Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény

tassanak”. Ugyanis 1817-től a postai viteldíjat vagy a feladó, vagy a címzett fizette, de az írás alapján ez valószínűleg megterhelte a kiadó számláját. Emellett aTudományos Gyűjtemény kiadója volt az első, aki a beküldött és megjelent írásokért honoráriumot fizetett, így joggal kérhette, hogy a postaköltség ne őt terhelje. A legbiztosabb alkalmatosság kitétel tulajdonképpen az jelenti, hogy a pénzt vagy az írásaikat egy megbízható személy vagy ismerős küldönc vigye. Ez a magánpostálkodás párhuzamosan működött a hivatalos postai szolgáltatásokkal, ezenkívül a vármegyék az egymás közötti levelezésre is külön, saját küldöncöket alkalmaztak a postai cenzúra miatt.6

ATudományos Gyűjteményben majdnem minden évben megjelent egy rövid értékelés az adott évről vagy egy előfizetési felszólítás a következő évre hol a szerkesztőtől, hol a kiadóktól. Vörösmarty Mihálytól például 1828-ban a 12. szám 174-176. oldalán, miután átvette a folyóirat szerkesztését, és 1830-ban a 10. szám 141-142. oldalán, majd 1831 decemberében a 122-123. oldalon a kiadók, 1833 decemberétől évente az új szerkesztő, Horvát István a 12. számok oldalain, és folytathatnánk a sort. Ezek azonban már kevésbé technikai jellegű, gyakorlatias írások, inkább a tartalomra vonatkoznak, illetve hazafias buzdítások.

Az 1817. évi első számtól kezdve a megjelenés végéig a hátsó borító belsején az árra és terjesztésre vonatkozóan az alábbi információkat találjuk: „E Gyűjteményből minden holnap végével egy 8-9 ívnyi Kötet, jelenlévő formában, és borittékban adattatik ki; mellyre itt helyben 18 forintok, a' postán elküldettetéssel pedig 20 forintokfizetetnek elő Bécsi érték szerént. ” Ugyanakkor a szerzők tiszteletdíjként a kiadótól „mindenik ívnyitől 4 forintokkal tisztelteinek meg ezüst pénzben”. Trattner János Tamás az első évfolyam 11. számának 133. oldalától közölt előfizetési jelentésében írja: „A formátum úgy marad, a mint most van, ... Postán küldve hónaponként, lesz egész esztendei ára 22 forint:... Pesten helyben 18 forint. Hogy az árát 2 forintal felljebb kellett emelnem; az az oka, mert a Posta 2 forintal vészén tőllem jövő esztendőre többet egy-egy exemplártól, mint-sem az idén fizettem. ” Tehát 1818-tól helyben 18, postán 22 forint lett az előfizetés a postaköltség növekedése, megduplázódása miatt. Bár 1819-ben jelentősen csökken az előfizetés összege, a postaköltség változatlan maradt: helyben 14, postán 18 forint bécsi érték szerint a folyóirat, azonban a kezdeti 8-9 ív terjedelmet 7-8 ívre csökkentették. 1820-ban még az előző évek előfizetési díját kéri egyes késedelmes előfizetőktől.7 8 Szépliteratúrai Ajándék címmel 1821-ben egy ív terjedelemben szépirodalmi mellékletet indítottak, amellyel a terjedelem az induláskorira nőtt, az előfizetési díj és a postaköltség azonban évekig - a borító szerint az 1828. év II. kötetig - változatlan, a folyóirat terjedelme is 7- 8 ív maradt. Az 1828. év 3. számtól a változatlan terjedelem 5 fi. 36 krajcárért fizethető elő, „postán elküldetéssel pedig 7fi. 12 kr. az Előfizetés pengő pénzben ”. 1824-ben Thaisz András szerkesztő Petrózai Trattner János Tamás halála után jelzi, hogy „ idén az Előfizetők’ száma megfagyott” }

1831-től ismét 8-9 ív a terjedelem, mellette folytatódik a Koszorú Szépliteratúrai Ajándék irodalmi melléklet, amely számonként továbbra is egy ívet tett ki.

6 Kovács Gergelyné: A reformkori magyar posta. In Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány évkönyve

1996. Budapest, 1997. 101. p.

7 Tudományos Gyűjtemény (a továbbiakban: TGy). 1820/10. 127. p.

8 TGy. 1824/3. 12i. p.

208