Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény

Az 1831. decemberi előfizetési felhívás szerint „ egész esztendőre Postán 18fór. V[áltó] Cz[édula] (és nem több!), mivel mind a’ felséges aerarium Posta-portója, mind pedig a’ Cs. Kir. Posta Hivataloknak úgy neveztetni szokott emolumentumai9 Budán és Pesten fizettetnek le, Helyben pedig vagy a’ki alkalmatosság által viteti el a’köteteket 14 fór. V. Cz. ”.10 11 Ugyanakkor a borítékon „itt helyben, vagy alkalmatosság által elvitetve 5 fi. 36 kr.; postán elküldetéssel pedig 7 fi. 12 kr. Pengő pénzben az előfizetés.” A tiszteletdíj továbbra sem változik, nyomtatott ívenként 4 forint maradt végig.

1839-től ismét 7-8 ív a terjedelem, az előfizetés változatlan. 1840 és 1841 között már csak az impresszumadatok változatlanok, a terjedelem azonban 100-130 oldalnyira, azaz 6-8 ívre csökkent, bár az irodalmi melléklet megjelent az utolsó számig, 1841 decemberéig. A véget jelzi, hogy 1841-ben már nem szerepel a borítékon az előfizetési felhívás.

Arra nincs adatunk, hogy milyen arányban oszlott meg a postán küldött és a más alkalmatosság által elvitetett folyóiratok száma.

A posta helyzete a reformkorban

A magyar posta felügyeletét, közjogi helyzetét II. Lipót ügy szabályozta az 1790-1791. évi XXII. törvénycikkben, hogy a Magyarországon és kapcsolt részein lévő posták felügyeletét a Magyar Királyi Helytartótanács látta el, jövedelmeik a magyar kamarához kerültek. Az igazgatás azonban továbbra is az udvari postabizottságnál maradt, a postatisztviselők kinevezési joga 1813-ban került a magyar és erdélyi hatóságokhoz. Az 1791. XXII. te. alapján ezekre az állásokra már nemcsak nemeseket lehetett kinevezni, de pénzbiztosíték letételére kötelezték őket. A postautak melletti postaállomások, postaházak királyi pátensek által megszabott rend szerint működtek. Vezetőjük vagy tulajdonosuk a postamester volt, aki helyett a gyakorlati munkát rendszerint az alkalmazottak végezték: az adminisztrátorok (postai kezelők) és az expeditorok (kiadók).11 A postamesterségek lehettek: királyi adománylevelek alapján örökös postamesterségek, amelyeket örökölhettek, átruházhattak, eladhattak; kiváltságlevelekkel és csak öröklési joggal bíró postamesterségek; kinevezéssel adományozott postamesterségek, amelyek visszavétele vagy megszüntetése esetén a postamester végkielégítést kapott; valamint megváltási jog nélküli élethosszig tartó kinevezések, amelyek átruházását 10 év után engedélyezték.12 A postamesterek „rendszerint jómódú helybeli birtokosok, gyakran főnemesek” voltak, akiknek kinevezési alkalmasságuk feltételei közé „a megfelelő vagyoni állapoton túl, hozzátartozott az állammal szemben tanúsított szolgálatkészség, az aktivitás és a feddhetetlen erkölcs, valamint a latin és a német nyelv ismerete” is.13

A postahivatalok igazgatását, ellenőrzését postaprefektúrák végezték, amelyeknél a hivatalnokok fizetési osztályokba sorolt állami alkalmazottak voltak: ellenőrök (contra9 Emolumentum: előny, haszon; emolumenta, bevételek, mellékjövedelmek.

10 TGy. 1831/12. 123. p.

11 Uo. 100., 102. p.

12 Kovács Gergelyné; A reformkori magyar posta. In Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány évkönyve 1996. Budapest, 1997. 101. p.

13 Uo. 101. p.

209