Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Kovács Adrienn: Zeppelinek a légiposta szolgálatában
get ért el, majd sikeresen földet is ért. Az első próbarepülést persze még számos átalakítás követte, de végleg bebizonyosodott, hogy elképzelése megállja a helyét. Öt év telt el, mire a megnagyobbított és tökéletesített LZ 2 léghajó elkészült. A léghajó azonban 1906. január 17-én közvetlenül a leszállás után viharba került, és teljesen szétroncsolódott. Ezek után csak 1906. október 9-én emelkedett újra a levegőbe Zeppelin és kilenc utasa, két óra alatt 84 kilométert haladtak a Friedrichshafen-Konstanz-Rorschach-Lindau-Bregenz- Friedrichshafen útvonalon. Az LZ 3 másnap újból felszállt, és még nagyobb sikert ért el: két óra alatt 110 kilométert tett meg. Ez utóbbi léghajó Z 1 néven később hadiléghajóként üzemelt az I. világháborúban. 1906-ban és 1907-ben a léghajó több javításon esett át, és több óra utat tett meg, mellyel Zeppelin bebizonyította a kétkedőknek, hogy kormányozható léghajója minden várakozásnak megfelel. A gróf további fejlesztéseket hajtott végre a léghajón: egy nagyobb, 136 méteres hajót épített, melyet két, egyenként 110 lóerős Daimler-motor hajtott. Az LZ 4 benzintartója 2000 literes volt, így 30 óra hosszat lehetett vele egyfolytában utazni. 1908. augusztus 4-én indult el a léghajó Friedrichshafenből egy összesen 31 órás útra, melyből 24-et a levegőben töltött. Az eredeti útvonal Brussel-Strasbourg-Speyer-Mannheim- Worms-Stuttgart lett volna, de motorhiba miatt Echterdingennél kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Egy erős szél a még le nem rögzített léghajót a földről felkapta, majd az egész szerkezet hirtelen felrobbant, és porrá égett. A szerencsétlenség után a német nép 6 096 555 márkát gyűjtött össze, és adományozott a Zeppelin-alapítványnak újabb léghajó építésére és a repülés fejlesztésére. A léghajók előretörése tovább folytatódott, az I. világháborúban felderítésre és szállításra használták, de hamarosan bevetették a polgári légi közlekedésben és a postai szállításban is. A léghajók, melyek hamarosan zeppelin márkanéven váltak ismertté, jövedelmező üzletágnak bizonyultak. A német gróf pedig nemcsak konstruktőrként, hanem üzletemberként is megállta a helyét. Zeppelin kétségtelen érdeme, hogy a léghajózás ügyét sikerre vitte, az azonban megcáfolhatatlan tény, hogy jó néhány alapelvet és technikai ötletet Schwarz Dávidtól vett át. Igen kévésén múlott tehát, hogy a léghajók nem egy magyar feltaláló nevét hirdették szerte a világon. Zeppelinén kívül azonban meg kell említenünk egy másik nevet is, Hugo Eckenerét, aki csatlakozva Zeppelin grófhoz ötleteivel, szakmai hozzáértésével és jó üzleti érzékével nagyban hozzájárult a kormányozható léghajó további sikeréhez. Részt vett a pilóták kiképzésében, mivel maga is képzett pilóta volt, a gróf 1917-ben bekövetkezett halála után pedig továbbvitte a léghajózás ügyét. Mindvégig szorgalmazta a zeppelinek tengerentúli repüléseit, végül sikerült is utat nyitnia Amerika felé. A léghajózás és a posta együttműködésének kezdetei A léghajó nagy teherbírásából kiindulva Zeppelin grófban felmerült az ötlet, hogy találmányát a postai szállításban is hasznosítsa, ám a terveket ténylegesen csak akkor vették fontolóra, amikor 1874 körül a postavezérigazgató egyik előadásában a posta és a légi közlekedés kapcsolatának kiépítésére irányította a figyelmet. Egy 1885-ben megjelent közleményében ki is fejtette, hogy a nagyobb mennyiségű teher szállítására is alkalmas léghajó ideális eszköz lenne arra, hogy a levegő hatalmas óceánját átszelve postai küldeményeket szállítson szerte a világon. További ösztönzésre Zeppelin gróf nekilátott a 188
