az aprónyomtatványokat sorolja föl, a képeslapokat, kiállítási leporellókat, plakátokat, reklámanyagokat olyan hatalmas mennyiségben, hogy szívesen megkérdezem a szerkesztőket, mit vezettessünk most elő közülük. 24
